Hozzászólás a cikkhez

Bizonyára nem egy olvasónknak ismerős a Magyar Rá­di­ó­ból a Be­szél­ni ne­héz és a Tetten ért szavak cí­mű mű­sor. A mél­tán nép­sze­rű adá­sok­nak sok lel­kes hall­ga­tó­juk van. Még sincs ok a fel­hőt­len op­ti­miz­mus­ra, mert a mé­di­á­ban, a köz­élet­ben, sőt a kul­tú­ra te­rü­le­tén is mód­sze­re­sen fo­lyik édes anya­nyel­vünk meg­ron­tá­sa. Egyes al­pá­ri stí­lu­sú mű­sor­ve­ze­tők és trá­gár be­szé­dű köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek mel­lett az iro­dal­mi elit egy ré­sze is tu­da­to­san igyek­szik tönk­re­ten­ni ezt a drá­ga kin­cset.

„Nyel­vé­ben él a nem­zet” – vall­juk re­form­ko­ri nagy­ja­ink­kal. Az anya­nyelv pusz­tu­lá­sa nem lé­nyeg­te­len kér­dés, nem fel­szí­ni je­len­ség. Al­kal­mas ar­ra, hogy alá­ás­sa egyes em­be­rek és kö­zös­sé­gek jö­vő­jét, ezért na­gyon ko­mo­lyan kell ven­nünk ezt a prob­lé­mát.

A re­for­má­ció ün­ne­pé­nek hó­nap­já­ban gon­dol­nunk kell lel­ki anya­nyel­vünk ápo­lá­sá­ra is. Lu­ther élet­be­vá­gó­an fon­tos­nak tar­tot­ta, hogy min­den­ki az anya­nyel­vén ol­vas­has­sa Is­ten igé­jét, ezért el­ső tu­da­tos re­for­má­to­ri mű­ve az Új­szö­vet­ség anya­nyelv­re ­for­dí­tá­sa volt. A né­met­or­szá­gi re­for­má­ció ál­dott ma­gyar­or­szá­gi kö­vet­kez­mé­nye, hogy előbb Syl­ves­ter Já­nos for­dí­tá­sá­ban az Új­szö­vet­ség (1541), majd Ká­ro­li Gás­pár mű­ve­ként a tel­jes Szent­írás (1590) is meg­szó­lal­ha­tott ma­gyar nyel­ven.

Öt­száz év­vel ké­sőbb még­is ag­gód­va kér­de­zem: Ért­jük-e, amit ol­va­sunk? Be­szél­jük-e lel­ki anya­nyel­vün­ket? Nem vál­tunk-e lel­ki koz­mo­po­li­ták­ká, akik Krisz­tust és az anya­szent­egy­há­zat, a hi­tet és a gyü­le­ke­ze­ti kö­zös­sé­get el­hagy­va, lel­ki anya­nyel­vü­ket fe­led­ve él­nek a pil­la­nat­nyi hely­zet­nek – tel­je­sen mind­egy, hol, ho­gyan és mi­ért?

Lu­ther egy – Ap­Csel 8,30 alap­ján tar­tott – ige­hir­de­té­sé­ben ezt mond­ja: „Ta­ní­ta­nunk kell az em­be­re­ket, kü­lö­nö­sen a fi­a­ta­lo­kat, hogy ért­sék az Is­ten igé­jét, ha nem akar­juk, hogy Krisz­tus egy­há­za disz­nó­ól­lá vál­jon.” Ke­mény, de meg­szív­le­len­dő mon­dat!

Ad­ja Is­ten, hogy a Bib­lia évé­ben (is) ol­vas­suk, ért­sük, be­szél­jük lel­ki anya­nyel­vün­ket!

Győ­ri Gá­bor

::Nyomtatható változat::