Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Egyik rokonommal beszélgettem a napokban. „Fáradt vagyok – mondta –, nem várom a karácsonyt, ugyanolyan nap, mint a többi.” Mondani akartam, hogy szerintem egyáltalán nem olyan, de nem tudtam megszólalni.

A rádióban hallottam egy riportot. A riportalanyok szerint a karácsony a kereskedõk ünnepe lett. Nagy a vásárlási kedv.

Gyermekkorom karácsonyait soha nem felejtem el, pedig nálunk a kereskedõknek nem sok szerep jutott. Délben mindig paprikás krumpli volt az ebéd, hogy estére rántott ponty kerülhessen az asztalra krumplisalátával, és volt még sütemény is.

S az ajándékok! Színes ceruza, egy könyv, egy darab narancs, nem több. És mi örültünk minden apróságnak. Vacsora elõtt körülálltuk a karácsonyfát, meghallgattuk a karácsonyi történetet Lukács evangéliuma alapján, énekeltünk, imádkoztunk. Meghatottan csókoltuk meg egymást; mi, gyerekek rosszalkodni is elfelejtettünk. Együtt volt a család, békesség költözött a szívünkbe. Ezeknek a karácsonyoknak az emléke a mai napig erõt ad.

Öregség, betegség, szeretteink halála utoléri az embert, de Krisztus születésének napja soha nem lehet olyan, mint egy közönséges hétköznap. Különleges élmény erre a napra várni.

„Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11; Károli- fordítás)

Csaba Piroska

::Nyomtatható változat::