A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

A hagyományok ápolása, az alma mater rendületlen támogatása, valamint a régi diáktársak és tanárok emlékének megőrzése – foglalhatnánk össze a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium öregdiák-szervezetének mottóját. E közösen vállalt feladatok mögött olyan szellemi tartalom áll, olyan lelkület lángol, amely összeköti az intézmény múltját és jelenét, de erőt ad a jövő küzdelmeihez is.

Az egykori licistákat és berzsenyiseket tömörítő Líceumi Diákszövetség május 31-én tartotta szokásos éves közgyűlését az iskola színháztermében. Winkler Barnabás elnök köszöntője után Csukásné Bencsik Zsuzsanna titkári beszámolója következett, majd a pénzügyekről hallhattak a megjelentek.

Tölli Balázs igazgató tájékoztatott a 2007/2008-as tanév eseményeiről, az iskola helyzetéről. Mint elmondta, az utóbbi hónapok a 450 éves jubileum jegyében teltek, de a színvonalas programok mellett a megszokott módon folyt az oktató- és nevelőmunka, zajlottak a „líceumi hétköznapok”.

.2007. december 14-én, a soproni népszavazás emléknapján a város Civitas Fidelissima díjban részesítette a líceumot. Sok szép versenyeredményre, közös és egyéni sikerre is méltán lehet büszke az intézmény több mint hétszáz tanulója és a tanári kar. Ugyanakkor fontos látni az elsősorban anyagi nehézségeket is, a támogatások folyamatos és drasztikus csökkentését. Az új kihívások új válaszokat követelnek, többek között a szakképzés beindítását.

A beszámolók elfogadása után a tagok döntöttek a támogatásokat eddig fogadó alapítvány megszüntetéséről. A közgyűlés egy korábbi döntése értelmében ugyanis a szövetség ezentúl közhasznú társaságként folytathatja tevékenységét, s így már önállóan is kezelhet pénzeszközöket.

A dísztermi program a Hűségedért a líceumhoz díjak jelképes átadásával zárult. A líceumi családért végzett áldozatos munkáért idén is három tagját jutalmazta éremmel és oklevéllel a diákszövetség, akik azonban egészségügyi állapotuk miatt nem lehettek jelen az alkalmon. Az elismerésben azok részesedhetnek, akik nemcsak hálás szívvel emlékeznek soproni diákéveikre, hanem kitartó lelkesedésükkel már tevőlegesen is példát adtak diáktársaiknak és utódaiknak. A bronzplaketteket Kutas László szobrászművész, líceumi öregdiák készítette. A díjazottak 2008-ban:

Karai (Karner) Jenő 1931-ben maturált az ősi iskolában, melynek légköre, tanári kara életre szóló élményekben részesítette. Községi jegyzőként helyezkedett el. Jelenleg Bicskén él. A mai napig élénken érdeklődik a líceum iránt, figyelemmel kíséri és aktívan segíti a Líceumi Diákszövetséget, általa a tehetséges diákok jutalmazását és a rászorulók támogatását.

Limberger Gyula 1917. január 27-én született Kismuzslán. Vallásos, erkölcsös neveltetést kapott, ezért került a soproni evangélikus líceumba is. Emlékeiről így vall: „Áldott tanáraink tudósok voltak, de egyúttal melegszívű, mindenkori emberek, akik a katedra magasságát szívesen felcserélték a közvetlenséggel, az őszinte lelkesedéssel ügyes-bajos dolgaink iránt. Nemcsak tanítottak minket, de neveltek a tudományok mellett a hazaszeretetre, hitre, emberségre és becsületre.” Érettségi után 1938-ban utászként szolgált. A világégést követően aknaszedés közben elvesztette a jobb szeme világát. Miután felépült, Jánossomorjára került parancsnoknak. Amikor feljelentették, mert katonáival templomba ment, elvesztette századosi rendfokozatát és állását.

Az ötvenes években vasárnapi iskolát vezetett Sopronban, évtizedekig őrizte és rendben tartotta a bánfalvi hadisírokat és a líceumi tanárok elhanyagolt nyughelyeit. A rendszerváltást követően rehabilitálták, őrnaggyá léptették elő, s 1995- ben a Honvédelemért kitüntető cím első fokozatában részesült.

Németh Lajos nyugalmazott tanár, doni veterán 1927–1935 között volt licista; ahogy köszöntő levelében írta: „Nem a legjobb, de szorgalmas tanuló. Mindvégig vastagbetűs.” A második világháború alatt ötvenegy hónapig tartalékosként szolgált, közben egy évig vezette a soproni 7. hadosztály híradóközpontját. Németország északi részén angol hadifogságba esett.

Főiskolai végzettségét Szegeden szerezte, majd Debrecenben helyezkedett el középiskolai tanárként. Nyugdíjba a celldömölki gimnáziumból ment 1976-ban. Bár egészségi állapota megromlott, s így már nem tud részt venni az aktív diákszövetségi munkában, mindig szeretettel gondol az alma materre.

A közgyűlés után a résztvevők a hagyományok szerint az iskola kapualjába vonultak, ahol hősi halált halt diáktársaikra és egykori tanáraikra emlékeztek. Idén is került koszorú dr. Lampérth Gyula emléktáblájára. Az újra evangélikus iskola első igazgatójának alakját Kő-Czákler Judit volt tanítvány és kolléga megható szavai idézték meg a tornacsarnok előtt, melynek felépüléséért Lampérth Gyula oly áldozatosan küzdött, ám átadását már nem élhette meg.

Az öregdiákok a továbbiakban részt vettek a líceum szokásos tanévbúcsúztató gálaműsorán. A színes programot Kránitz Eszter líceumi tanár szervezte. Másnap az evangélikus templomban istentisztelettel zárult a hétvége; az egykori diákok a viszontlátás reményében az Úr áldását kérték szeretett iskolájukra és társaikra.

Kiss Dávid licista öregdiák, politológushallgató

::Nyomtatható változat::