EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 37 - A kaftános fejedelem

Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A kaftános fejedelem

Háromszázötven éve született Thököly Imre

A Wesselényi-féle összeesküvés ürügyet adott I. Lipót császárnak a magyar önállóság teljes eltörlésére, a nyílt abszolutizmus bevezetésére. Az országot császári zsoldos katonaság szállta meg. A császár felfüggesztette a magyar alkotmányt, és Ampringer János Gáspárt, a német lovagrend nagymesterét 1673-ban kinevezte Magyarország kormányzójává, székhelyéül Pozsonyt téve meg. Ez a nyílt katonai kormányzat a legvadabb önkényt, terrort jelentette, és a legnagyobb nyomorúságot hozta hazánkra. A császár és katonai kormányzata mindent elkövetett az ország kifosztása és értékeinek, kincseinek megszerzése érdekében.

  1. Lipót abszolutizmusával együtt járt az ellenreformáció további erősödése. Az „összeesküvő” magyarok és protestánsok megbüntetésére rendkívüli törvényszékeket állítottak fel. Ezek koholt vádak alapján, a védelem és a tanúk meghallgatása nélkül ítélkeztek. Céljuk a katolicizmusnak a megfélemlítés és az erőszak általi terjesztése, valamint a császári kincstár és a katolikus egyház vagyonának a gyarapítása volt. A végvárakban szolgálatot teljesítő magyar katonaságot a császári udvar „megbízhatatlannak” nyilvánította, majd zsold és végkielégítés nélkül szélnek eresztette.

A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétellel gyanúsított vagy megvádolt földesurak, a birtokuktól megfosztott, elűzött jobbágyok, a kifizetetlen vagy a szolgálatból elbocsátott végvári katonák, a hazafias érzésű nemesek és a vallásuk miatt bujdosni kényszerült protestánsok mind-mind az erdélyi határszélen gyülekeztek; Apafi fejedelemtől és a töröktől reméltek támogatást.

A jobbágyok és a bujdosók fegyveres támadásokat indítottak a császári katonaság ellen, és ott ártottak nekik, ahol csak tudtak. Azokat a magyarokat, akik I. Lipót pártján voltak, a bujdosók nem tekintették többé magyarnak, hanem – a német zsoldosokhoz hasonlóan – labancoknak nevezték őket. A bujdosókat kurucoknak nevezte a nép.

A nemzetközi jelentőségűvé vált kurucmozgalmat az erdélyi fejedelem, a török, sőt XIV. Lajos francia király is támogatta. 1678-ban „A szabadságért és igazságért!” jelmondattal, Thököly Imre vezetésével megindult a kurucok támadása I. Lipót császár és katonai kormányzatának a rémuralma ellen.

Thököly Imre 1657. szeptember 25-én Késmárkon született. Apja, Thököly István gróf a Felvidék leggazdagabb birtokosa volt. Hallgatólagosan támogatta a Wesselényi-mozgalmat, melynek bukása után lakóhelyének, Árva várának az átadására szólították fel. Ezt megtagadta; meg akarták ostromolni a várat, de a gróf 1670. december 4-én váratlanul meghalt. Fiát, Imrét eperjesi kollégiumi tanulmányai után tizenhárom évesen Erdélybe menekítették. 1678-ban a bujdosók vezére lett; 1682 őszére csapataival elfoglalta a Felvidék Garamig terjedő részét. Kiépült fejedelemsége a felső-magyarországi tizenhárom vármegye területén. A török elismerte fejedelemnek; Thököly a királyságot nem fogadta el.

Az 1681-es soproni országgyűlés csak erős megszorításokkal biztosította a protestánsok vallásszabadságát.

Thököly 1682-ben feleségül vette Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét, így a hatalmas Rákóczi-birtokok is a kezére kerültek.

A török vezetés – Thököly szövetségese – 1683 nyarán Bécs alá vonult, de vereséget szenvedett Lotharingiai Károly herceg (I. Lipót sógora) és Sobieski János lengyel király seregeitől. Megroppant a törökök támadó lendülete, ami Thököly terveit is döntő mértékben befolyásolta. XIV. Lajos húsz évre fegyverszünetet kötött I. Lipóttal.

Az egyesült császári és királyi hadak sikeresen harcoltak a törökök és Thököly csapatai ellen. A kurucok elveszítették a felső-magyarországi várakat. 1686-ban hónapokig tartó ostrom után a Habsburg-szövetség csapatai visszafoglalták az ország egykori fővárosát, Budát. Thököly felvidéki fejedelemségét már 1685-ben, Erdélyt pedig 1687-ben elfoglalták a császári csapatok. Zrínyi Ilona három évig védte Munkács várát a császáriak ellen, de 1688-ban kénytelen volt feladni (az ettől fogva Bécsben raboskodó asszonyt 1692-ben Thököly kicserélte a fogságba esett Heister tábornokért; később osztozott férje sorsában, a száműzetésben).

A váradi pasa elfogatta Thökölyt és többedmagával Belgrádba hurcoltatta. Bűnbaknak tekintették, azt gondolva, hogy így békére bírhatják a bécsi haditanácsot, de tévedtek. Thököly szabadlábra került, sőt: 1690-től az Erdély fejedelme címet is viselte – most már hatalom nélkül.

A felső-magyarországi császári hadak parancsnoka, Caraffa 1686-ban irgalmatlanul megsarcolta Debrecent, a cívisvárost, majd felállíttatta az eperjesi vésztörvényszéket: ártatlan embereket, tekintélyes polgárokat végeztetett ki csak azért, mert hűséges evangélikusok voltak… Végül a nádor és mások felszólítására királyi rendelet és az 1687. évi pozsonyi országgyűlés vetett véget a további mészárlásoknak, viszont a protestánsok vallásszabadságát a békekötések által biztosított törvények helyett a „királyi kegy” ingadozó alapjára helyezték, új helyzetet teremtve ezzel.

Thököly 1690 végére végleg kiszorult Erdélyből.

Hosszú harcok és huzavona után 1699-ben Karlócán kötötték meg a Habsburg–török békét. Ezzel a Maros–Tisza köze és Temesvár kivételével egész Magyarország I. Lipóté lett. A karlócai békekötés után Thökölyt és társait a kis-ázsiai Nikomédiában telepítették le.

Thököly 1705. szeptember 13-án halt meg; 1906-tól a késmárki evangélikus templomban nyugszik.

A törökök kiűzésében nagy lelkesedéssel vettek részt a magyarok is: a végvári vitézekkel sokan együtt harcoltak a törökök ellen Thököly volt kurucai közül is. A magyarság nagy reményeket fűzött a török uralom megszűntéhez. Bízott abban, hogy nem hiába ontotta vérét évszázadokon át, és a törökök kiűzésétől hazája függetlenségének visszaállítását várta. Népünk azonban keservesen csalódott ebben a reménységében: a törökök kiűzése, a császári seregek beözönlése számára nem a felszabadulást, hanem még a törökénél is kíméletlenebb megszállást jelentette számára.

Thökölyék szabadságharca örök példa marad a magyarság számára.

B. B.


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Élő víz
A kapcsolatokra szánt idő soha nem elvesztegetett idő
Heti útravaló
„Uram, tégy a béke eszközévé…”
Egyházunk egy-két hete
Hálaadás két évszázadért
Hárman az emmausi úton
Együttműködés a szolgálatban
Evangélikus szolgálatok a városmisszión
Bonyhádi iskolapéldák
Példaként a nagyok előtt
Keresztutak
Zsinatolt a RELE
A norvég nagykövet látogatása
Városmisszió 2007
Példaértékű a Kálvin téri templom szerkezetének megerősítése a szakember szerint
Csak a párbeszéd segíthet
Európa keresztény gyökereit és a hit társadalmi szerepét emelte ki a pápa ausztriai látogatásán
Hóba tévedt zarándokok
Mariazell magyar emlékei
Magyar segítség a romániai árvízkárosultaknak
Evangélikusok
Jakab és János Nagyszebenben
A kaftános fejedelem
e-világ
A jótékony mozgásról
Keresztény szemmel
Meditáció a kőröshegyi völgyhídnál
A hét témája
Sokszínű spiritualitás Nagyszebenben
Nagyszebeni ökumené
Az egyházak Európa egyesítésében játszott szerepét méltatta az Európai Bizottság elnöke
Magyar református egyházvezetők állásfoglalása a nagyszebeni diszkriminatív jelenségekről
Krisztus világossága és az egyház
A keresztények egységéért való küzdelem nem adható fel
Száztíz steward egy VIP szolgálatában
evél&levél
Köszönet az elismerő sorokért
(Viszont)látkép
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Egy páratlan utca páratlan programja Győrben
Kápolna Mátyás palotájában
Skanzen Ausztriában
A vasárnap igéje
Két név, két fa
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Szószóró
Közérdek
Ige+hirdető
Amíg a magból kenyér lesz
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2007 37 A kaftános fejedelem

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster