A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Az egyházon belüli és kívüli bőséges programkínálat vagy éppen a hegyekbe, talán a Balatonra csábító nyár eleji hőség ellenére mintegy száz, a Budai Egyházmegyéhez tartozó presbiter hallotta meg a hívó szót, és jött el május 31-én Budahegyvidékre, a már hónapokkal ezelőtt meghirdetett találkozóra a Nagybörzsönytől Érdig terjedő körzet tizenhárom gyülekezetéből. A névre szóló meghívó emlékeztette a presbitereket, hogy Isten ügyének szolgálatára vállalkoztak, amikor két évvel ezelőtt – akár először, akár újra – presbiterek lettek a gyülekezetükben.

Bence Imre esperes köszöntője után egyházmegyei felügyelőként e sorok írója tartott áhítatot Pál apostol szavai alapján: „…tagjai vagyunk egymásnak” (Ef 4,25), illetve: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Kor 12,27) Elhangzott, hogy mindnyájan megajándékozottak vagyunk, hogy szükségünk van egymásra, s hogy a Krisztus-testben a „gyengének látszó részek is nagyon szükségesek”. A keresztény közösségben részesedünk Krisztus testéből, Luther szép szavaival: mi a bajainkat visszük oda, s cserébe az ő javait kapjuk ajándékba. A keresztény közösségben az én képzettségem nem az enyém, hanem a tanulatlanoké, a szentségem nem az enyém, hanem a bűnösöké.

Az egyház organikus közösségében a presbitereknek kiemelt szerepük van. A presbiteri szolgálat nem több, mint az egyszerű hívő szolgálata, és nem kevesebb, mint a felügyelőké, az espereseké vagy a püspököké. A protestáns egyetemes papság értelmében ugyanis mi nem a katolikus hierarchikus struktúrában gondolkodunk; a világi hívőknek ezért van kiemelt szerepük az egyház vezetésében is.

Az áhítat után Kákay István új országos irodaigazgató mutatkozott be, nemcsak mint új tisztségviselő, hanem úgy is, mint előadóművész: istenes verseket olvasott fel, s azok általa megzenésített feldolgozásait mutatta be.

Miért is jöttünk össze?

Először is azért, hogy megéljük az egyházmegye közösségét, s hogy jobban megismerjük, hogy lássuk és halljuk egymást!

Kézdy Pál a vendéglátó budahegyvidéki gyülekezet házigazdájaként szólt elsőnek, röviden bemutatva a gyülekezet történetét és a jelen lévő presbitereket. A délelőtt folyamán még öt gyülekezet mutatkozott be: a csillaghegy–békásmegyeri, a pesthidegkúti, az érdi, a piliscsabai és a budafoki.

A további hét gyülekezet: az óbudai, a szentendrei, a budavári, a budaörsi, a kelenföldi, a csepeli és a nagybörzsönyi képviselője az ebéd után kapott szót. Fantasztikus volt hallani, hogy az elmúlt húsz évben hány új templom épült. A legfiatalabb a piliscsabai egyházközség, amely három évvel ezelőtt nyerte el önállóságát. Szó volt még a budakeszi szórványról, amely talán rövid időn belül szintén az önállósodás útjára léphet.

Miért is jöttünk össze?

Másodszor azért, hogy a külső építkezéseken kívül a lelki építkezésről is beszélgessünk. Pontosabban azért, hogy a presbiteri szolgálat új perspektíváiról is együtt gondolkodjunk.

Találkozónkra meghívtuk a Magyar Református Presbiteri Szövetség két vezetőjét, dr. Ritoók Pál ügyvezető elnököt és dr. Judák Endre egyetemi docenst, a református presbiterképzés egyik szervezőjét. Testvéregyházunkban a rendszerváltozás után alakult meg ez a társadalmi szervezet. A mintegy tizenötezer református presbiter tíz százaléka tagja a szövetségnek. 1992 januárjától kéthavonta adják ki a Presbiter című lapot. A szövetség munkájáról a www.presbiter.hu honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők, s áttekinthetik a folyóiratnak az elmúlt másfél évtizedben megjelent számait. A presbiteri szövetség igen komolyan és magas szinten vállalta fel a „presbiterképzés” szolgálatát a Magyarországi Református Egyházban. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is rendszeresen, havonta tartanak továbbképzést.

A két előadás meghallgatása után a jelenlevők közül többen is kifejezték igényüket, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban is érdemes lenne elindítani hasonló presbiterképzést, talán nemcsak egyházmegyei, hanem országos szinten is. A bibliaismeret, a hitvallásismeret, a gyülekezetépítés, az egyháztörténet vagy a liturgia kérdéseivel lehetne vagy kellene presbitereinknek jobban megismerkedniük. Milyen jó lenne, ha érdeklődő gyülekezeti tagjaink számára a presbiterek naprakész felelettel tudnának szolgálni! Természetesen a presbiteri szolgálatot mindig a helyi lelkésszel egyeztetve kell végezni. (A piliscsabai lelkész javaslatot tett arra, hogy a piliscsabai Béthel-otthon lehetne a képzés színhelye.)

Tizenhárom gyülekezet bemutatkozása és két előadás meghallgatása után sem fáradtak el a jelenlevők. A nap tapasztalatait dr. Garádi Péter, a budaörsi egyházközség felügyelője summázta. Ő javasolta, hogy a napnak – akár utólag is – adhatjuk ezt a címet: A presbiteri szolgálat régi/új útjai. Záróimádsága után áldáskívánással bocsátotta útjukra a jelenlevőket.

::Nyomtatható változat::