Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A Magyarországi Református Egyház bekapcsolódna az egészségbiztosítási rendszerről és a nyugdíjrendszerről való közös gondolkodásba – írta Bölcskei Gusztáv minap Szili Katalinnak és rajta keresztül az Országgyűlésnek.

Hogy a közös gondolkodás technikailag hogyan tudna megvalósulni, jó kérdés, mindenesetre biztatóan hangzik. Viszont hogy az egyház Fletón kívül magával is tud-e vitatkozni, szintén kérdés. Pedig lehet: az Egyesült Államokban a keresztények az elmúlt pár hónapban elég sokat vitatkoztak az egészségügy finanszírozási elveiről.

Magyar füllel valószínűleg kissé furcsán hangzik, de a tengerentúlon a keresztények többsége (a „vallásos jobboldal”) kőkeményen piacpárti. Marc Creech lelkész több lap által közölt cikkében például arról írt, hogy a mindenkire kiterjedő állami egészségbiztosítás egyszerűen nem biblikus. Ez ugyanis színtiszta szocializmus, ami erkölcstelen. Kifejezetten lustaságra nevel, ha a sokat dolgozó emberek adójából finanszíroznák a most biztosításon kívüliek ellátását.

Creech szerint a rászorulókkal ugyan valóban jobban kellene törődniük a keresztényeknek (a 300 milliós ország több mind 46 millió polgárának nincs egészségügyi biztosítása), de személyes jótékonykodással, nem pedig az állam által megszervezett jövedelem-újraelosztással. Ráadásul a baloldal által követelt változások növelnék az állami bürokráciát, és a tisztán piaci alapú egészségügy helyét az állam plusz feketepiac vegyespáros rendszere váltaná fel.

Creech cikkére persze a másik oldal, a baloldali érzelmű keresztények is reagáltak. Chuck Gutenson teológiaprofesszor szerint például a fenti gondolkodás tipikus esete a „szigorúapa-moralitásnak”. Azaz úgy értelmezi az igazság fogalmát, hogy mindenkinek annyi jár, amenynyivel hozzájárul a társadalomhoz. Emiatt persze az embereket keményen motiválni, noszogatni kell, hiszen ellenkező esetben ingyenélővé válnak. Elő a furkósbotot.

Gutenson viszont úgy látja, hogy a mai hatalmas, biztosítatlan tömeget többnyire keményen dolgozó szegények alkotják, akik nem tudják kifizetni a munkaadójuk által ajánlott, piaci árú biztosítást. Keresztényként pedig sokkal inkább ezeknek az embereknek a sorsa kell, hogy a fókuszban legyen. A Biblia elsősorban szövetségben gondolkozik, olyan – akár gazdasági – viszonyokban, amelyekre sem a túlzott függőség (a professzor szerint ez az állami rendszer), sem a túlzott függetlenség (ez volna a piac) nem jellemző, hanem a kölcsönös egymásrautaltság.

Vélhetően szekuláris körök – Buda Péterrel az élen – jelentős hátszőrfelállással olvasták Bölcskei társadalombiztosítási szakembernek való jelentkezését, de mi kíváncsian várjuk a magyar fejleményeket. Elvégre a gazdasági hatékonyság mellett olyan társadalmi igazságossági kérdésekről van szó, amelyekben az egyházaknak is lehet szavuk.

Elképzelhetjük, milyen lenne, ha Iványi Gábor (SZDSZ), Donáth László (MSZP) és a vallásos jobboldal felkerekedne, és egy Bibliát hónuk alá csapva, egy üveg bor mellett keményen vitatkoznának az egészségfinanszírozás bibliai elveiről, hivatalos pártpolitikára legalább ideiglenesen fittyet hányva. Vagy legalább a sajtón keresztül üzengetve értekeznének, hiszen összeborulás odaát sem volt.

Persze hazai keresztény egészségbiztosítási vita, jól tudjuk, nem lesz. De honnan jönnének máshonnan az álmok, ha nem Amerikából?

::Nyomtatható változat::