| Evangélikus Egyház
 - Online újságok
 - Evangélikus Élet
 - Archívum
 - 2008
 - 51
 - A betlehemi csillag Élő víz 
   Hozzászólás a cikkhez
 A betlehemi csillag 
 
            „Az embereknek nem ugyanazt jelentik
a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak
vezetõül szolgálnak a csillagok. Másoknak
nem egyebek csöppnyi kis fényeknél.
Ismét mások, a tudósok számára
problémák. Az üzletemberem szemében
aranyból voltak” – olvasható tizenéves
korunk alapmûvében, Antoine de
Saint-Exupéry A kis hercegében.
       S valahogy így vagyunk mi a betlehemi
csillaggal is. Manapság sok embernek
nem jelent egyebet csöppnyi kis fénynél,
a gyermekkorból csillanva át. Vagy egy
díszcsomagoló papíron elcsépelt szimbólumként.
Fényszennyezett világunkban,
a lampionokkal, percsztárokkal,
hullócsillagoknak sem nevezhetõ villanásokkal
kidekorált bura alatt élve a betlehemi
csillag alig látszik… Így hát azon sem lehet csodálkozni,
hogy az ilyen világban problémát jelent
az ünneplés. Sõt maga az ünnep is azzá
válik. Misztériuma, valódisága, történetisége
felfoghatatlan, elfogadhatatlan a
számunkra, ha sorban kidobunk mindent,
ami igazoltan erõt adó történelmi,
nemzeti, családi, egyéni, lelki érték. S ha már mindent kidobáltunk, akkor
jöhet a kõkemény anyagias szemlélet:
mérjük meg hát mérlegen, forintban és
hitelben: mennyit ér, illetve mennyibe
kerül Jézus Krisztusnak, a világ megváltójának
a születésnapja az idén!? A válság nincsei azonban nemcsak
frusztrálhatnak, hanem vissza is vezethetnek
bennünket az emberi alapértékekhez.
Ráébreszthetnek bennünket arra,
hogy ne hagyjuk magunkat manipulálni.
Arra, hogy ki lehet kecmeregni a
lampionos bura alól, a mûfénycsapdából!
Át kell vinnünk – Nagy Lászlót idézve
– a fogunkban tartva a túlsó partra a
szerelmet, a szeretetet, egy gyermek születése
fölötti örömöt, az öreganyánk
emlékeit, a vallásunkat… Ezen az úton szolgálhat vezetõnkül
ama csillag, mely a napkeleti bölcseket
is eligazította. S a rongyos istállóban,
magunkat megüresítve újratanulhatjuk
azokat az evidenciákat, melyeket a
régiek még pontosan tudtak. Például
azt, hogy a legnagyobb ajándékot, életünk
megoldását attól a Gyermektõl
kaphatjuk, akinek a születését ünnepeljük
karácsonykor. Hogy ma is, nekünk
is – a bizonytalanságban, a testilelki
szegénységben és kuszaságban is
– szól az egykori angyali üzenet: „Ne
féljetek!” Jeney Edit
 ::Nyomtatható változat::
 |