Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Klára holtfáradtan dőlt be az ágyba. Még csupán most kezdődött el a tanév, de a tanárnő már azt érezte, nem bírja. Mégis úgy döntött, hogy este még olvas egy kicsit. Mit is válasszon, mit is…? Hirtelen eszébe jutott: a kislánya azt mesélte, hogy a könyvtárban ma Az élet játéka című könyvet ajánlották neki. Úgy rémlett, hogy az említett kötet megvan nekik is, Lilinek nem is kellene kikölcsönöznie… Mielőtt odaadná neki, belelapoz – gondolta.

Régen volt már a kezében, de azért nagyjából emlékezett a történetre. A főszereplő Pollyanna. Az árva kislány játszani tanítja a környezetében élő embereket. Játszani az élet játékát, vagyis azt, hogy mindig találjanak valami okot az örömre.

Okot az örömre? Ma vajon minek is örülhetne? Visszagondolt a napjára, a sok fáradságra, de akárhogy törte is a fejét, semmi nem jutott az eszébe.

Tekintete az ölében nyugvó könyvre tévedt. Hát persze, a könyv, amely újra emlékeztette őt arra, hogy ő is kezdje el újra játszani a játékot…

Telefoncsörgés. Ki lehet az ilyenkor?

– Szia, apa!

– Szervusz, kislányom! – szólt a kagylóba Pista bácsi.

Örült és csodálkozott is egyszerre, hogy Klára hangját hallja.

– Baj van? – kérdezte a lányát.

– Nem, nincs semmi baj, apa, csak a hangodat akartam hallani… – kezdett a mondandójába a tanárnő.

Mindenféléről beszélgettek, aztán jó éjszakát kívánva a másiknak, elköszöntek egymástól. „Milyen kedves ez a lány! Biztosan megérezte, mennyire szerettem volna, hogy jelentkezzen. Hiszen tudja, milyen egyedül vagyok, mióta az anyja meghalt. Nagy örömet szerzett nekem ezzel a hívással” – gondolta Pista bácsi, mielőtt elaludt.

Pista bácsi másnap – mint mindig – korán ébredt. Mosolygott, még mindig benne élt az előző napi telefonbeszélgetés emléke és az ígéret: „Vasárnap meglátogatunk Lilivel, apa!”

Megmosakodott, felöltözött. Azután lement a sarki boltba, hogy friss kiflit vegyen a reggelihez. Nem voltak sokan, csak egy anya és a kisfia nézelődött az üzletben. A kisfiú – ki tudja, miért – keservesen sírt. Pista bácsi együtt érzőn az anyára nézett, ő szomorkásan visszamosolygott rá. Pista bácsi cinkosan rákacsintott, majd elkezdett mesélni a kislegénynek, míg a fiatal nő vásárolt. Történetével pillanatok alatt sikerült lekötnie a fiúcska figyelmét, mamája pedig hamar végzett a vásárlással. Hálásan mondott köszönetet az idős embernek, majd mindhárman mosolyogva távoztak az üzletből.

Ez a nap is jól, örömmel kezdődött. A városban három ember már biztosan akadt, aki jókedvűen kezdte a napot. Mosolyuk talán másokat is „megfertőzött”, egy aprócska okot szolgáltatva arra, hogy minél többen legyenek részesei az élet játékának.

– gazdag –

::Nyomtatható változat::