Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az elmúlt héten felmentem Eszter teológiánkon lévő tetőtéri szobájába. Beléptem abba a szobába, amelyben ő is dolgozott, amelyen otthagyta kézjegyét: a meleg színű képeket, a takarókat a foteleken, apró kis dolgokat itt-ott és a jegyzeteit… Még mindig érezni lehetett az örömmel és erővel telt élet jeleit – mindez szomorú és vigasztaló is volt egyben.

Eszter sok erőt adott másoknak. Bátorította a hallgatókat arra, hogy a nem mindig könnyű teológiai pályán érdemes tovább haladni. Példát mutatott arra is, hogyan lehet nőként lelkészi és tudós munkát végezni. Nagy odaadással segítette a tanulmányi rendszer reformját, gyakran mások helyett is sok munkát vállalt magára. Sokszor nem is tudtunk lépést tartani az ő munkatempójával, ötleteivel és energiájával. Az összes ráháruló munka mellett már dolgozott jövőbeni tervein: többek között az éppen létrejött, a monoteista vallások és kultúrák kutatására alakult Goldziher Intézet keretében vállalt témákkal kapcsolatban és az MTA–EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoport tagjaként egy lehetséges könyvprojekten.

A doktori iskola kurzusain Eszter volt az, aki bármilyen témával kap-csolatban a megfelelő impulzusokat tudta adni bárkinek. Gyors felfogóképessége és nagy olvasottsága által pótolhatatlan beszélgetőpartnerré vált mindannyiunk számára. Eszter olyan témáról írta dolgozatát, amely néha meghökkentett, mivel nem lehetett azonnal tudni, miről is van szó: kérdések Márk evangéliumában. Felismerte, hogy a Márk evangéliumában elhangzó kérdések nem csupán arra valók, hogy egyszerűen feleleteket adjanak rájuk. Az evangélista inkább stilisztikai eszközként használja azokat, segítségükkel fontos témákra hívja fel az olvasók figyelmét, és a kérdések részben már válaszok is azáltal, hogy feltesszük őket. Másrészt az evangélista ezen kérdéseken keresztül vonja be az olvasót a megértés terébe, és indítja el a válasz megtalálása felé. Eszter disszertációja befejezetlen maradt, ami nagy vesztesség a teológiatudomány számára. Csak örülhetünk annak, hogy előtanulmányként 2001-ben 75 oldalas cikke jelent meg a Studia Biblica Athanasiana című folyóirat hasábjain.

Eszter vidámsága és nem mindig konvencionális stílusa sok frissességet hozott egyetemünk mindennapjaiba. Provokált és motivált bennünket arra, hogy a Krisztusról szóló örömhírt mai nyelven és közérthetően szólaltassuk meg. Nagy tekintélye volt – gyakran hallottam a hallgatóktól: „Esztus mondta, hogy…” Látták és érezték Eszter igényességét. Saját tapasztalataim és a közösen tartott szemináriumok alapján is tudom, hogy mennyire fontos volt számára az alapos tudományos felkészültség. A teológia életszerűségét kreatív módszerekkel is megpróbálta kifejteni, azzal az igénnyel, hogy a teológia „életre való teológia legyen”.

Nagyon hiányzik, de velünk marad mindabban, amit tőle kaptunk. Hála legyen Istennek azért, hogy Eszter útitársunk lehetett.

Jutta Hausmann

::Nyomtatható változat::