Keresztutak

Felelősségünk a fogyatékkal élők iránt

Hozzászólás a cikkhez

A keresztény ember felelőssége a fogyatékkal élők iránt címmel rendezett konferenciát a Kereszténydemokrata Fórum április 26-án a Vakok Általános Iskolája Nádor Termében. A szakmai tanácskozásnak külön hangsúlyt adott, hogy az Európai Unió a 2003. évet a fogyatékkal élők európai évének nyilvánította.

Bevezetőjében Szászfalvi László, a Kereszténydemokrata Fórum elnöke, az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának elnöke rámutatott: a rendezvény több kíván lenni, mint szakmai tanácskozás. Több, mert itt az állami-politikai döntéshozók, valamint az intézmények, illetve az egyházak és civil szervezetek képviselői találkoznak, s ha ezek az erők összeadódnak, még hatékonyabban tudják képviselni a fogyatékkal élők ügyét.

A tanácskozás mottója – „Nincs emberem” – János evangéliumából való. Ismert, hogy a Betesda tavánál panaszkodott egy ember Jézusnak: Uram, nincs emberem, aki bevinne a tóba, mikor felkavarodik a víz. Ennek „mai változatai” a nincs pénz, nincs alkalom, nincs lehetőség kezdetű válaszok, melyeket helytelenített a képviselő. Ha nő a felelősségvállalás, ha nagyobb lesz az összefogás, akkor egyre több olyan ember akad majd, akinek fáradozását a fővárosban és a kistelepüléseken élők egyaránt érezni fogják.

Helesfai Katalin, a Vakok Iskolájának vezetője előadásában emlékeztetett rá, hogy 1825-ben, a reformországgyűlésen maga József nádor támogatta az intézményalapítást, amely egy év múlva már működött is Pesten. (A mai iskola 1901-ben épült.) Előadását egy érdekes rövidfilm egészítette ki, amelyben megismerkedhettünk az intézmény mindennapi életével.

Dóra Krisztina, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium titkárságvezetője kijelentette: az egyházak szerepe minden korban pótolhatatlan volt, mindig is részt vettek a fogyatékkal élők és rászorulók megsegítésében. A modern szociális ellátórendszerek is sokat köszönhetnek az egyházaknak, a józan állami kormányok erre tudatosan építettek. Hozzátette: csodákat mi nem tehetünk, de emberséget, türelmet, alázatot és toleranciát mi is tanulhatunk. Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Elnöke kifejtette, hogy a keresztény gondolkodásmód a fogyatékkal élők számára mindig fontos volt, hiszen az érzékenység, a szolidaritás, a felelősségvállalás és a segítőkészség erényei sokat jelentenek. Ha azonban a karitatív tevékenységet és a jótékonyságot a fogyatékosok oldaláról közelítjük meg, árnyaltabb a kép: a „mindig vannak jó emberek, akik segítenek” nézet ugyanis egyfajta kiszolgáltatottságot jelent a fogyatékkal élők számára. Üdvös volna, ha a keresztény emberek segítsége az egyenrangúságon alapulna, nem a sajnálaton!

Mikesy György, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnöke szenvedélyes hangú beszédében kijelentette: az a közösség egészséges, ahol fogyatékosok is vannak! Ennek ellenére ma nemigen találjuk a templomokban őket. Az egyház a kommunikáció egyháza: párbeszéd Isten és az ember, valamint ember és az ember között. És e kommunikációban nem lehet senki akadályoztatott! Az uniós csatlakozás küszöbén más hozzáállás kell tehát a társadalom részéről. Személyes élményként említette, hogy egy leégett templom újjáépítésénél segédkezett, s amikor a tolókocsinak szánt rámpa szükségességét emlí-tette, mind egyházi, mind világi oldalról lebeszélték. De amikor kitalálta, hogy a rámpa a keresztelőre érkező babakocsik számára épülne, sikerült a megvalósítás.

Borbély Lajosné tanár, a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége nevében azt hangsúlyozta, hogy a csatlakozás miatt elkerülhetetlen a szerkezeti átalakítás: a jelenlegi megyei szervezetek ezentúl a régiókban fognak együttműködni.

Radnai Bertalan, az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Egészségügyi Gyermekotthon igazgatója a Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat nevében elmondta, a fogyatékkal élők világa három oldalról közelíthető meg: akik így születtek, akik életük folyamán ide kerültek, és azok, akik szabad döntésük alapján kerültek kapcsolatba velük. Aki itt él, újra értékel mindent. Egy fogyatékos a jelenlétével hirdet mindent, egy fogyatékos az élet tisztaságát mutatja. Nincs két világ; egy van, és mi összetartozunk.

Járay Lóránd vezető lelkész, a Magyarországi Református Egyház Siketek Missziója nevében kifejtette, a keresztény ember felelőssége cselekvő felelősség, s a fogyatékkal élők iránt több odafigyeléssel, idővel, türelemmel tartozunk. Néha nincs emberünk, néha van, de nem ott és nem akkor, amikor kellene – utalt a mottóra.

Kókai Zsuzsa elnök és Kiss Krisztina alelnök hozzászólásában a Tengeri Csillag Sport- és Szabadidő-szervező Egyesületet mutatta be, akik a keresztény tanítás alapján foglalkoznak hátrányos helyzetű, sérült, vak és értelmi fogyatékos gyermekekkel.

A tanácskozás szellemiségét és hangulatát jól jellemezte a névválasztás magyarázata. „A dagály során partra vetett tengeri csillagok közül egy kisfiú minden hajnalban visszadobott néhányat. Sokan nem értették fura szokását, hiszen a tengerpart végtelen hosszú, és sok csillag hever magára hagyatva. Sokan mondták neki: mit ér, ha néhányat visszadobsz? A kisfiú azt válaszolta: Ennek az egynek számít – és visszadobott egy csillagocskát a vízbe.”

Ha ezt a gondolkodást magunkévá tesszük, könnyebb lesz a lelkünk, és talán boldogabbak lesznek embertársaink is...

(székely)

::Nyomtatható változat::