Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Hiszen Isten nincs is messzire egyikünktõl sem. ApCsel 17,27 (1Móz 28,16; Lk 1,/39–45/46–55/56/; Fil 4,4–7; Zsolt 130) Napjainkban sokan kérdezik: „Hol van Isten?” Válaszunk ez lehet: megszólal a lelkiismeretünkben, bátorít a Biblia igéjében, teremtõ jeleit és hatalma nagyságát mutatja a kozmosz szépsége és jó rendje. Õbenne és õáltala élünk, mozgunk és létezünk. Olykor még álmainkon keresztül is üzenhet nekünk. Legtisztábban mégis Jézus szava cseng számunkra, s igéje életünk biztos alapja.

Hétfo

Hûséges az Úr, aki megerõsít titeket, és megõriz a gonosztól. 2Thessz 3,3 (1Sám 30,6b; Jel 22,16–17.20–21; Lk 1,39–56) Az élet nemes harc és kemény küzdelem. Ebben a harcban az gyõz, aki mindvégig hûséges Urához, Istenéhez. Ezért nincs fontosabb, mint ennek a kapcsolatnak az odaadó ápolása. Õ szól hozzánk a Biblia igéjén keresztül, mi pedig kereshetjük a találkozás lehetõségét a vele való beszélgetésben az imádság hullámhosszán. Így lehet esélyünk felülrõl való erõre és kitartásra. Így lehet esélyünk a mindennapi élet elõre nem látott küzdelmeiben is a gyõzelemre és a nekünk ígért korona örömére.

Kedd

Az emberek igaz uralkodója, az istenfélõ uralkodó olyan, mint a fölkelõ nap reggeli fénye. 2Sám 23,3–4 (Kol 4,1; Róm 15,8–13; Lk 1,57–66) Az alá- és fölérendeltség õsi rendje ellen ifjúkorunkban mindnyájan tiltakozunk. A felnõtté válás jele, ha belátjuk, e sajátos felelõsségvállalás, vezetõ és beosztott szerepköre nélkül nem képzelhetõ el az élet jó rendje, nem mûködik a teremtettség. Keresztényként valljuk, hogy bármelyik pozícióban végezzük is mindennapi feladatainkat, végsõ soron Urunknak tartozunk számadással. Az istenfélõ vezetõ olyan, mint a felkelõ nap fénye. Világosságot, áttekinthetõséget látni döntéseiben; mindenki örül, ha jó szándékkal megjelenik a munkatársak között; fényt hoz az életükbe, reménységet az új kezdetre.

Szerda

Amikor eljött az idõ teljessége, Isten elküldte Fiát. Gal 4,4 (Péld 16,32; Mt 1,/1–17/18–21/22–25/; Róm 1,1–7; Lk 1,67–80) A legszentebb éjszaka, a legcsendesebb óra, a legmeghittebb együttlét szeretteinkkel, Isten megváltást hozó cselekvésének örömteli kezdete. Az idõ teljessége. A történelem közepe. Hozzá viszonyul múlt és jövõ. Minden ezért a pillanatért történt. S minden azért következik be, hogy rádöbbenjünk Isten értünk hozott, szív szerinti döntésére. Ünnepeljünk hálával lelkünk mélyén, imádsággal és énekkel ajkunkon! „Jöjj, Isten népe, áldjuk õt, / A mindenség Urát, / Kitárta a menny ajtaját, / Elküldte szent Fiát, / Elküldte szent Fiát.” (EÉ 156,1)

Csütörtök

A pásztorok visszatértek, dicsõítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan õ megüzente nekik. Lk 2,20 (Ézs 66,19; Lk 2,/1–14/15–20; Tit 3,4–7; Lk 2,1–14) A születés, egy élet világra érkezése mindig nagy pillanat. Jézus közénk jövetele felülmúl minden más eseményt. A karácsony történése ezért lázba hozza a pásztorokat. Ámulva Isten tettein, leborulva imádják a jászolban fekvõ kicsi gyermeket. Elindulnak a bölcsek is. A világi hatalom birtokosa megrendül, lelkesedést színlelve tõrbe csalná a kor legmûveltebb embereit, a csillagászokat. A történelem Ura a tudósokat, miután kifejezték hódolatukat s imádatukat a föld minden nemzetsége nevében, más úton készteti hazatérni. Isten nagyobb az ármánykodó földi hatalom gonosz szándékainál.

Péntek

Néhány ciprusi és cirénei férfi hirdette az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. ApCsel 11,20–21 (Zak 8,23; Jn 1,1–5/6–8/9–14; Zsid 1,1–3/4–6/; Lk 2,15–20) A karácsony kezdet. A folytatás nem marad el. Jézus legfõbb mûve, a megváltás, az isteni jó hír elhat a föld végsõ határáig. Új és új nemzedékek képviselõi adják tovább az Isten cselekvésének történeti eseményeit. A Lélek pedig hitet ébreszt azokban, akik nyitott szívvel fogadják a tanúságtételt. Nekünk is szabad hírvivõkké lennünk egy rossz hírekre betájolt világban.

Szombat

Én, Jézus vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. Jel 22,16b (Ézs 11,1; Jn 21,20–24; Lk 2,21–24) A fényes hajnalcsillag az égbolton eligazodási pont. Általa tájékozódunk mindennapi döntéseinkben, hozzá mérjük cselekedeteinket. Mintha a 21. század embere elfelejtette volna mindezt! Vajon globális, minden országra kiható gazdasági, bizalmi és erkölcsi válságunk holdudvarában a tényleges okok között nem az általános értékrend elvetése, a jézusi magatartás visszautasítása, a materiális javak mindenek fölé helyezése található? Az ünnepnapok segítsenek bennünket életünk értékeinek sorrendbe állításában! Legyen válaszunk arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb, és ki az elsõ az életünkben. Biztasson a Lélek jó válaszokra!

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::