Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Alig egy hó­nap­pal ez­előtt, la­punk Mai meg­té­ré­sek cí­mű so­ro­za­tá­nak har­ma­dik ré­szé­ben dr. Bé­ké­si Sán­dor sze­mé­lyes élet­tör­té­ne­té­vel val­lott ar­ról, hogy mi a kü­lönb­ség hi­va­tás és fog­lal­ko­zás kö­zött.

„Fog­lal­ko­zá­sát meg­vál­toz­tat­va Si­mon, a ha­lász em­ber­ha­lásszá lett Pé­ter apos­tol­ként, mi­köz­ben el­ren­delt hi­va­tá­sa, a ha­lá­szat mind­vé­gig meg­ma­radt. A sá­tor­ké­szí­tő szak­má­já­ban ki­tar­tó Saul Krisz­tus-ül­dö­ző­ből Pál­ként Krisz­tus-kö­ve­tő­vé, ben­ja­mi­ni­ta far­kas­ként zsák­mány­szer­ző­ből zsák­mány­osz­tó­vá, Krisz­tus el­hí­va­tá­sá­ban kül­döt­té lett. Ugyan­ak­kor mind­vé­gig meg­ma­radt ele­ve el­ren­delt hi­va­tá­sá­ban mint apos­tol, a mennyei sá­tor szö­ve­té­nek szö­vő­je. [Be­kez­dés] A hi­va­tás ugyan­is szel­le­mi, mennyei do­log, olyan terv­rajz és prog­ram együtt, amely nem az em­ber meg­fon­to­lá­sá­ból, ha­nem Is­ten aka­ra­tá­ból va­ló aján­dék, még ha ter­hes, fáj­dal­mas aján­dék is. Ezért a hi­va­tást szak­is­ko­lá­ban nem le­het el­sa­já­tí­ta­ni, sem ta­ní­ta­ni. A fog­lal­ko­zá­sok a kö­rül­mé­nyek be­ha­tá­sá­tól és ala­ku­lá­sá­tól függ­nek, a csa­lá­di ha­gyo­mány vagy az il­le­tő tet­szé­se, kény­sze­re vá­laszt­ja meg, mes­ter­sé­gét és tu­do­má­nyát egész ok­ta­tá­si in­téz­mény­rend­szer ké­pe­zi. (…) A hi­va­tás fö­löt­te áll a fog­lal­ko­zá­sok­nak, hi­szen ezek az örök­ké meg­ma­ra­dó hi­va­tás tö­ré­keny, mu­lan­dó ré­szei csu­pán, vál­to­zás­ra ítélt esz­kö­zök. Az em­ber éle­té­ben nem az a fon­tos, mi a fog­lal­ko­zá­sa, ha­nem az, hogy mi a hi­va­tá­sa. A hi­va­tás­ra va­ló rá­kér­de­zés nem más, mint a sa­ját ka­rak­ter meg­le­lé­se, a he­lyes ön­is­me­ret kul­csa.” (Rajz­film­től – teo­ló­gi­á­ig, Evan­gé­li­kus Élet, 2009. már­ci­us 15., 6. o.)

Ép­pen egy hét­tel e cikk meg­je­le­né­se után a lel­ké­szek in­ter­ne­tes le­ve­le­ző­lis­tá­ján egy nyu­gal­ma­zott püs­pök hív­ta fel a fi­gyel­met a www.gon­do­la.hu por­tá­lon olvasható tu­dó­sí­tás­ra, amely szó sze­rint idé­zi egy MSZP-s par­la­men­ti kép­vi­se­lő­nek – aki egy­út­tal a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház egyik lel­ké­sze is – a par­la­men­ti fel­szó­la­lá­sát, amely­ben az egy­ne­mű­ek be­jegy­zett élet­tár­si kap­cso­la­tát, szem­ben az Al­kot­mány­bí­ró­ság 2008. de­cem­ber 10-én ki­hir­de­tett ha­tá­ro­za­tá­val, egy­ér­tel­mű­en tá­mo­gat­ja.

Je­len so­ra­im­mal nem a kép­vi­se­lő-lel­kész mon­da­ni­va­ló­já­val kí­vá­nok vi­tat­koz­ni. Ez a kér­dés nem egy­sze­rű­en a mi nem­ze­ti vagy egy­há­zi kér­dé­sünk, ha­nem olyan vi­lág­mé­re­tű prob­lé­ma, ame­lyik pél­dá­ul az ang­li­kán ke­resz­tény­ség­ben már­is egy­ház­sza­ka­dást oko­zott, s vár­ha­tó­an még ez év nya­rán a leg­na­gyobb ame­ri­kai evan­gé­li­kus egy­ház (EL­CA) tra­gi­kus meg­osz­tá­sá­hoz, ne adj’ Is­ten, a szét­esé­sé­hez fog ve­zet­ni.

A kér­dést nem le­het és nem is sza­bad meg­ke­rül­ni; őszin­tén re­mél­jük, hogy egy­há­zunk­nak a ta­ní­tás tisz­ta­sá­gán őr­kö­dő fel­vi­gyá­zói és teo­ló­gu­sai előbb-utóbb fe­le­lős ha­tá­ro­zott­ság­gal és hit­test­vé­ri sze­re­tet­tel fog­nak a té­má­ban meg­nyil­vá­nul­ni.

Te­hát én nem a „kér­dés”-hez, ha­nem a lel­kész-kép­vi­se­lő utol­só mon­da­tá­hoz sze­ret­nék hoz­zá­szól­ni. Ez pe­dig így hang­zott: „...akár szo­ci­a­lis­ta, akár li­be­rá­lis meg­győ­ző­dé­sű ma­gyar­or­szá­gi em­ber­ként, aki­nek evan­gé­li­kus lel­kész a fog­lal­ko­zá­sa, ezt a tör­vény­ja­vas­la­tot messze­me­nő­en tá­mo­ga­tom.”

Bé­ké­si Sán­dor fent idé­zett val­lo­má­sá­ban a lel­ké­szi pá­lya nem „fog­lal­ko­zás”, ha­nem Is­ten­től ka­pott pá­rat­lan el­hí­vás, az­az hi­va­tás.

Igaz, hogy ka­to­li­kus test­vé­re­ink­től el­té­rő­en mi nem azt ta­nít­juk, hogy a pa­pi hi­va­tás szent­ség, Is­ten­től ren­delt „or­do” (rend) len­ne, amely­nek ke­gyel­mét a püs­pök a pap­szen­te­lés al­kal­má­val kéz­rá­té­tel­lel ad­ja át. Ám en­nek a fel­fo­gás­nak el­len­ke­ző­je, ne­ve­ze­te­sen az a né­zet, hogy a lel­ké­szi pá­lya csu­pán „fog­lal­ko­zás”, „szak­ma”, „ipar”, ugyan­úgy torz és ve­szé­lyes!

Lu­ther és a re­for­má­to­rok egy­be­hang­zó­an ta­ní­tot­ták, hogy a lel­ké­szi szol­gá­lat bel­ső és kül­ső el­hí­vás alap­ján tör­té­nik. A bel­ső el­hí­vás a Szent­lé­lek mun­ká­ja, a kül­ső el­hí­vás pe­dig az egy­ház tör­vé­nyei sze­rin­ti szol­gá­lat­ba ál­lí­tás.

Egy bel­ső­leg és kül­ső­leg is el­hí­vott lel­kész­nek a lel­ké­szi pá­lya mint Is­ten szol­gá­la­ta csak­is el­sőd­le­ges iden­ti­tás le­het. Egy­szer va­la­hol így ol­vas­tam: „A lé­lek­men­tés szen­ve­dé­lye nél­kül mi­ért bo­lyongsz e fur­csa pá­lyán?”

Az idé­zett hoz­zá­szó­lás zá­ró­mon­da­tá­ban a he­lyes sor­rend saj­ná­la­to­san meg­cse­ré­lő­dött, a bib­li­kus-teo­ló­gi­ai ér­ték­rend a fe­je te­te­jé­re ál­lí­tó­dott. Teo­ló­gi­ai nyel­ven a „na­tu­ra” (a ter­mé­szet) vált el­sőd­le­ges­sé („akár szo­ci­a­lis­ta, akár li­be­rá­lis meg­győ­ző­dé­sű ma­gyar­or­szá­gi em­ber”), és a „gra­tia” (a ke­gye­lem) má­sod­la­gos­sá, ki­mon­dat­la­nul is „mel­lé­kes­sé” („aki­nek evan­gé­li­kus lel­kész a fog­lal­ko­zá­sa”), amit bi­zony így is hall­ha­tunk és in­terp­re­tál­ha­tunk: „aki­nek mel­les­leg evan­gé­li­kus lel­kész a fog­lal­ko­zá­sa”.

Ez azt je­len­ti, hogy ar­ról van szó, hogy a vi­lág te­ma­ti­zál­ja az egy­há­zat, s az egy­ház nem me­ri te­ma­ti­zál­ni a vi­lá­got. A vi­lág tű­nik a „nagy­nak”, az egy­ház „ki­csi­nek”, a vi­lág „tel­jes­ség­nek”, az egy­ház „pro­vin­ci­á­nak”, a vi­lág a „va­ló­ság­nak”, az egy­ház kis zárt „szub­kul­tú­rá­nak”.

Ez azon­ban fe­lü­le­tes, té­ves op­ti­ka. Az apos­tol rá­mu­tat: „…e vi­lág áb­rá­za­ta el­mú­lik.” (1Kor 7,1) Az Ágos­tai hit­val­lás VII. cik­ké­ben pe­dig ezt ol­vas­suk: „…az egy anya­szent­egy­ház min­den idő­ben meg­ma­rad.”

Be­le­gon­dol­tunk-e va­la­ha e fél mon­dat iszo­nya­tos sú­lyá­ba? Még most sem ké­ső!

Fa­bi­ny Ti­bor

::Nyomtatható változat::