EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 18 - Biztonságban

Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Biztonságban

„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” Zsolt 4,9

A felolvasott mondat egy esti imádságból való. A szerzője jól ismert: Dávid király. Azt gondolhatnánk, nyugodt körülmények közt írta Istenhez ezt a gyönyörű vallomást. Ám a valóság egészen más. Dávid éppen szorult helyzetben van ekkor, ellenségei elől kényszerül menekülni. Minden békétlen körülötte. Bizonytalanság van országában, nyugtalanok az emberek. „Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!” – idézi sokak panaszos kiáltását néhány sorral előbb a zsoltárban.

Jobb napokat látnánk… – Hát, igen! Ez a sóhaj ma is, belőlünk is feltör. Egy háború árnyékában, egy olyan világban, ahol a gonosz ereje tapintható valóságként van jelen, bizony nem lennénk őszinték, ha tagadnánk: nyugtalanok vagyunk. Hogyan is érezhetnénk magunkat biztonságban?

A napokban egy tíz évvel ezelőtt készült fénykép került a kezembe. Kicsi lányom van rajta, aki akkor három-négy éves lehetett. Jól emlékszem arra az időszakra, az elalvása előtti nehéz percekre. Újra és újra nyugtatgatni kellett őt, hogy semmilyen veszély sem leselkedik rá a szobában. Mesélni kellett, majd csendben az ágya mellett maradni, amíg álomba nem merült. „Akkor tudok csak aludni, ha látlak” – mondta annyiszor gyermeki csacskasággal. És valóban, amíg csak bírta, nagy barna szemeit rám szegezte.

Egyik esténk a megszokottnál is nehezebb volt. Kislányom lassan nyugodott meg, mivel egész nap lázzal, torokfájással küszködött. Hosszú ideje ültem már az ágya mellett, vártam, mint mindig, hogy az egyenletes szuszogás jelezze: elaludt. Ám hirtelen, félálomból panaszos nyöszörgés hallatszott: „Mama, nem látlak!” Nem szóltam hozzá, mert nem akartam az álom határáról visszahozni. Csak gyengéden megsimogattam a fejét. Ám magamban elmosolyodtam: „Ó, te kis butus! Hát, hogy láthatnál?! Csukva van a szemed, és különben is már jó ideje a fal felé fordultál!”

Ez az emlék idéződött fel bennem a zsoltár olvasásakor, de bevallom, sokáig tépelődtem, megosszam-e. Hiszen túl egyszerűnek tűnhet a párhuzam: ahogyan az anya jelenléte megnyugtatja a gyermeket, úgy adhat békességet Isten megtapasztalható valósága a félelmekkel teli embernek. A képnél maradva: annak a tudata ad biztonságot, hogy látom, az én Uram ott ül az ágyamnál.

Ez a világ annyira bonyolult. Annyi szálon futnak az események… Ki vagyunk szolgáltatva olyan erőknek is, amelyek ellenünkre törnek. Bizony éppen éjjel, amikor a külvilág lecsendesedik, jutnak eszünkbe nyomasztó gondolatok. Ránk szakad környezetünk gonoszsága, félelmek lepnek meg, a jelen vagy a jövő nyugtalansággal tölt el. Ilyen egyszerű lenne belőlük a szabadulás: lásd meg az Urat, aki melletted van!?

Dávid király nem bagatellizálja, nem kicsinyíti le a rá leselkedő veszélyt. Szívbemarkolóan kiált itt, a zsoltárban: „Szorult helyzetemből, adj nekem kiutat, könyörülj rajtam”. Őszintén, gyermeki lélekkel tesz bizonyságot arról is, hogy a legnyugtalanabb időkben mégis békességre, biztonságra lelt. Az Úr vele van, és ez elég! Igen, ilyen egyszerű! Az Úr elég!

Tudom, hogy ezt a pár sort olyan férfi- és nőtestvérek olvassák most, akik szívük mélyén egyetértenek az elhangzottakkal. Hiszik és vallják: Krisztus elég nekünk, de lehet, hogy mégis megerősítésre vágynak. Mert a gondjaik, terheik, belső nyugtalanságuk miatt elveszítette a tekintetük Jézust, vagy testi-lelki fájdalmukban a „fal felé fordultak”. Hasson ennek a zsoltárnak a vallomása úgy, mint egy megnyugtató simogatás. Emberi szóban érint meg az az Isten, aki Dávid életét oltalmazta, és Neked is Urad. Aki hasonlóan érez felőled, mint én azon a lázas éjszakán kislányom betegágya mellett: Ne félj, nem hagylak magadra soha!

B. Pintér Márta


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Liturgikus sarok
Az oltárasztal
Élő víz
Biztonságban
Egyházunk egy-két hete
Felelősséggel a következő nemzedékekért
Rendkívüli rendes évi közgyűlés a Déli Egyházkerületben
Mérlegen az egyházmegye egy esztendeje
Részletek D. dr. Harmati Béla püspöki jelentéséből
Keresztutak
200 éves Nagylak (Nadlac)evangélikus gyülekezete
Visszhangok az új pápai enciklikáról
Sajnálat helyett egyenrangúság
Fontosak a kapcsolatok!
Evangélikusok
Amire hívunk
Több mint egyháztörténet...
Keresztény szemmel
Az illóolajokról
Látom őt
Kilencedik és tizedik parancsolat
Emberi utószó az isteni parancsolatokhoz
Születés és újjászületés
A hét témája
Háromszög
Zsoltár
Anyád
Édesanyámnak...
Hálaadás
Portré apáinkról
evél&levél

Egy most megjelent könyv margójára
Böjti evangélizáció Bokodon
Iskolák tegnap és ma
Közlemények, nyilatkozatok
Hibaigazítás
A közelmúlt krónikája
A XX. század történetének tanítása - európai dimenziókban
Az éneklés, ami összeköt
Régi történet - új színben
E heti Luther-idézet
Luther idézet
Kultúrkörök
Nagyszüleink egyházi hangszere még ma is kedves
Márai-mozaik
A vasárnap igéje
Gyógyuló sebek
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2003 18 Biztonságban

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster