Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az õ dicsõségét. (Jn 1,14)

A karácsony utáni héten, egyben az óév utolsó és az új év elsõ napjaiban az Útmutató reggeli és heti igéi az emberi idõszámítás középpontjává lett Úr Krisztus isteni dicsõségét hirdetik, hogy „vallást tegyenek mindenféle népek az Úristennek, és õt dicsérjék” (GyLK 732). A békességet szerzõ Isten cselekvése állásfoglalásra késztet. Anna prófétanõ Jézus születéséért „hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását”. Simeon pedig templomi bemutatásakor Jézust „karjába vette, áldotta az Istent”, és énekelt: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet…” (Lk 2,38.28–30) „A kegyes Simeon szeretné, ha belátnánk: Megváltóra szorulunk. Ha szilárdan hisszük, hogy a Gyermek Istentõl jött Megváltónak, se bûn, se halál nem rettent többé” – tanít Luther. Az élet igéjének szemtanúi bizonyságot tesznek róla, s hirdetik „az örök életet”, hogy közösségünk legyen „az Atyával és az õ Fiával, a Jézus Krisztussal” (1Jn 1,2.3). Az Úr „Isten szeretet”, de a szeretet nem isten! „Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, õ pedig Istenben…” Éves számadásunk fõ kérdése ez: „…ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket”? (Lásd 1Jn 4,15–16!) Segítõ kérdés és válasz: „Ki a Fiú?” Fia Dávidnak s Istennek – „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten (…), te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.” (Zsid 1,8.12) Óév estéje hálaadásra és bûnbánatra hív a kegyelem fogyó idejében. „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 103,8) „…Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Pál szerint a választottakat semmi sem szakíthatja el „Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,31.39)! Ez év utolsó napján a Fiú vigyázásra int: „…legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) Újév Jézus névadásának ünnepe; õ a világ reménysége, ezért „amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek õáltala” (Kol 3,17)! „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette a mennyet és a földet.” (Zsolt 124,8; LK) Jézus idén is amnesztiát hirdet, szabadulást bûnbõl, betegségbõl, büntetésbõl: „Az Úr Lelke van énrajtam (…), hogy evangéliumot hirdessek (…), és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18.19) „Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni” (Jak 4,15) – ez a mi 2009. évi programunk? Józsué életprogramját a sikemi országgyûlésen mondta el: „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) A Nílusból kimentett gyermeket a fáraó leánya „a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízbõl húztam ki.” (2Móz 2,10) Minket Isten egyszülött Fia által üdvözített, mert „ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lk 18,27; a 2008. év igéje)! „Jézus legyen jelszavunk, / Midõn egy új évbe lépünk…” (EÉ 182,1) Kedves Olvasó! Bízd újra életed Krisztusra 2009- ben, és számolj vele!

Garai András

::Nyomtatható változat::