Oratio oecumenica

Hozzászólás a cikkhez

Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is.

Mindenható Atyánk, emberszerető Urunk, áldott Vigasztaló! Téged szólítunk meg imádságunkkal, aki hozzánk vezető és előttünk feltáruló utakon ismerteted és osztod meg velünk önmagad. A keresztséget adtad nekünk meghívásul, igéddel magadhoz és egymáshoz gyűjtesz, az úrvacsorával pedig megtartasz legbelsőbb jelenlétedben és a legerősebb közösségben. Szomorúan és szégyenkezve valljuk meg, hogy ennek ellenére bennünk és körülöttünk alig-alig növekszik az élet. Ezért most kérünk Téged, hogy közös imádságunk legyen életté és erővé a halál és háború, a bűn és magány, a mulasztás és minden emberi nyomorúság ellen.

Az egész világot fenyegető háború szelében Hozzád kiáltunk. Nem a Te mindenhatóságod, hanem az emberi élet törik össze a gyilkos és pusztító viharban. Hiszen nem Te vagy gyenge ahhoz, hogy „megállj”-t parancsolj az emberi gonoszságnak és gyilkolási hajlamnak, hanem mi, emberek bizonyulunk újra és újra gyengének hozzá. Ezért hatalmadban és segítségedben bízva fordulunk Tehozzád: az emberi diktatúrák és demokráciák áldozatait látva tárd fel előttünk a békesség útját, taníts a Te elkötelezéseddel szeretni felebarátainkat, és vigasztalj minket és minden esendő embert, hogy a Te hatalmad ott sem ér véget, ahol mi már semmit sem tehetünk.

Könyörgünk testvéreinkért, az egész keresztény egyházért, amely láthatatlan hálóként van jelen az egész világon, és egy Úr népeként egy új világ jele a sóhajtozó emberiségben. Add, hogy láthassunk és élhessünk megújulást hazai evangélikus egyházunkban, melynek közösségében sokakat ez a vasárnap is az egymástól kapott fájdalmas sebekre emlékeztet. Taníts inkább a testvérek és az elesettek terhét hordani, semmint egymást megterhelni. Segíts egymást önmagunknál többre becsülni, jobban tisztelni és egyházunkat szívből szeretni. Újítsd meg a pásztorokat és egyházunk népét, hogy így járjuk a vezetés és a szolgálat útját, saját példánkkal igazítva erre az útra a gondunkra bízottakat.

Istenünk, a Te mennyei, örök erődbe ajánljuk az árvákat és özvegyeket, a testben vagy lélekben betegeket, a haldoklókat, az elhagyottakat és magányosokat, a szegényeket és hajléktalanokat, és mindazokat, akik mellé nem áll senki. Mi, akik Tebenned örök támaszt találunk, legyőzhetetlen, gyógyító szeretetedbe ajánljuk őket az egész világgal és önmagunkkal együtt. Ámen.

::Nyomtatható változat::