Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az igazságosabb és testvériesebb társadalomért címmel rendeztek konferenciát szeptember 11-én a Központi Papnevelő Intézetben. A magyar közéleti és politikai viszonyok ismeretében jó szándékú és nemes kezdeményezést lehet feltételezni e cím mögött, ennél azonban sokkal figyelemreméltóbb dolog történt a budapesti Papnövelde utcában. Baloldali, szociáldemokrata és konzervatív, keresztény értékrendet képviselő gondolkodók nyújtottak egymásnak kezet, hogy közösen keressék azokat a mindkét ideológia által preferált szociális-etikai értékeket, amelyek alkalmasak arra, hogy megvalósításuk esetén kiutat mutassanak az ország súlyos társadalmi-politikai-erkölcsi válságából. A Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltása óta a két szemben álló politikai oldal képviselői részéről egyetlen olyan kezdeményezés sem született, amely egyáltalán a békés közeledésre – nemhogy az összefogásra – irányult volna.

A konferencián való közös fellépést a Magyar Szociális Fórum (MSZF) kezdeményezte, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) szakbizottsága pedig társadalmi felelőssége tudatában felkarolta. Társszervezőként csatlakozott a tanácskozáshoz a Professzorok Batthyány Köre, valamint a Konrad Adenauer Alapítvány; utóbbi egyben a rendezvény támogatója is volt.

Nem a hatalomért versengő pártok fogtak tehát össze, hanem a tőlük függetlenül tevékenykedő, a „pártok mögött”, a társadalomban hatást kifejteni kívánó értelmiségi szervezetek. Olyan szociáldemokrata és keresztényszociális gondolkodók, akiket a jelenlegi társadalmi és gazdaságpolitikai folyamatok mélyreható megismerése során szerzett aggasztó tapasztalataik arra „kényszerítenek”, hogy eltérő világnézetük és értékrendjük ellenére – az ország jövőbeli boldogulása érdekében – keressék az értékek és elvek konszenzusát, hogy közös erővel léphessenek fel a szociális elv, a szolidaritás és a társadalmi igazságosság érvényesítéséért.

A konferencia két főelőadója dr. Goják János, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola professzora, az MKPK Iustitia et Pax Bizottságának főtitkára és dr. Gazsó Ferenc, a Budapesti Corvinus Egyetem közgazdászprofesszora, az MSZP társadalompolitikai tagozatának tiszteletbeli elnöke volt. A találkozót dr. Náray-Szabó Gábor akadémikus, vegyészprofesszor, a Professzorok Batthyány Körének elnöke nyitotta meg; köszöntő beszédet mondott Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti képviseletének vezetője. A konferencia előtt a tanácskozás főbb gondolatait sajtótájékoztatón foglalták össze, amelyet dr. Simó Endre közgazdász, újságíró, az MSZF koordinátora vezetett.

Dr. Goják János A társadalomszervezés elvei az egyház társadalmi tanításában című előadásának első részében a katolikus egyház társadalmi tanításának alapelveit vázolta fel, és az igazolásukról értekezett. A társadalmi tanítás mögött értékek állnak, amelyeket az egyház egyetemes érvényűnek és normatív jellegűnek tekint. A legfőbb érték maga az élet, amelyből minden más érték eredeztethető – mutatott rá –; az élet értelme pedig az élet kiteljesedése és gazdagodása. Az Európai Unióban egyértelmű értékválság figyelhető meg, mert az életből eredő alapvető értékek, az emberi méltóság, az emberi jogok, a szociáletikai értékek és normák rendre megkérdőjeleződnek és relativizálódnak.

Goják professzor kifejtette, hogy a természeti teológia és az evolúció oldaláról a három legalapvetőbb társadalomszervező érték az egyén – a transzcendens én, amelynek személy volta alapozza meg méltóságunkat –, a család, amely az élet továbbadása céljából jön létre, és a közösség, mert az ember csak közösségben képes megvalósítani önmagát, a család csak társadalomban képes betölteni a célját.

Előadása második részében arról a szociális modellről szólt, amelyben a társadalomszervezés során megfelelő mértékben valósul meg a közjó fogalma, vagyis azoknak a tárgyi és eszmei feltételeknek az összessége, amelyek lehetővé teszik, hogy a társadalom tagjai növekvő jólétben boldogulhassanak és teljesedhessenek ki. Ezeknek a feltételeknek az oktatásban, az egészségügyi ellátásban, a társadalmi jogrendben és igazságosságban kellene érvényesülniük, és az állam feladata lenne az arról való gondoskodás, hogy ezek az alapvető intézmények mindenki számára rendelkezésre álljanak. A közjó megvalósításához másfajta berendezkedésű gazdasági rendszer kell, mint amely manapság megvalósul – zárta gondolatait Goják János.

Dr. Gazsó Ferenc Hatékony társadalomszervezés és nagyobb társadalmi igazságosság címmel tartotta meg referátumát. Előrebocsátotta, hogy professzortársától eltérően nem filozofikus távlatokból kívánja megközelíteni a témát, hanem a magyar társadalom gazdaságpolitikai valóságának pragmatikus és realista elemzését akarja elvégezni; szándéka szerint ennek konklúzióiból felépíthető az a konkrét cselekvési program, amelynek megvalósítása kiutat mutathat a válságból. Leszögezte: a modern demokráciákban az igazságossággal szemben a profitorientáltságot helyezik előtérbe, a társadalmi egyenlőtlenség vált a gazdaság legfőbb hajtóerejévé, ezért az igazságosság, amely szemben áll az egyenlőtlenséggel, csak súlyosan korlátozott mértékben érvényesülhet. Ennek ellenére a társadalomban egyöntetű konszenzus van a tekintetben, hogy a szociális elvet a gazdaságpolitikai folyamatok részévé kell tenni.

A társadalomban soha nem létezik értékhomogenitás; csak az értékek heterogenitása és pluralizmusa lehet a kiindulópontja az értékek bármilyen konszenzusának. A magyar újkapitalizmus legfontosabb jellegzetessége, hogy teljesen elkülönül egymástól két elv, és két egymást kizáró értékrend kerül egymással szembe: a profitmaximalizáló elv és az igazságosság szociális elve. Az eszmei értékeknek – mint a szolidaritás, igazságosság, egyenlőség – a társadalmi összfolyamatban való megjelen(ít)ése a társadalmi működésmód szempontjából elsősorban nem gazdasági, hanem cselekvésstratégiai kérdés. Ami jelenleg az úgynevezett „reformok” címszó alatt zajlik, az valójában a gazdasági erőforrásoknak a tőke szférájába történő „átszivattyúzása”. A politikai elit a multinacionális tőke minél nagyobb mértékű kiszolgálására törekszik, és a gazdasági érdekek szempontjából mindegy, hogy melyik politikai oldal kerül hatalomra. Mindeközben a többség a javak és esélyek terén hátrányos helyzetbe kerül, a társadalom egyharmada kiszorul a társadalmi integrációból (munkanélküli lesz), és a profitmaximalizáló törekvéseknek csak egy szűk réteg a haszonélvezője. Ezt a rendszert két dolog tartja fenn: egyrészt a társadalom szervezetlensége, az érdekérvényesítés hiánya (a politikai osztály emiatt gyakorlatilag bármit megtehet); másrészt az, hogy időnként a társadalom tűrőképességével manipulálnak (ilyen volt a javak ideiglenes új elosztása 2002-ben).

Új gazdaságpolitika kell, amelyhez társadalompolitikai fordulatra lenne szükség – hirdette meg az új összefogás cselekvésstratégiáját Gazsó Ferenc. Rá kell mutatni, hogy lehetséges másfajta értékprioritások mentén szerveződő társadalomban is élni. A gazdaságot növekedési pályára kell állítani, amelyhez természetesen szükség van a multinacionális tőkére. De van magyar gazdaság is, amelyet dinamizálni kell, és ez jelenleg nem érdeke a gazdaság irányítóinak (a megrendelések nyolcvan százaléka a multikhoz megy). A domináns gazdaság ráadásul ki van vonva a közteherviselés alól: az adókedvezmények elképesztően nagyarányúak ebben a szférában. Az arányos közteherviselés révén azonban előteremthetők lennének azok a források, amelyek lehetővé tennék a szociális igazságosság megteremtését. Emellett a civil társadalom sokkal nagyobb fokú szerveződésére lenne szükség (ennek példája a mostani baloldali és keresztény értelmiségi összefogás), hogy az elengedhetetlen társadalom- és gazdaságpolitikai változásokat az érdekérvényesítés legmagasabb – törvényalkotói – szintjén ki lehessen kényszeríteni.

Ahogy dr. Simó Endre zárszavában megfogalmazta: a baloldaliak és a keresztények párbeszéde bizonyítja, hogy van mód az együtt munkálkodásra különböző ideológiájú, kultúrájú, vallásos és nem hívő emberek között egy igazságosabb társadalom közös jövőképének megvalósítása érdekében. Mint mondta, különböző világnézeti alapokról is el lehet jutni azonos vagy hasonló következtetésekhez, és lehet törekedni egy emberközpontú értékrendet, a közösség felemelkedését elősegítő értékszintézisre. Ennek az a feltétele, hogy keressük, ami közös, ugyanakkor tartózkodjunk attól, hogy világnézetünket rákényszerítsük másokra.

A Magyar Szociális Fórum Szociális Kerekasztala szerint a civil mozgalomnak továbbra sem szabad pártpolitikai érdekek szolgálatába állnia, hanem a társadalmi érdekeket kell képviselnie, és a szó legnemesebb értelmében társadalompolitikát kell folytatnia. Arra kell összpontosítania, hogy érvényre juthassanak az emberi jogok és a társadalmi igazságosság. Ennek alapján kell megválasztania szövetségeseit, köztük olyan civil szervezeteket, amelyek tettekkel bizonyítják, hogy kiállnak az ember és közösségei mellett. Az MSZF Szociális Kerekasztala köré invitálja mindazokat a tisztességes szándékú szervezeteket és személyeket, amelyek és akik nyitott, demokratikus szellemben készek a társadalom és a nemzet javára cselekedni.

Mivel mi, evangélikusok sem a megosztottságban, hanem az összefogásban és a nemzeti felemelkedésben vagyunk érdekeltek, példamutató és hasznos lenne egyházunk hívei számára, ha a Magyar Evangélikus Értelmiségi Társaság (Mevét) csatlakozna a kezdeményezéshez. (Szeptember 27-én az MSZF Demokrácia Kerekasztala tart tanácskozást és fórumbeszélgetést az érdekérvényesítés kérdéseiről.)

Petri Gábor

::Nyomtatható változat::