Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Csák­vá­ri Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség Har­mo­nia Flo­ria­na kó­ru­sa má­jus 13-tól 16-ig a né­met­or­szá­gi Pyr­ba­um St. Ge­orgs-Kirche kó­ru­sá­nak ven­dég­sze­re­te­tét él­vez­het­te. A két kó­rus ta­valy ün­ne­pel­te együtt­mű­kö­dé­sük ti­ze­dik év­for­du­ló­ját.

A kap­cso­lat a két te­le­pü­lés kö­zött jó­val ré­geb­bi, ugyan­is a part­ner­ség ápo­lá­sá­nak a nyolc­va­nas évek­ben a két fut­ball­csa­pat kö­zött éven­te meg­ren­de­zett rang­adó adott for­mát, az­az a közeledés nem ép­pen egy­há­zi ke­re­tek kö­zött in­dult.

Né­hány év szü­net után a pyr­ba­u­mi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet kó­ru­sa ke­res­te fel a csák­vá­ri gyü­le­ke­zet fris­sen ala­pí­tott kó­ru­sát, hogy új­ra él­hes­sen az együtt­mű­kö­dés a két fél kö­zött. Ezért min­den esz­ten­dő­ben ta­lál­ko­zik a két ének­kar, éven­te vál­to­gat­va a hely­szí­ne­ket, így két­éven­te mind­két fél ven­dé­gül lát­ja a má­si­kat. A kö­zös te­vé­keny­ség az­óta gyü­le­ke­ze­ti szint­re emel­ke­dett: az elöl­já­rók min­den al­ka­lom­mal kö­zös pres­bi­te­ri ülé­sen oszt­ják meg egy­más­sal ta­pasz­ta­la­ta­i­kat, él­mé­nye­i­ket, ter­ve­i­ket. Eb­ben az esz­ten­dő­ben a csák­vá­ri kó­rus uta­zott Pyr­ba­um­ba.

Menny­be­me­ne­tel ün­ne­pén utaz­tunk, a hosszú út után íz­le­tes va­cso­rá­val vár­tak ben­nün­ket, ame­lyet kö­zös pres­bi­te­ri ülés zárt. Más­nap ko­ra reg­gel in­dul­tunk Mün­chen­be, ahol az öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok ren­dez­vé­nye­in vet­tünk részt. Fan­tasz­ti­kus él­mény volt az or­to­dox rí­tu­sú ve­cser­nyét kö­ve­tő úr­va­cso­ra – ke­re­ken húsz­ezer részt­ve­vő­vel. (Mel­lé­ke­sen ki­vá­ló al­ka­lom a ré­gen lá­tott ma­gyar ba­rá­ta­ink­kal va­ló ta­lál­ko­zás­ra is…)

Kon­cer­tünk nap­ján Pyr­ba­um vá­ro­sát is­mer­het­tük meg ala­po­sab­ban: a ka­to­li­kus temp­lom, a hely­tör­té­ne­ti mú­ze­um és a be­lül­ről tel­je­sen fel­újí­tott evan­gé­li­kus óvo­da gon­dos ke­zek mun­ká­ját hir­de­ti. A dél­után a pi­he­nés, a kon­cert­re ké­szü­lés je­gyé­ben telt, az es­te hét órai kez­dés­re szé­pen meg­telt temp­lom fo­gad­ta a fel­lé­pő­ket. Mű­so­runk­ban ma­gyar és né­met szer­zők mű­vei mel­lett egy hús­vé­ti gre­go­ri­án té­tel, ma­gyar nép­da­lok, il­let­ve gos­pel­éne­kek hang­zot­tak el, ezek kö­zül ket­tőt a ven­dég­lá­tó kó­rus­sal kö­zö­sen ad­tunk elő. Né­hány da­rab ka­ma­ra-ze­ne­ka­ri kí­sé­ret­tel szó­lal­ha­tott meg. Fu­vo­la­kvar­tett, fu­ru­lya­consort, he­ge­dű, zon­go­ra, or­go­na, il­let­ve ütő­hang­sze­rek emel­ték a hang­zás fé­nyét. A kó­rust Sze­bik Il­di­kó ve­zé­nyel­te, az áhí­ta­tot Klaus Ey­se­le­in he­lyi lel­kész tar­tot­ta az öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok alap­igé­je, mot­tó­ja alap­ján: „…hogy re­mény­sé­ge­tek le­gyen” (1Pt 1,21)

Exa­u­di va­sár­nap­já­nak ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­tén Sze­bik Ká­roly lel­kész hir­det­te Is­ten igé­jét né­met nyel­ven, az egye­sí­tett kó­rus Men­dels­sohn két mű­vét éne­kel­te. Az is­ten­tisz­te­let után tör­té­nel­mi­nek mond­ha­tó ese­mény­re ke­rült sor: Pyr­ba­um fő­te­rén, egy kis fo­lyó med­rét át­íve­lő kő­hí­don gyűl­tek össze lel­ké­sze­ik­kel a ka­to­li­kus és az evan­gé­li­kus hí­vek kö­zös ének­lés­re, imád­ko­zás­ra, hogy ké­sőbb az evan­gé­li­ku­sok li­la, a ka­to­li­ku­sok sár­ga szí­nű szö­vet­da­ra­bo­kat kös­se­nek össze egy hosszú lánc­cá, ez­zel jel­ké­pez­ve a ke­resz­tény egy­há­zak és hí­ve­ik kö­zöt­ti össze­tar­to­zást és szö­vet­sé­get.

Ko­ra dél­után rö­vid be­szél­ge­tést, ká­vé­zást-sü­te­mé­nye­zést kö­ve­tő­en in­dul­tunk ha­za­fe­lé, hogy más­nap reg­gel mind­annyi­unk a meg­szo­kott hét­köz­na­pi rend sze­rint kezd­hes­se az új mun­ka­he­tet.

Egy ki­csit kí­vül­ál­ló­ként, még­is ak­tív részt­ve­vő­ként az ra­gad meg leg­in­kább eb­ben a „Part­ner­schaft­ban”, hogy a két gyü­le­ke­zet tag­jai – a sze­mé­lyes ba­rát­sá­go­kat na­gyon is be­le­ért­ve – nyílt, őszin­te szív­vel, sze­re­tet­tel ápol­ják a kap­cso­la­tot. Fel­me­rül­het a kér­dés, hogy a part­ner­sé­get le­het-e fej­lesz­te­ni, s ha igen, mi­lyen irány­ban. A je­lek sze­rint a fej­lő­dés irá­nya a „Bru­derschaft” („test­vé­ri­ség”), en­nek jel­leg­ze­tes­sé­ge­it már­is érez­ni le­het a két gyü­le­ke­zet egy­más irán­ti vi­szo­nyán. Jé­zus Krisz­tus­ban már test­vé­rek va­gyunk – de hogy Is­ten mit ki tud hoz­ni egy fo­ci­meccs­ből…

Sze­bik At­ti­la

::Nyomtatható változat::