A hét témája

Egyház - politika - média

Hozzászólás a cikkhez

A médiakonferencia résztvevői

Aki manapság nem fogyasztóként, hanem kritikus szemmel elemzi a különböző médiumokat – joggal aggódhat. A valós értékek közvetítésére vállalkozóknak – így az egyházaknak – egy mindinkább értéktelenedő, mondhatni „ellenérdekelt” világban kell utat találniuk a nyilvánossághoz. Hogyan tájékoztat a média? – Egyház és politika a közbeszédben címmel kétnapos konferencia zajlott március 12–13-án Budapesten, a Németajkú Református Egyházközség templomában. A tanácskozást – a Protestáns Fórummal és a Concentrum elnevezésű, burgenlandi székhelyű vallásközi szervezettel közösen – a tekintélyes Konrad Adenauer Alapítvány rendezte.

A konferencia házigazdája a Protestáns Fórum részéről Balog Zoltán református lelkész volt, aki dr. Gottfried Mireau délkelet-európai referenssel és Klaus Weigelttel, a Konrad Adenauer Alapítvány elnökével együtt vezette a megbeszélést. Bevezetőjükben elmondták, hogy a találkozó témája a közéleti kommunikáció, amely a média nélkül elképzelhetetlen a mai világban.

Elsőként dr. Bernhard Felmberg, a Berlin-brandenburgi Evangélikus Egyház főtanácsosa tartott vitaindító előadást Az egyházak mint értékközvetítők a médiában. Alapkérdések közvetítése, kölcsönös függőségek és eredmények címmel. Elmondta, hogy Istenről nem szabad faragott képet alkotni, de az egyház szolgálatát kötelességünk bemutatni a világnak. Hiteles képet kell adnunk róla, hiszen a nyilvánosság középpontjában áll, de mégis idegen az emberek többségétől. Ezért szakadnak meg a hírcsatornák az egyház és a társadalom között. Ha az emberek nem első kézből szerzik az információkat, kénytelenek mások tudósítására hagyatkozni, amely végül egy torz képhez vezethet. A médiumok látszólag a valóságról tájékoztatnak, de ezt a „valóságot” ők teremtik meg. Fel kell tennünk a kérdést, hogy igaz-e az, amit bemutatnak. Erre azért nehéz válaszolnunk, mert ha utána szeretnénk járni egy-egy hírnek, nem elégséges egyetlen médiumra hagyatkoznunk. Az egyes tömegtájékoztatási eszközök azonban nem hírelemzőként lépnek fel, hanem a témák közül válogatnak.

Az egyházakról szóló beszámolók gyakran töredékesek, és a néző hajlamos elhinni, hogy amit nem mutatnak, az nem is létezik. Az egyházi év eseményei azonban lehetőséget adnak annak bemutatására, hogy az egyház él és működik. Ehhez persze az egyházaknak professzionális sajtómunkát kellene végezniük. Hiszen aki nem ápolja a sajtóval való kapcsolatát, az ne csodálkozzon, hogy nem szólnak róla a híradások!

Második előadóként Tudjunk a szeretet nyelvén beszélni címmel Juhász Judit, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szóvivője mondta el gondolatait. Tragikusnak látja, hogy a család válságintézményként jelenik meg a tévénézők előtt, amelyért nem érdemes áldozatot hozni, csak kitörni belőle. Az akciófilmek miatt a gyerekek nem ismerik a természetes halált.

Nagyon nehéz dolga van annak, aki újságíróként hirdeti az evangéliumot. A magyar kormány az országgyűlési választásoknál arra figyelmeztette az egyházakat, hogy ne politizáljanak. Ugyanakkor ma mégis azt kéri, hogy foglaljanak állást az Európai Unióba való belépésünk mellett – mutatott rá az egykor rádióelnöki tisztet is betöltött szóvivő.

A média negyven évig hamis képet festett az egyházról, és ez ma is így van. A közelmúltban például egy keresztény ifjúsági találkozóról úgy számoltak be, hogy ráfizetéses volt, és közlekedési káoszt okozott. Összefoglalásként Juhász Judit elmondta, hogy az embert el kell kísérni a hit küszöbéig és megmutatni neki, hogy az irgalom a legfőbb erény, illetve az életben a hit és a szeretet a legfontosabb.

Az előadásokhoz kapcsolódó hozzászólásokban megfogalmazódott, hogy a protestáns gondolkodás egyfajta dialektusokra épül, és ezért nem tud egyértelmű tanítást adni. Pedig egyértelműen kell fogalmaznunk a szekularizált világ felé, és el kell gondolkodnunk azon is, hogy a megváltott emberek közössége miért olyan szomorú társaságként jelenik meg.

Evangélikus egyházunk sajtóbizottságának elnöke, dr. Fabiny Tamás kényszerházassághoz hasonlította a média és az egyház kapcsolatát. A menyasszony panaszkodik, hogy nem szereti a jegyese, a vőlegény pedig arra hivatkozik, hogy őt csak a (média)törvény kötelezi erre a frigyre.

A másnap reggel folytatódó konferencia Fabiny Tamás áhítatával kezdődött, majd Információ és dezinformáció – a médiapiac 13 évvel az átalakulás után címmel Elek István, a Heti Válasz főszerkesztője tartott előadást. Kifejtette, hogy sajtószabadságról beszélünk, de a mai újságírók többsége még az egypártrendszerben tanulta a szakmát, a mai magyar médiapiacot pedig (amelynek 80-90%-a magánkézben van) főként nyugati baloldali erőcsoportok uralják.

Betegen, identitászavaros helyzetben találta népünket a rendszerváltás, és ezt ma is szenvedjük. A mindenkori kormánynak kötelessége lenne felügyelnie a média-környezetszennyezést is, és nemzeti, kulturális értékközvetítésre kellene vállalkoznia. Sajnálatos, hogy amíg a bulvárlapok több százezres példányszámban jelennek meg, addig az értékorientált lapokból ennek töredéke fogy. Nem titok, hogy szinte minden újságot a hirdetők tartanak el. Az ország lakosságának 75%-a a televízióból szerzi a híreket, főként a kereskedelmi adókból. Az iskolában ezért rendkívül fontos lenne médiaismereteket oktatni, hiszen a jövő nézőit fel kellene vértezni az értéktelenségekkel szemben.

Ezután dr. Oplatka András, a Neue Zürcher Zeitung munkatársa osztotta meg gondolatait. Szerinte minden információnak kereskedelmi és etikai megközelítése van. Hatalmi tényezővé válik a közvélemény, ha szélesebb néptömegek kezdenek el politizálni. A mai médiapiac telített, sok újság nem tud már most sem megélni. Nagy részüket külföldi tőkések tartják életben valamilyen okból.

Az előadásokat követő vitában elhangzott, hogy ha az állam szabályozza a médiában bemutatható értékeket, visszatérünk a tilt, tűr, támogat politikához. A 80-as évek végén nem voltak egyenlőek a sajtóorgánumok kiinduló anyagi feltételei, hiszen például a Népszabadság sajtóvagyont örökölt a párttól. Az említett okok miatt a baloldali sajtóorgánumok szívóereje nagyobb, és ezek tudják legjobban megfizetni munkatársaikat. Akik ma újságírókat képeznek, többnyire szintén baloldali elkötelezettségűek. Nem szoktuk külön említeni, de a közvélemény-kutató intézetek is a média részei, ők irányított kérdéseikkel befolyásolják az emberek véleményét.

Összegzésképpen egy szomorú kérdés fogalmazódott meg az előadó ajkán: lehet, hogy mi vagyunk az utolsó mohikánok a minőségi újságírásban?

A médiakonferencia egy zárónyilatkozat kidolgozásával fejeződött be, annak reményében, hogy az abban megfogalmazott tézisek nem maradnak pusztába kiáltott szavak.

Menyes Gyula

::Nyomtatható változat::