Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„Tér­je­tek meg, és ke­resz­tel­ked­je­tek meg va­la­mennyi­en Jé­zus Krisz­tus ne­vé­ben, bű­ne­i­tek bo­csá­na­tá­ra, és meg­kap­já­tok a Szent­lé­lek aján­dé­kát.” (Ap­Csel 2,38)

2010-ben, ha­son­ló­an az el­ső pün­kösd­höz, Krisz­tus hí­vei sok száz nyel­ven ün­ne­pel­tek ének­kel és imád­ság­gal di­csér­vén az Urat.

Jé­zus ta­nít­vá­nyai azért fo­gad­hat­ták azon az el­ső pün­kös­dön a Szent­lé­lek aján­dé­kát, mert bi­za­lom­mal vár­ták azt. Együtt vol­tak, és Is­ten ígé­re­té­be ve­tett bi­za­lom­mal vá­ra­koz­tak. Pün­kösd reg­ge­lén Je­ru­zsá­lem tel­ve volt az új ke­nyér ün­ne­pé­re ha­za­té­rő za­rán­do­kok­kal. A hí­vek kö­zött ott vol­tak Jé­zus­nak, a Fel­tá­ma­dott­nak alá­za­tos ta­nít­vá­nyai is. S az ígé­ret be­tel­je­se­dett. A Szent­lé­lek rá­juk szállt, és bi­zony­ság­te­vők­ké for­mál­ta őket. Olyan kö­ve­tek­ké, aki­ket meg­győ­zött Mes­te­rük üze­ne­te a sze­re­tet­ről és igaz­ság­ról. Ez a pil­la­nat a meg­té­rés al­kal­má­vá vált, ami­kor is az el­fo­ga­dott aján­dék és az em­be­rek irán­ti el­kö­te­le­ző szó te­vő­le­ges­sé lett ben­nük.

A meg­té­rés­re szó­ló fel­hí­vás ma ta­lán na­gyobb je­len­tő­ség­gel bír, mint va­la­ha, azok szá­má­ra, akik vá­gya­koz­nak Krisz­tus kö­ve­té­sé­re és ar­ra, hogy ab­ban is­mer­jék fel az élet ér­tel­mét, hogy a szen­ve­dők­nek szol­gál­nak, bár­mi le­gyen is a szen­ve­dés ter­mé­sze­te vagy oka. Ami­kor szí­vük mé­lyé­ig meg­érin­tet­te őket a Szent­lé­lek, ezt mond­ták Pé­ter­nek és egy­más­nak: „Mit te­gyünk, atyám­fi­ai, fér­fi­ak?” (Ap­Csel 2,37b)

So­kan vár­ják ma is a Szent­lé­lek aján­dé­kát. Ma is él az alá­za­to­sak­nak egy kis cso­port­ja, akik vá­gya­koz­nak a meg­té­rés­re. Bűn­bo­csá­na­tért ese­dez­nek a múlt­ban el­kö­ve­tett bű­ne­ik mi­att, ame­lyek kö­zött el­ső az Is­ten leg­na­gyobb aján­dé­ka, az élet el­le­ni tá­ma­dá­suk tö­meg­pusz­tí­tó fegy­ve­rek ké­szí­té­se ál­tal. A meg­té­rés re­mény­sé­ge fel­is­mer­he­tő e vi­lág né­hány „nagy­já­nak” ab­ban az igye­ke­ze­té­ben, hogy ki­ja­vít­sák, el­len­sú­lyoz­zák a gőg­ből és ha­ta­lom­vágy­ból el­kö­ve­tett vét­ke­i­ket. Igen, min­den le­het­sé­ges an­nak, aki Krisz­tus­hoz for­dul, és a Szent­lé­lek ere­jé­vel igyek­szik meg­vál­toz­tat­ni azok­nak a ter­vét, akik ma is azt hi­szik, hogy a bé­ke a nuk­le­á­ris fegy­ve­rek fe­nye­ge­té­se árán vá­sá­rol­ha­tó meg.

E vi­lág bá­tor lel­kei, akik csök­ken­te­ni kezd­ték a nuk­le­á­ris ar­ze­nált, bár­csak foly­tat­nák az­zal, hogy el­ér­he­tő ja­va­kat biz­to­sí­ta­nak azok­nak, akik ed­dig ín­sé­gek kö­zött él­tek! Kü­lö­nös te­kin­tet­tel azok­ra, aki­ket éh­ín­ség, há­bo­rús erő­szak és ki­ve­tett­ség kín­jai pró­bál­nak meg. Hisszük, hogy „Is­ten­nel min­den le­het­sé­ges”.

Ter­mé­sze­te­sen mi, akik Krisz­tus ne­vé­re ke­resz­tel­tet­tünk, nem kor­lá­toz­zuk a bűn­bá­nat­ra va­ló fel­hí­vás szük­sé­ges­sé­gét a vi­lág hi­va­ta­los ve­ze­tő­i­re, ha­ta­lom­mal bí­ró köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­ge­i­re.

A bűn­bá­nat­ra va­ló fel­hí­vás­nak ma is ak­tu­a­li­tá­sa van mind­annyi­unk szá­má­ra, füg­get­le­nül nem­ze­ti­sé­günk­től, élet­ko­runk­tól és la­kó­he­lyünk­től. Bűn­bá­na­tot kell tar­ta­nunk a sza­va­ink és tet­te­ink kö­zöt­ti sza­ka­dék mi­att. A ki­csiny­hi­tű­sé­günk mi­att. A vi­lág lel­kü­le­té­vel va­ló komp­ro­misszum­kész­sé­günk mi­att. És ami­att is, hogy haj­la­mo­sak va­gyunk kö­zöm­bö­sek len­ni az igaz­sá­gos­ság, a szo­li­da­ri­tás, az őszin­te sze­re­tet és az em­ber­tár­si tisz­te­let iránt.

A bűn­bá­nat­nak ez­zel a mély lel­kü­le­té­vel kell vár­nunk a hoz­zánk és gyü­le­ke­ze­tünk­höz alá­szál­ló Szent­lel­ket. Csak ek­kor fog­juk fel­is­mer­ni a fel­tá­ma­dott Úr­nak, a Ky­ri­osz­nak az ar­cát, és csak ek­kor egye­sü­lünk ve­le imád­sá­ga­ink­ban. Mond­juk hát alá­za­to­san és meg­úju­ló lel­ke­se­dés­sel: „Ó, jöjj, Szent­lé­lek! For­máld át a vi­lá­got!”

A pün­kösd­kor alá­szál­ló Szent­lé­lek tölt­sön meg min­ket vi­lá­gos­ság­gal, re­mény­ség­gel és öröm­mel. Ad­jon ne­künk erőt, hogy az­zal di­cső­ít­hes­sük a mi Urun­kat, hogy sze­re­tet­tel szol­gál­juk az ő vi­lá­gát. Mind­annyi­uk­nak ál­dott pün­kös­di ün­ne­pet kí­vá­nunk.

Az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csá­nak el­nö­kei

::Nyomtatható változat::