Be­mu­tat­ko­zik…

Hozzászólás a cikkhez

Az Ame­ri­kai Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (AMEK) 1941. évi meg­ala­ku­lá­sa óta szol­gál­ja a mo­dern idők leg­na­gyobb szór­vány­te­rü­le­té­re, Észak-Ame­ri­ká­ba ke­rült ma­gyar evan­gé­li­kus hí­ve­ket.

Sta­tisz­ti­kai ki­mu­ta­tás­sal nem ren­del­ke­zünk, de ha az il­le­té­ke­sek több mint egy­mil­lió ma­gyar­ról tud­nak ezen a te­rü­le­ten, ak­kor szór­vá­nyunk­nak el kel­le­ne ér­nie a har­minc­ez­ret. Hogy hit­test­vé­re­ink hol és mer­re él­nek, azt saj­nos még az AMEK hős­ko­rá­ban sem tud­tuk fel­mér­ni. Csak az bi­zo­nyos, hogy az ala­ku­lás ide­jén lé­te­zett ti­zen­há­rom gyü­le­ke­zet – mind­egyik a tér­ség ke­le­ti fe­lé­ben –, me­lyek az­óta vagy el­sor­vad­tak, vagy tel­je­sen ame­ri­ka­i­vá vál­tak. Meg­ma­radt há­rom ki­csiny kö­zös­ség, mely­ben még ma­gyar vagy ma­gyar–an­gol szol­gá­la­tot vé­gez­nek. Két gyü­le­ke­zet van az ohi­ói Cleve­land­ban, egy pe­dig az on­ta­ri­ói Tor­on­tó­ban.

Gyü­le­ke­ze­te­ink egy­kor a 2. vi­lág­há­bo­rú, majd az 1956-os for­ra­da­lom után be­ván­do­rol­tak­nak nyúj­tot­tak sok­fé­le és je­len­tős se­gít­sé­get. Ezek elé vissza­te­kint­ve meg­em­lí­ten­dő, hogy a cleve­landi El­ső Ma­gyar Evan­gé­li­kus Egy­ház, mely két éve ün­ne­pel­te fenn­ál­lá­sá­nak 100. év­for­du­ló­ját, 1913-ban lé­te­sí­tet­te Ame­ri­ká­ban az el­ső ma­gyar sze­re­tet­in­téz­ményt, ár­va­há­zat és öreg­ott­hont, mely 1923-ig mű­kö­dött. A tri­a­no­ni tra­gé­dia után az eper­je­si evan­gé­li­kus teo­ló­gia in­téz­mé­nyét ugyan­ez a gyü­le­ke­zet há­rom­száz­ezer arany­ko­ro­nával tá­mo­gat­ta, biz­to­sít­va ez­zel a teo­ló­gia egy­évi mű­kö­dé­sét.

Kü­lö­nö­sen a ki­lenc­ve­nes évek­ben, de azt meg­elő­ző­en is csak­nem egy­mil­lió fo­rint ér­ték­ben jut­ta­tott az AMEK anya­gi tá­mo­ga­tást kü­lön­fé­le Kár­pát-me­den­cei cé­lok­ra, fő­leg a Bu­da­pest-Fa­so­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um ja­vá­ra a gen­fi Fa­sor Egye­sü­le­ten ke­resz­tül. Igye­kez­tünk meg­őriz­ni és meg­őriz­tet­ni Or­dass La­jos püs­pök úr em­lé­két az­zal, hogy Cleve­land­ban, Ak­ron­ban, Tor­on­tó­ban, Al­len­town­ban, Ke­len­föl­dön és Ceg­lé­den a püs­pök­ről ké­szült dom­bor­mű-em­lék­táb­lát he­lyez­tet­tünk el.

Je­len­leg ak­tí­van részt ve­szünk két ösz­tön­díj­prog­ram ke­ze­lé­sé­ben és köz­ve­tí­té­sé­ben. Chi­ca­gó­ban a Lu­the­ran Scho­ol of Theo­logy at Chi­ca­go in­té­zet­ben ed­dig huszonkét ma­gyar evan­gé­li­kus teo­ló­gus ta­nult-ta­nul egy-egy évig, míg az ohi­ói Co­lum­bus­ban, a Tri­nity Lu­the­ran Se­mi­nary in­té­zet­ben ed­dig hat ösz­tön­dí­jast kö­szön­töt­tünk. Ezek­nek az ösz­tön­dí­jak­nak az össz­ér­té­ke meghalad­ja a száz­mil­lió fo­rin­tot!

Ál­lan­dó te­vé­keny­sé­günk­nek szá­mít a 78. év­fo­lya­má­ban já­ró Erős Vár cí­mű lap ki­adá­sa. Ere­de­ti­leg ha­vi­lap­nak in­dult, de mint­egy har­minc éve két­ha­von­ként je­le­nik meg. Cél­ja a hit­mé­lyí­tés, az össze­tar­tás erő­sí­té­se és a tá­jé­koz­ta­tás. A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar egy­há­zak hely­zet­ére kü­lö­nös fi­gyel­met for­dí­tunk. A lap a hat­va­nas évek­ben ezer­két­száz pél­dány­ban je­lent meg, ma fe­le­ennyi­ben sem. Kö­szö­ne­tet mon­dunk – sa­ját író­gár­da hi­á­nyá­ban – mind­azok­nak a ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­kus lel­ké­szek­nek, akik írá­sa­ik­kal gaz­da­gí­tot­ták vagy gaz­da­gít­ják a tar­tal­mát.

Az AMEK és a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház kap­cso­la­tá­ra az el­múlt száz év fo­lya­mán nem rit­kán volt jellemző a fe­szült­ség. A ha­zai egy­ház több­fé­le kö­rül­mény foly­tán nem min­dig volt ké­pes – és sok­szor ta­lán az aka­rat is hi­ány­zott – er­ről a ha­tal­mas szór­vány­ról gon­dos­kod­ni, gon­dol­junk csak a párt­ál­la­mi idők­re. Min­dig örül­tünk az évek so­rán, ha akadt lá­to­ga­tónk Ma­gyar­or­szág­ról, püs­pö­kök, lel­ké­szek – még ak­kor is, ha a mi ál­lás­fog­la­lá­sun­kat egyik vagy má­sik kér­dés­ben kri­ti­ká­val il­let­ték. Meg­je­gyez­zük, hogy lel­ké­sze­ink a hu­sza­dik szá­zad ele­jén még Ma­gyar­or­szág­ról ki­bo­csá­tott lel­ké­szek vol­tak, de a szá­zad má­so­dik fe­lé­ben in­kább me­ne­kült­ként ke­rül­tek ide, és áll­tak szol­gá­lat­ba. Az AMEK erő­fe­szí­té­sei, hogy Ma­gyar­or­szág­ról lel­készt bo­csás­sa­nak az Egye­sült Ál­la­mok­ba, 1996-ban a Tamásy há­zas­pár ki­kül­dé­sé­vel célt ér­tek; ezért kü­lön is kö­szö­ne­tet mon­dunk a ha­zai egy­ház­nak. Az AMEK ala­pí­tó ­tag­ként kész­sé­ge­sen csat­la­ko­zott mind a Ma­gyar Evan­gé­li­ku­sok Ta­nács­ko­zó Tes­tü­le­té­hez, mind en­nek az utód­já­hoz, az Oros­há­zán 2006-ban ala­kult Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­ci­á­hoz.

Jól­le­het a jö­vő­be bi­zony­ta­la­nul te­kin­tünk, de azért ab­ban a meg­győ­ző­dés­ben, hogy Is­ten mé­ri ki szol­gá­la­tunk ide­jét, és ab­ban a re­mény­ség­ben, hogy „sze­ret az Úr, azért nincs vé­günk, mert nem fo­gyott el ir­gal­ma” (Jer­Sir 3,22).

Rácz Zsu­zsan­na és dr. To­mas­c­hek Lász­ló, az AMEK in­té­ző­bi­zott­sá­gá­nak tag­jai

::Nyomtatható változat::