Egy­más ter­hét hor­doz­zá­tok…

Hozzászólás a cikkhez

Test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­to­kat be­mu­ta­tó ro­va­tunk­ban ez­út­tal nem egy rég­óta ola­jo­zot­tan mű­kö­dő part­ne­ri vi­szony tény­sze­rű le­írá­sát ta­lál­juk, ha­nem egy friss él­mény­be­szá­mo­lót, amely egy Bu­da­pest kör­nyé­ki gyü­le­ke­zet Er­dély­ben tett lá­to­ga­tá­sát, il­let­ve egy új ma­gyar–ma­gyar „lel­ki híd” alap­pil­lé­re el­he­lye­zé­sé­nek tör­té­ne­tét me­sé­li el.

Ez év au­gusz­tus el­se­jén reg­gel hat­kor in­dul­tunk el negy­ven­fős csa­pa­tunk­kal a fó­ti temp­lom mel­lől. A busz­ban, majd a nagy­sza­lon­tai cson­ka to­rony­ban ele­ve­ní­tet­tük fel az Arany Já­nos­ról ta­nul­ta­kat. A Bi­har-hegy­ség el­ső nyúl­vá­nyai kö­zött, Kis­koh fa­lu­ban meg­hú­zó­dó Med­ve-bar­lang káp­rá­za­tos lát­ni­va­lót kí­nált, csepp­kö­vek ez­re­it s a bar­lang­ban re­kedt utol­só med­ve ha­tal­mas csont­vá­zát. To­roc­kón már nem elő­ször jár­tunk. Más­nap vi­szont új volt min­den, a pél­da­sze­rű­en hely­re­ál­lí­tott Nagy­sze­ben s ben­ne az óri­á­si szász evan­gé­li­kus püs­pö­ki temp­lom…

Meg­ha­tód­va áll­tunk meg Ár­va Beth­len Ka­ta sír­em­lé­ké­nél a fog­ara­si re­for­má­tus temp­lom ud­va­rán, s meg­cso­dál­tuk a meg­ko­pott vár óri­ás épü­let­tömb­jét. Az au­tó­bu­szon és a ki­ál­lí­tá­so­kon fog­lal­koz­tunk Mi­kes Ke­le­men­nel, Kő­rö­si Cso­ma Sán­dor­ral, Gá­bor Áron­nal, s a csa­pat gye­re­kei fel­vált­va he­lyez­ték el az ott­hon­ról ho­zott csok­ro­kat szob­ruk tö­vé­ben Za­bo­lán, Cso­ma­kő­rö­sön és Be­rec­ken.

Nem le­het sor­ren­det fel­ál­lí­ta­ni a tekintetben, hogy ki­nek mi tet­szett a leg­job­ban, a vi­lág­örök­ség ré­szét ké­pe­ző ge­len­cei temp­lom Szent Lász­ló csa­tá­ját áb­rá­zo­ló fres­kói vagy a kéz­di­vá­sár­he­lyi mú­ze­um több száz er­dé­lyi fa­lu nép­vi­se­le­té­be öl­töz­te­tett ba­bái. Pusz­ti­nán, de már az oda ve­ze­tő úton is a mold­vai csán­gók éle­té­vel is­mer­ked­tünk, a gyi­mes­bük­ki őr­ház­ban, a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág ha­tá­rá­nál meg­néz­tük a ma­gyar és a ro­mán vas­út tár­gyi em­lé­ke­it. Akadt úti­tár­sunk, aki a Har­gi­ta­für­dőn meg­tett hosszabb fe­nyő­er­dei sé­tá­nak örült, mely­nek vé­gén a ma­gas fű­ben vissza-vissza­csúsz­va mász­tuk meg a Kos­suth-szik­lát. S ak­kor még nem is szól­tunk a prázs­má­ri erőd­temp­lom­ban hal­lott hang­ver­seny­ről, a ze­te­la­kai is­ko­lá­sok éne­ké­ről, sza­va­la­ta­i­ról. Ne­héz len­ne meg­mon­da­ni, hogy a két sza­ba­don vá­laszt­ha­tó prog­ra­mon részt ve­vők kö­zül kik jár­tak job­ban, a Szo­vá­tán für­dő­zők vagy a pa­raj­di só­bá­nyát lá­to­ga­tók. Ha­za­fe­lé ej­tet­tük út­ba a ha­tal­mas vaj­da­hu­nya­di vá­rat, néz­tük meg a gu­ra­szá­di temp­lo­mot, s haj­tot­tuk meg fe­jün­ket Ara­don mind az ara­di ti­zen­há­rom em­lék­osz­lo­pa, mind a Meg­bé­ké­lés te­rén fel­ál­lí­tott Sza­bad­ság-szo­bor előtt.

Szól­nunk kel­le­ne még az er­dé­lyi fa­lu­si tu­riz­mus nagy­sze­rű le­he­tő­sé­gé­ről, a fél­pan­zi­ót nyúj­tó há­zi­ak te­rí­tett asz­ta­lá­ról, szí­ves kí­ná­lá­sá­ról, ké­nyel­mes ott­ho­na­i­ról Ge­len­cé­től Ze­te­la­kán át Cser­na­ke­reszt­úrig. A mel­lé­jük „tá­lalt” test­vé­ri szó már a fi­zet­sé­gen fe­lü­li volt.

Mi, fó­ti­ak rég­óta vágy­tunk ar­­ra, hogy test­vé­ri kap­cso­lat­ba ke­rül­jünk egy er­dé­lyi gyü­le­ke­zet­tel. Bar­ca­új­fa­lu­ba az is­me­ret­ség, a kö­zös­ség meg­ala­po­zá­sá­nak re­mény­sé­gé­vel ér­kez­tünk meg. Na­gyon me­leg fo­gad­ta­tás­ban volt ré­szünk. A szál­lá­sunk az egy­ház­köz­ség csa­lád­ja­i­nál volt. A kö­zös ét­ke­zé­sek­nek és a te­rí­tett asz­tal mel­let­ti be­szél­ge­té­sek­nek az egy­ház­köz­ség kul­túr­há­za adott ott­hont. Biz­tos va­gyok ab­ban, hogy nem csak ne­kem je­len­tett örö­möt a gyü­le­ke­zet lel­kész­nő­jé­vel, Szé­kely Csil­lá­val be­szél­get­ni kö­zös örö­me­ink­ről és gond­ja­ink­ról.

A meg­nyílt ott­ho­nok­ban nyi­tott szí­vek­re is ta­lál­tunk. Kü­lön örö­möt adott ne­künk a va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­let gaz­dag éne­kes li­tur­gi­á­ja. Ked­vet kap­tunk ah­hoz, hogy itt­hon is gaz­da­gít­suk is­ten­tisz­te­le­tünk li­tur­gi­á­ját. Az úr­va­cso­rai kö­zös­ség csak meg­erő­sí­tett ab­ban, hogy a mi Urunk sze­re­te­te nem is­mer ha­tárt, or­szág­ha­tárt sem. Va­sár­nap dél­után az ot­ta­ni­ak­kal együtt lá­to­gat­tuk meg a kö­ze­li Höl­tö­vény szász gyü­le­ke­ze­té­nek gyö­nyö­rű temp­lo­mát. A ha­tal­mas és lé­leg­zet­el­ál­lí­tó­an szép szár­nyas ol­tár fö­lött a meg­fe­szí­tett Krisz­tus ki­tárt kar­jai bá­to­rí­tot­tak min­ket élő re­mény­ség­re.

Re­mél­jük, hogy a bar­ca­új­fa­lu­si­ak, ha előbb nem is, de a jö­vő nyá­ron vissza­ad­ják lá­to­ga­tá­sun­kat.

Dr. Cser­há­ti­né Sza­bó Iza­bel­la fó­ti lel­kész

::Nyomtatható változat::