Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Szent, szent, szent a Se­re­gek Ura, di­cső­sé­ge be­töl­ti az egész föl­det!” (Ézs 6,3)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pének he­té­ben az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi a vi­lá­got te­rem­tő, meg­vál­tó és meg­szen­te­lő Is­ten imá­dá­sá­ra hív­nak. Ezt te­szik a sze­rá­fok han­gos ki­ál­tás­sal, mert „örök­ké­va­ló Is­ten az Úr, aki te­rem­tet­te a föld ha­tá­ra­it: ki­für­kész­he­tet­len az ő böl­cses­sé­ge” (Ézs 40,28; LK). Hir­des­sük: „Hár­man van­nak, kik a menny­ben bi­zony­sá­got tesz­nek: Atya, Ige és Szent­lé­lek, s e há­rom egyet­len­egy lé­nyeg.” (GyLK 674) Jé­zus nem­ csak Ni­ko­dé­must fi­gyel­mez­te­ti, hogy fe­lül­ről, te­hát „újon­nan kell szü­let­ne­tek. (…) Bi­zony, bi­zony, mon­dom né­ked, ha va­la­ki nem szü­le­tik víz­től és Lé­lek­től, nem me­het be az Is­ten or­szá­gá­ba.” Az új­já­szü­le­tés csak a Krisz­tus­ba ve­tett élő hit ál­tal le­het­sé­ges; „hogy aki hisz, an­nak örök éle­te le­gyen őben­ne” (Jn 3,7b.5.15). Az em­be­rek új­já­szü­le­té­sén a Szent­há­rom­ság mind­há­rom sze­mé­lye mun­kál­ko­dik; s Pál is a há­rom­sá­gos egy Is­ten böl­cses­sé­gé­nek di­csé­re­tét zen­gi: „Bi­zony, tő­le, ál­ta­la és ér­te van min­den: övé a di­cső­ség mind­örök­ké.” (Róm 11,36) A pró­fé­ták is hir­det­ték: a bál­vá­nyok csu­pán ügyes mes­ter­em­be­rek csi­nál­má­nyai. „De az Úr az igaz Is­ten, élő Is­ten, örök­ké­va­ló Ki­rály!” Vall­juk: „Nincs hoz­zád ha­son­ló, Uram!” (Jer 10,10.6) Sőt ta­núi le­he­tünk az örök Va­gyok egy­szü­lött Fi­á­ban el­nyert sza­ba­dí­tá­sá­nak: „Én, én va­gyok az Úr, raj­tam kí­vül nincs sza­ba­dí­tó. (…) Ti vagy­tok a ta­nú­im – így szól az Úr –, hogy én Is­ten va­gyok. Ez­után is csak én le­szek!” (Ézs 43,11–13) Athén­ben, a bál­vá­nyok­kal te­li vá­ros­ban Pál az Are­o­pá­go­szon is őt, a po­gá­nyok­nak ed­dig is­me­ret­len Is­tent hir­det­te, „aki te­rem­tet­te a vi­lá­got és mind­azt, ami ben­ne van, aki menny­nek és föld­nek Ura”. Ő „most azt hir­de­ti az em­be­rek­nek, hogy min­den­ki min­de­nütt tér­jen meg”, mi­előtt „igaz­sá­gos íté­le­tet mond majd az egész föld­ke­rek­ség fö­lött” (Ap­Csel 17,24.30.31). S Pál a Szent­há­rom­ság egy­sé­gé­ről így ta­nít: „…egy a Lé­lek, (…) egy az Úr (Jé­zus), (…) egy az Is­te­ne és Aty­ja min­de­nek­nek; ő van min­de­nek fe­lett és min­de­nek ál­tal és min­de­nek­ben.” (Ef 4,4–6) „Aki üd­vö­zül­ni akar, an­nak min­de­nek­előtt az egye­te­mes-ke­resz­tyén hi­tet kell meg­tar­ta­nia; ez pe­dig: az egy Is­tent a há­rom­ság­ban, a há­rom­sá­got pe­dig az egy­ség­ben tisz­tel­jük.” (Atha­na­si­us hit­val­lá­sa) Is­ten Fia, a Mes­si­ás ha­lá­lá­nak azon­na­li kö­vet­kez­mé­nye volt Is­ten di­cső­í­té­se s ta­nús­ko­dás az Úr­ról; mert a szem­ta­nú szá­za­dos így szólt: „Ez az em­ber va­ló­ban igaz volt.” (Lk 23,47) Is­ten di­cső­í­té­se és is­me­re­te csak Fia ál­tal le­het­sé­ges szá­munk­ra, ezért ké­ri Jé­zus: „Higgye­tek ne­kem, hogy én az Atyá­ban va­gyok, és az Atya én­ben­nem van (…). Aki en­gem lát, lát­ja az Atyát. (…) és amit csak kér­tek majd az én ne­vem­ben, meg­te­szem, hogy di­cső­ít­tes­sék az Atya a Fi­ú­ban…” (Jn 14,11.9.13) Re­for­má­to­runk így ta­nít: „A tel­jes Szent­há­rom­ság mind­egyik sze­mé­lye azon van, hogy a sze­gény, nyo­mo­rult em­bert bűn­ből, ha­lál­ból, ör­dög ha­tal­má­ból meg­iga­zu­lás­ra, örök élet­re – Is­ten or­szá­gá­ba se­gít­se. Mi­cso­da vi­gasz­ta­lás ez!”– „Hi­szek ben­ned, Is­te­nem­ben, (…) / Atya, Fiú és Szent­lé­lek! / Hi­szem, ve­led cél­hoz érek, / Örök­kön-örök­ké élek!” (EÉ 251,1.9)

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::