Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Csend mindenütt, hóba süppedt, finom csend. Egyszer csak a távolból valami különös és szűnni nem akaró „hrú-hrú”-t hoz a szél, aztán ahogy lassú méltósággal közelednek a hosszú ideig megfejthetetlennek tűnő hangok, kiderül: egy elszánt hattyúcsapat érkezik a tóra. Fiaimmal egyre beljebb haladunk a derekuknál puha gombákkal díszített parti fűzfák mellett. Az egyik alatt mesterien kimunkált vidralyuk, körötte néhány halpikkely. A nádasban parányi madarak motoszkálásától zizzen meg néha a száraz levél. A befagyott víztükör előtti keskeny földnyelv végében vaddisznónyomok. Óvatosan besétálunk a jégen, pár méterre tőlünk nehézkes szárnyakkal egy bölömbika reppen fel a nád közül. Miután megnéztük hóba melegített helyét, Ábris és Bálint arra biztat, hogy menjünk beljebb. Beljebb, a mindig – télen-nyáron – tiszta tótükör felé. Óvatosan lépkedünk, megállunk, megint lépkedünk, mert a friss jég néha sejtelmes roppanással figyelmeztet: fülelj, ne tovább...

Sokadszor vagyunk így együtt a tónál: ismerjük nyári, őszi és téli arcát. Ismerjük a csendet, ami – madarász barátommal, Tiborral együtt – mindannyiszor oly szeretettel fogad bennünket.

Közben a mindennapok zsivajában elfelejtjük vagy éppen felidézzük az élményt, hogy a tónál, a természet templomában mindannyiszor Istennel talál- kozunk. Őt halljuk a szélben, a hattyú- szárnyak finom muzsikájában, a nádast ébresztgető madárzajban, a távolból felénk csörtető őzcsapat riadójában, de őt halljuk a réti héják tavaszból télbe tévedt nászában is. Istent látjuk a holdfényben világló tó arcán, a frissen születő vetés ezernyi zöldjében, a madártoll-szivárvány különös ívén, a füzek nemes görcseiben és az ég felé ágaskodó ecetfák között is ott van Ő.

Ahogy gyermekeim mosolyában is jelen van Isten. Mindenben: kőben, fában, gyümölcsben, csillagban, szerelemben, ételben és borban. Amiképpen Hamvas Béla mondta: Isten a főtt sonkában is benne van. A virágokban, a barátságban, az alvásban, a nevetésben, a versekben, a múlhatatlan és segítő szeretetben. Gyermekeim mosolyában, bennünk: mindenkor és mindenütt.

Gülch Csaba

::Nyomtatható változat::