Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Egyre-másra hangzott és hangzik mostanában is felénk a kérdés: Hogy állnak a MEVISZ Bárka csoportjának dolgai?

Az elmúlt év során sok örömteli eseménynek lehettünk részesei. Eddig csak rejtve csírázó tervek szökkentek szárba. Régi nagy álmok nyertek új lendületet, és közeledtek a megvalósulás felé. Több munkatárssal gazdagodtunk, s azok is a közelünkben maradtak, akik hosszabb időt töltöttek már nálunk, de munkájuk, feladataik máshova szólították őket.

Tavaly egy, idén pedig már két embert tudunk alkalmazni egy ún. mozgássérült személyi segítő szolgálat keretében. Ez arra hivatott, hogy Budapesten felkeresse és a hétköznapi feladataik ellátásában segítse a rászoruló embereket.

A Szélrózsán elkezdett „szemléletformáló” alkalmakat a középiskolákban szeretnénk tovább folytatni, amelyek során egészséges fiatalok ismerhetnék meg közelebbről a mozgássérültek életét, örömeit és nehézségeit egyaránt.

Folyamatban van a budapesti templomok kerekes székkel való megközelíthetőségét felmérő kiadvány elkészítése.

A nagyhéten mozgássérült fiatalok és segítőik passiójátékot adnak elő Nógrád megye több gyülekezetében és a Deák téren. Készülünk a nyárra, szervezzük táborainkat, hívjuk és várjuk a jelentkezőket, a segítőket.

Legnagyobb tervünk a Bárka-ház létrehozása, amely mozgássérült és egészséges fiatalok közös lakóotthona lenne, s egyben munkalehetőséget is biztosítana nekik.

Ahogy mindezt végiggondolom, és röviden lejegyzem, még nagyobbnak érzem azt az űrt, amelyet Esztus hagyott maga után. A fent említettek közül a legtöbb az ő ötletén alapul, vagy pedig ő karolta fel, s tette újra elevenné a régóta szunnyadó terveket. Élt és alkotott, úgy, ahogyan csak keveseknek adatik meg: hihetetlen vitalitással. Csodálatos érzékkel találta meg a feladatokhoz a megfelelő személyeket, és fordítva.

Hogy haladnak a MEVISZ Bárka csoportjának dolgai? Egy hónapja kicsit csendesebben. Valaki, aki figyelt ránk, valaki, aki szeretett minket, s akit mi is szerettünk, nincs már velünk. Félúton jártunk, amikor el kellett válnia tőlünk. Ötletei, félben levő tervei, közös emlékeink, ránk pazarolt szeretetének gyümölcsei velünk, bennünk élnek. Félúton járva, előretekintve biztató, hogy az út végén újra találkozunk...

Süller Zsolt, a MEVISZ elnöke

::Nyomtatható változat::