A vasárnap igéje

SZENTESTE – Jn 7,28–29

Hozzászólás a cikkhez

Sokak számára az év legszebb ünnepe a karácsony. Szentestéjén mindenütt hangzik a kedvelt ének: „Csendes éj, drága, szent éj, a világ álma mély…” De valóban ilyen idilli ez az éj? Valóban csendes?

Néhány cím az elmúlt évek karácsonyi híreibõl: „Szentestén támadt a rabló.” „Tûzhalál szentestén.” „Botrányos szenteste: összeverekedett a család.” „Hattagú családot lõttek le szenteste.” „Szex szenteste – a legjobb üzlet.” „Száztizenhárom riasztás balesetekhez szenteste.” „Hajléktalanok fagytak meg karácsonyéjszaka.” „Megvertek két szerbiai magyart szenteste.” „Indiában bomba robbant egy katolikus templomban az éjféli misén.” „Szent háborúval fenyegetnek az afgánok.” A Tilos Rádió bemondójának karácsonyi jókívánsága: „Kiirtanám az összes keresztényt.” Tehát: csendes- e a csendes éj?

De nemcsak kívül, belül sem csendes a csendes éj. Sokan szenvednek a magányosságtól. Sok ember szívében dúl harag vagy keserûség családtagjaival szemben. Mások betegség vagy gyász fájdalmát hordozzák. Vannak, akikre ránehezül szegénységük, a bánat, hogy nem tudják megadni gyermekeiknek azt, amit szeretnének. Bûnök, mulasztások vádolják hangosan lelkiismeretünket. Szeretnénk, ha csendes lenne a lelkünk, de belül sincs csend.

Ebben az évben az istentiszteleten is hiányzik a megszokott, meghitt karácsonyi történet. János evangélista nem beszél Máriáról és Józsefrõl, jászolról és a benne fekvõ „kis Jézusról”, nincsenek angyalok, és nincsenek pásztorok sem, minden szentesti kellék hiányzik a csendes, idilli hangulathoz. Ezzel szemben egy vita kellõs közepébe visz minket az evangélista.

A felnõtt Jézus és a jeruzsálemi lombsátorünnepen összegyûlt emberek, írástudók és farizeusok vitatkoznak azon, kicsoda Jézus. Némelyek azt mondják, õ a Messiás. Mások elvetik ezt. Hogyan lehetne Messiás, amikor ismerik? Tudják, hogy kicsoda Jézus, hogy Názáretbõl való ács, ismerik a családját, a rokonait, az életét. A Messiásról azt tartották, hogy ha eljön, senki nem fog tudni róla semmit. Egy korabeli rabbinista mondás szerint három dolog jön váratlanul: a szerencse, a skorpió és a Messiás. Jézusra sehogyan sem illik ez az elképzelés. Ezért vetik a szemére: tudjuk, hogy honnan származol, hogy ki vagy.

De csakugyan tudják-e? És csakugyan tudjuk-e mi is? Vajon a karácsonyi történetben elõttünk lévõ, a jászolban a szalmán, állatok közt fekvõ gyermek, a „Jézuska”, a „bambínó” valósághûen tükrözi- e Jézus titkát?

Jézus válaszában arról szól, hogy amit az emberek tudnak róla – betlehemi születése, názáreti gyermekkora –, az csupán a felszín. Szavai születésének mögöttes tartalmára utalnak, arra, ami az emberi szem és értelem elõl rejtve van: Istennel, az Atyával való egységére. Származásának ezt a titkát csak a hit ragadhatja meg. Karácsony titka, hogy egy gyermek született, de ez a gyermek Isten Fia. Ettõl lesz szent este a szenteste, és karácsony a karácsony. És ez teszi nemcsak a János által leírt jeruzsálemi jelenetet, hanem a csendes éjt is hangossá. Mert ahol Jézus az Isten Fiának igényével jelenik meg, ott ellenkezés és vita támad. Ott dönteni kell.

A születés szent estéjén is dönteni kell. Egy ártatlan kis csecsemõt lehet szeretni, dédelgetni, de Jézust, az Isten Fiát, az Urat tisztelni kell. Engedelmeskedni kell neki.

Egy történet szerint volt egy élõ hitû, Jézusnak átadott életû cipészmester, aki egyszer megkérdezte a gyülekezetbe érkezõ fiatal segédlelkésztõl: „Mondja, lelkész úr, ismeri maga az Úr Jézust?” A fiatal lelkész meglepõdött, és azt mondta: „Hogyne, még egy kép is van róla a szobám falán.” A cipész kedvesen annyit válaszolt: „Igen, tudja, Jézus a falon nagyon békés tud lenni, de ha majd egyszer az élõ Úr Jézus költözik a szívébe, akkor lesz ott szent felfordulás!”

A szenteste a csendes éjjel, a jászolban fekvõ gyermekkel, a pásztorokkal és a háromkirályokkal nagyon békés tud lenni. De ha Isten Fia jön el a szívünkbe, akkor a mi életünkben is lesz szent felfordulás! Mégis én valahogy jobban kívánom ezt a felfordulást, mint a csendes éjt. Elég volt a következmények nélküli karácsonyokból!

János evangélista nem beszél a születés éjérõl, õt nem foglalkoztatja, hogyan született meg Jézus. János a karácsony kulisszái mögé vezet minket, hogy Jézusban meglássuk Isten Fiát, aki az Atyától született, hogy Megváltónk, Üdvözítõnk és Urunk legyen. Ha hitünk így fogadja be õt, akkor lesz a karácsonyéjszakánk csendes éjjé, amelyet a hangos körülmények sem tudnak megzavarni.

Imádkozzunk! Urunk, sok hangulatos, szép külsõségekben gazdag karácsonyt éltünk már meg. Gyermekkori emlékek, szeretteink körében eltöltött boldog szentesték áhítata rejtõzik lelkünkben. Most mégsem csupán arra kérünk, hogy tedd ezt az idei karácsonyt is ilyen meghitté és békéssé, hanem arra is, hogy megismerjük benned Isten világra jött Fiát, és megváltó, üdvözítõ Urunkként szüless meg a mi szívünkben is. De nemcsak magunknak kérjük ezt, hanem családunknak, szeretteinknek, az egyháznak, hazánknak és az egész világnak. Ámen.

Balicza Iván

::Nyomtatható változat::