Be­szél­jük-e lel­ki anya­nyel­vün­ket?
Bizonyára nem egy olvasónknak ismerős a Magyar Rá­di­ó­ból a Be­szél­ni ne­héz és a Tetten ért szavak cí­mű mű­sor. A mél­tán nép­sze­rű adá­sok­nak sok lel­kes hall­ga­tó­juk van. Még sincs ok a fel­hőt­len op­ti­miz­mus­ra, mert a mé­di­á­ban, a köz­élet­ben, sőt a kul­tú­ra te­rü­le­tén is mód­sze­re­sen fo­lyik édes anya­nyel­vünk meg­ron­tá­sa. Egyes al­pá­ri stí­lu­sú mű­sor­ve­ze­tők és trá­gár be­szé­dű köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek mel­lett az iro­dal­mi elit egy ré­sze is tu­da­to­san igyek­szik tönk­re­ten­ni ezt a drá­ga kin­cset. >>

Itt­hon – ott­hon
Már tíz éve él­tünk ak­kor Dél-Ame­ri­ká­ban, ami­kor hú­gom­mal egy skó­ci­ai nyá­ri egye­te­men vet­tünk részt. Miután visszaérkeztünk, szom­ba­ton, mint min­dig, el­men­tünk a cser­ké­szek össze­jö­ve­te­lé­re. A vá­ra­ko­zó cser­kész­ma­mák lel­ke­sen fo­gad­tak, és rög­tön tud­ni akar­ták, mi­lyen is volt az utunk. „Csak teg­nap­előtt ér­tünk ha­za…” – kezd­tem, de to­vább nem is ju­tot­tam. Ugyanis az egyik cser­kész­ma­ma fel­emel­te az or­rát, le­biggyesz­tet­te a szá­ját, és oda­for­dul­va a töb­bi­ek­hez, epé­sen meg­je­gyez­te: „Hall­já­tok? Már ő is ha­zajön…” >>

Hírek, Ki­te­kin­tés
Gre­ifs­wald, Né­met­or­szág. Négy­száz­öt­ven év­vel ez­előtt halt meg Jo­han­nes Bu­gen­ha­gen, aki­nek nagy ér­de­me volt, hogy az észak­né­met tar­to­má­nyok­ban ha­mar meg­gyö­ke­re­zett a re­for­má­ció. Amit Lu­ther és tár­sai hir­det­tek, azt ő nagy böl­cses­ség­gel, fő­leg az egy­há­zi ren­dek ki­dol­go­zá­sa ál­tal, a gya­kor­lat­ba ül­tet­te át. En­nek em­lé­ké­re hí­vott össze a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség het­ven eu­ró­pai egy­há­zi ve­ze­tőt tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zás­ra, amely­nek ez volt a té­má­ja: „Nö­ve­ked­ni, ve­zet­ni, ala­kí­ta­ni”. >>

Ing­ujj­tól ing­uj­jig
Csa­lá­dunk tör­té­ne­tét egy an­gol köz­mon­dás­sal jel­le­mez­het­ném: „The­re are th­ree ge­ne­ra­tions from shirt­sle­eve to shirt­sle­eve” (há­rom ge­ne­rá­ció kell ing­ujj­tól ing­uj­jig). Déd­apám mint ügy­véd meg­sze­rez­te a va­gyont, nagy­apám meg­tar­tot­ta és gya­ra­pí­tot­ta, édes­apám – ön­hi­bá­ján kí­vül – el­vesz­tet­te. >>

Őszi re­mény­ség
„Her­va­dás­kor, pusz­tu­lás­kor, / No­vem­be­ri dér­hul­lás­kor, / Ti­ná­la­tok, lent a kert­ben / Most is hull a fa­le­vél. / Most is her­vadt a fa lomb­ja, / De most mint­ha sír­va szól­na: / Úgy-e, úgy-e nem hit­té­tek, / Rö­vid a nyár, itt a tél…” (Ady End­re: Her­va­dás­kor) >>

Így is le­het…
Egy­ház­me­gyei – es­pe­res­sé­gi – fér­fi­ta­lál­ko­zó­ra in­vi­tál­ták az ér­dek­lő­dő­ket a fel­vi­dé­ki Száz­dra szeptember 14-ére, az öt­ven éve he­lyi lel­kész nél­kül élő kis ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet temp­lo­má­ba. >>

A szol­gá­ló re­bel­lis
Összes­sé­gé­ben nem tar­to­zik a könnyen át­te­kint­he­tő és min­den tör­té­nel­mi össze­füg­gés is­me­re­te nél­kül ért­he­tő köny­vek kö­zé. >>

Az Ame­ri­kai Magyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia
Az Ame­ri­kai Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (AMEK) 1941. évi meg­ala­ku­lá­sa óta szol­gál­ja a mo­dern idők leg­na­gyobb szór­vány­te­rü­le­té­re, Észak-Ame­ri­ká­ba ke­rült ma­gyar evan­gé­li­kus hí­ve­ket. >>

Önkéntesen
Útitársa lettem
a természetjáróknak,
akik a hegyeket
csodálják,
akik a völgyek
titkait kutatják,
akik érzékelik fajsúlyát
a kimondott szónak,
és a leszálló estben
a csillagokkal tájékozódnak.
Akiknek ... >>

„Szár­nyad ár­nyé­ká­ban”
Ami­kor vé­get ért az is­ten­tisz­te­le­tünk a sze­re­tet­ott­hon eme­le­ti ter­mé­ben, még egy be­fe­je­ző ének­re zen­dí­tet­tem, me­lyet min­den­ki is­mert: „Áld­jad, én lel­kem, a di­cső­ség erős Ki­rá­lyát!” (EÉ 57) Mind a nyolc részt­ve­vő – ma­gas ko­ra el­le­né­re – len­dü­let­tel ve­lem éne­kelt, fel­élén­kül­ve az is­mert dal­lam­tól. >>

„A szét­szórt­ság­ban egy­sé­günk meg­őr­zé­se min­den­nél fon­to­sabb!”
– Mely kö­rül­mé­nyek mi­att ve­ze­tett az út­ja Svéd­or­szág­ba? >>

Akik a meg­nyílt ajtók mö­gött nyi­tott szí­vek­re is ta­lál­tak…
Test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­to­kat be­mu­ta­tó ro­va­tunk­ban ez­út­tal nem egy rég­óta ola­jo­zot­tan mű­kö­dő part­ne­ri vi­szony tény­sze­rű le­írá­sát ta­lál­juk, ha­nem egy friss él­mény­be­szá­mo­lót, amely egy Bu­da­pest kör­nyé­ki gyü­le­ke­zet Er­dély­ben tett lá­to­ga­tá­sát, il­let­ve egy új ma­gyar–ma­gyar „lel­ki híd” alap­pil­lé­re el­he­lye­zé­sé­nek tör­té­ne­tét me­sé­li el. >>