Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Kü­lö­nös tör­té­ne­tű gyü­le­ke­zet ün­ne­pel­te meg­vá­lasz­tott lel­ké­szé­nek, Mol­nár Iván­nak a be­ik­ta­tá­sát a pün­kösd ün­ne­pét meg­elő­ző szom­ba­ton. A mind­össze negy­ven­két fős du­na­föld­vá­ri evan­gé­li­kus kö­zös­ség lel­ki­pász­to­rát Lup­ták György Bács-Kis­kun egy­ház­me­gyei es­pe­res ik­tat­ta be hi­va­ta­lá­ba.

Az 1827 tá­ján lé­te­sült du­na­föld­vá­ri gyü­le­ke­zet­ben 1949-ben ik­tat­tak utol­já­ra lel­készt Mi­há­csi La­jos sze­mé­lyé­ben. Hely­ben la­kó lel­ki ve­ze­tő­je 1980-tól kezd­ve hu­szon­há­rom évig nem is volt a kö­zös­ség­nek, míg 2003-ban D. dr. Har­ma­ti Bé­la püs­pök ide küld­te szol­gá­lat­ba az ak­kor fris­sen vég­zett Mol­nár Ivánt. A ma­rok­nyi evan­gé­li­kus­ság egy ame­ri­kai gyü­le­ke­zet anya­gi tá­mo­ga­tá­sa ré­vén en­ged­het­te meg ma­gá­nak, hogy sa­ját lel­ké­sze le­gyen.

A he­tes szám a du­na­föld­vá­ri­ak éle­té­ben nem­csak azért kü­lön­le­ges, mert ennyi év után ik­tat­ták be lel­ké­szü­ket, ha­nem mert a kö­zel­múlt­ban hét évig nem tar­toz­tak egyik egy­ház­me­gyé­hez sem. Nem vé­let­len hát, hogy az ik­ta­tó es­pe­res ige­hir­de­té­sé­nek alap­igé­jé­ül Ez 16,4 ké­pét vá­lasz­tot­ta. Is­ten biz­ta­tó sza­va a sok szem­pont­ból meg­pró­bált du­na­föld­vá­ri­ak­nak is szól: Ma­radj élet­ben!

A romániai Nagy­lak­ról szár­ma­zó Mol­nár Iván teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nya­i­nak har­ma­dik évé­től él Ma­gyar­or­szá­gon. Csa­lád­já­ban a val­lás­nak min­dig is fon­tos sze­rep ju­tott: apai nagy­ap­ja is evan­gé­li­kus lel­kész volt, ő pe­dig még ne­gyed­éves egye­te­mi hall­ga­tó ko­rá­ban, a 2001-es or­szá­gos tu­do­má­nyos di­ák­kö­ri kon­fe­ren­ci­án har­ma­dik he­lye­zést ért el val­lás­tu­do­mány­ban. Lel­ké­szi szol­gá­la­ta mel­lett je­len­leg PhD-hall­ga­tó az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem Fi­zi­ka Dok­to­ri Is­ko­lá­já­nak ré­szecs­ke­fi­zi­ka és csil­la­gá­szat prog­ram­já­ban.

A Du­na­föld­vár­ra ke­rü­lé­se óta el­telt hét év alatt el­in­dí­tot­ta az úgy­ne­ve­zett du­na­föld­vá­ri es­té­ket, amely­nek az al­kal­ma­i­ra ha­zánk val­lá­si, kul­tu­rá­lis és tu­do­má­nyos éle­té­nek szá­mos je­les sze­mé­lyi­sé­gét hív­ták már meg – így le­he­tett Raj Ta­más fő­rab­bi, Jó­kai An­na író, Jan­ko­vics Mar­cell mű­ve­lő­dés­tör­té­nész vagy Grand­pier­re At­ti­la csil­la­gász is az evan­gé­li­ku­sok ven­dé­ge.

Mol­nár Iván szék­fog­la­ló pré­di­ká­ci­ó­já­ban, ame­lyet 1Jn 4,16 alap­ján tar­tott, idé­ze­tek gaz­dag tár­há­za se­gít­sé­gé­vel tett ta­nú­bi­zony­sá­got ar­ról, hogy Is­ten va­ló­ban a sze­re­tet.

Az is­ten­tisz­te­le­tet kö­ve­tő ün­ne­pi köz­gyű­lé­sen az egy­ház­ke­rü­let ne­vé­ben Gáncs Pé­ter püs­pök és Len­gyel An­na fel­ügye­lő kö­szön­töt­te, de egy­ház­me­gyei, gyü­le­ke­ze­ti és test­vér­egy­há­zi rész­ről is hang­zot­tak el jó­kí­ván­sá­gok. Az al­kal­mat meg­tisz­tel­te je­len­lé­té­vel Nagy Gá­bor­né pol­gár­mes­ter asszony is.

Bo­da Zsu­zsa

::Nyomtatható változat::