Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

FOTÓ: LVSZ

Negyvenkét egyház közel száz vezetõje találkozott szeptember 11. és 16. között az északkelet-németországi Greifswaldban, hogy részt vegyen a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) háromévente megtartott egyházvezetõi konferenciáján. A kora szeptemberben szokatlanul hûvös idõt ellensúlyozta a meleg fogadtatás, amelyben a szervezõk és a Hanza-város helyi egyházi és világi képviselõi részesítették vendégeiket.

Greifswald napjainkban az õt magába foglaló Mecklenburg–Elõ-Pomeránia tartomány, egykor pedig a volt Kelet- Németország egyik legészakibb egyetemi székhelye, ma virágzó kisváros; az összesen ötvennégyezer fõs lakosságra mintegy tizenkétezer egyetemista és ötezer egyetemi dolgozó jut. Greifswald címerében a mesebeli griffmadár látható, amely a város nevében is megtalálható greifen – „megragadni” – szóra vezethetõ vissza. (Hadd kapjon helyet egy kis német grammatika: a greifen ige múlt ideje: griff, hat gegriffen.)

A tartomány és benne a Pomerániai Evangélikus Egyház történelmét érdekes módon csupa olyan személyiség határozta meg, akinek a neve B betûvel kezdõdik: Otto von Bamberg püspök 1128-ban missziói útja során alapította az elsõ keresztény gyülekezeteket, ezért „Pomeránia apostolaként” tisztelik. Késõbb Johannes Bugenhagen, azaz dr. Pomeranus – a reformáció egyik atyja, Luther gyóntatója – teljesítette ki itt a reformáció tanait, az egyházi rend megújításával. (Róla olvashattunk már az Evangélikus Élet múlt vasárnapi számának Égtájoló rovatában.) Végül pedig Dietrich Bonhoeffer 1935-ben Greifswaldból indította útjára a Hitvalló Egyház mozgalmát, amely a nemzetiszocialisták befolyása alá került Német Keresztények ellenpólusaként mûködött.

Történelmi környezetben ülésezhettek tehát az idei egyházvezetõi konferencia résztvevõi, akik európai szinten tárgyalták meg a konferencia öt fõ témáját. Ezek közül kettõ emelkedett ki jelentõségét tekintve: a püspöki szolgálat és az egyházak álláspontja a házassággal és a családdal kapcsolatos szexuáletikai kérdésekrõl, ezen belül a homoszexualitásról.

„A rossz vezetõ sok millió ember életére lehet évekig kihatással” – hangzott el az egyik elõadásban; gondoljunk csak a hazai gazdasági vagy politikai életre. Az egyház sem vonhatja ki magát azonban a hasonló helyzetek alól, ezért is elsõdleges a jó vezetõ e két tulajdonsága: a szavahihetõség és a szervezet jövõjét meghatározni tudó képesség. A püspöki vezetés az egyház egészét határozza meg, nem véletlen, hogy a latin ministerium a görög diakonia fordításaként szerepel az Újszövetségben. Mindenki vezetõ azonban a saját helyén, akár püspök, zsinati tag, lelkész vagy presbiter, és ha mindnyájan saját képességeik legjavával szolgálnak, a vezetés egyfajta szinergiája, egymást erõsítõ hatása valósulhat meg.

A nagy véleménykülönbségeket felszínre hozó téma, a szexuáletika kérdésköre utolsó nap került napirendre. A skandináv országok egyházai és néhány északnémet egyház valamelyest szabályozta a homoszexuális párok egyházi megáldásának lehetõségét. Nagy nézetkülönbség volt azonban az úgynevezett nyugati és a keleti, volt szocialista államokbeli egyházak képviselõi között: utóbbiak elutasították a homoszexualitás egyházi elismerését. A legkifejezõbben prof. Hans Klein, a romániai német ajkú evangélikus egyház képviselõje, a téma egyik elõadója fogalmazta meg a probléma mibenlétét Pál apostol szavaival: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10,23) A szeretet mindig talál új megoldásokat.

Cselovszkyné Tarr Klára

::Nyomtatható változat::