Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. (Jer 17,14)

Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli s heti igéi tanítást és példát adnak: járjunk elhívásunkhoz méltóan – munkában! „Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2Móz 15,26) „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” – figyelmeztet Urunk (Jn 5,17). Sõt Isten angyalai is ezt teszik, hiszen szolgáló lelkek õk (lásd Zsid 1,14!). Jézusnak a teljes embert két mondatával megmentõ munkája válik nyilvánvalóvá a béna meggyógyításakor. Megszabadította lelkét: „Fiam, megbocsáttattak a bûneid.” S meggyógyította testét: „…kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Mk 2,5.11) S ha átéltem már munkádat az életemben, Uram, „felidézem egyenként minden tettedet, elmélkedem mûveiden”, csak téged dicsérlek (Zsolt 77,13; LK)! Mik a következményei az új ember felöltözésének? Aki engedi magát megújítani, annak a számára a tisztességes életfolytatás kizárólagossá válik; így például „inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szûkölködõknek” (Ef 4,28). Reformátorunk úgy véli: „Nagy dolog keresztyénnek lenni. Mert Isten szerint teremtett új ember õ, sõt Isten valóságos képmása, melyen maga az Isten akar fényleni.” (Szent) Mihály fõangyal ünnepe emlékeztet: „Az Úr angyala õrt áll az istenfélõk mellett, és megmenti õket.” (Zsolt 34,8; LK) A sátán trónfosztása a mennyben már befejezett tény; ezt elõre látta Jézus („Láttam a Sátánt villámként leesni az égbõl” – Lk 10,18), a próféta (Ézs 14,12–15) és az apostol is (Jel 12,7–12). Tanítványai megtapasztalták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!” A mindenkori christianusoknak ennél fontosabb, hogy a nevük „fel van írva a mennyben” (Lk 10,17.20). A Szentírás elsõ könyvében négyszer (!) szólt Hágárhoz az Úr angyala; õáltala maga a látás Istene beszélt: „Honnan jössz…? (…) Térj vissza…! …megsokasítom a te utódaidat…(…) …fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek…” (1Móz 16,8–11) A Biblia utolsó könyvében három angyal jelenti be az ítéletet. Az elsõnél az örök evangélium volt, és így szólt: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsõséget…” (Jel 14,7) A Jézusban hívõ gyermekek s az eltévedt juh példájának azonos az üzenete: „…a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” „…mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,14.10) „Mondom néktek, öröm lészen Isten angyali között egy megtérõ bûnösön.” (GyLK 692) Az Emberfiának nem tizenkét sereg, de Isten összes angyala szolgál! „De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” (Mt 26,54) Pál hitt Istennek, aki küldötte által bátorította. Ezt mondta egy éjjel az angyal: „Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod…” (ApCsel 27,24) Minden reggel és este kérhetjük: „Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erõt ne vehessen rajtam!” (Luther) „Kisebbé tettél bár az angyaloknál, / De bennünket is te felmagasztaltál…” (EÉ 44,4)

Garai András

::Nyomtatható változat::