Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A Kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnázium Volt Növendékeinek Egyesülete nevében szeretnék búcsúzni Márta nénitől, aki noha csak 3 és fél évig volt gimnáziumunk tanára, mégis szorosan hozzánk tartozott.

Egyik legutóbbi Deák téri együttlétünkön ő maga is így vallott erről: „Kőszeg hozzám tartozik. Nem lehet kiiktatni belőlem, Kőszeg a szívemben van, mint ti is mindnyájan. Ami számomra igazán megmaradt belőle, az Isten országának a valósága. Isten országa a legdrágább és legfontosabb az ember életében. Ha nem Isten országa tölti be az életemet, akkor értelmetlen és üres marad minden, akár egészséges vagyok, akár beteg, akár sok a pénzem, akár kevés. Csak úgy érdemes élni, ha Jézus Krisztus közösségében vagyunk. És ez nem oszlopszentség, nem világtól való elszakadás, hanem öröm és békesség…”

Hiszem, hogy minden volt tanítványát, de azokat is, akiket már nem tanított, ezzel az isteni örömmel és békességgel akart megismertetni és ebben megtartani. Ezért gyűjtött össze bennünket Vérmező úti lakásába a legnehezebb időkben is. Jó volt egy-egy vasárnap délutánt ott tölteni, feltöltődni és erőt kapni. Majd amikor megalakult gimnáziumunk növendékeinek egyesülete, rendszeresen részt vett együttléteinken, ahol mindig féltő szeretettel szólt hozzánk. A közvetlen beszélgetések során átmelegítették szívét azok a vallomások, amelyeket az immár nagymamákká lett egykori kisdiákok tettek iránta való ragaszkodásukról.

Boldogan élte át velünk együtt iskolánk visszakerülését az evangélikus egyházhoz. Nagyon fog hiányozni nekünk, de hisszük, hogy mennyei Atyánk országában egykoron találkozunk. Nem felejtjük el előbb idézett szavait: „Csak úgy érdemes élni, ha Jézus Krisztus közösségében vagyunk. És ez nem oszlopszentség, nem világtól való elszakadás, hanem öröm és békesség.” Emléke legyen áldott!

Fabiny Tiborné

::Nyomtatható változat::