Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

D. dr. Harmati Béla püspök

(...) Bizony nem unalmas olvasmány az elmúlt tizenöt év egyháztörténete! 1987. október 24-én D. dr. Nagy Gyula püspök-elnök, dr. Johannes Hanselmann bajor püspök és Sólyom Károly püspökhelyettes iktatott be tisztembe a velem párhuzamosan megválasztott egyházkerületi felügyelővel, dr. Frenkl Róbert professzorral együtt. Ez még az ún. „régi korszak”, a szocializmus, az Állami Egyházügyi Hivatal, az állam és az egyházak viszonyát szabályozó egyezmények korszaka volt, annak ellenére, hogy már látszottak a rendszerváltoztatás előjelei. Ki merte volna azonban gondolni akkor, hogy néhány év múlva kölcsönösen felmondjuk az állam-egyházi egyezményt, hogy visszakapjuk intézményeinket, iskoláinkat, kártérítést és állami támogatást kapunk, hogy kimennek az oroszok, és lehetne még folytatnom. (...)

Püspöki beköszöntő beszédemben négy területre irányítottam a figyelmet: múltunk elkötelezése, jövőbeli prioritások, teológia és ökumené, és végül: egyházunk és népünk.

(…) Tizenöt éves püspöki szolgálatom végén Isten iránti hálával kell arra rámutatnom, hogy „kérésünkön felül meghallgatott az Úr”! Nem mindegyik területen számolhatok be egyformán sikerekről, de nézzünk csak körül, és lássuk, hogy gyülekezeti, területi és országos evangélizációink, csendesnapjaink, ifjúsági és felnőtt találkozóink, missziós alkalmaink tanúskodnak. Gondoljunk csak a paksi, a csömöri, az orosházi országos evangélikus találkozók rendezvényeire, ráadásul mindhárom a Déli Egyházkerületben volt. (…) Nehezebb a helyzetem, ha az egyházi „consensus magnus” kérdését vesszük elő. Bizony az elmúlt tizenöt év tele volt belső egyházi küzdelmekkel. Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy évtizedekig „rácsok mögött” voltak az egyházak nálunk. A rácsokban viszont legalább meg lehetett kapaszkodni. Amikor eljött a rendszerváltoztatás révén a szabadság, meg kellett állni a saját lábunkon, sőt előre kellett lépni, és itt sok volt a botladozás és ingadozás. Többször szólalt meg a belső kritika, és sokszor került sor egyházhoz méltatlan eszközök használatára is. A Parlament magasságából szólították fel lelkész képviselők az egyházak vezetőit, hogy vonuljanak vissza, és adják át a helyüket, mert ők tudják a legjobban, mire lenne szükség, hiszen az Országgyűlésbe választattak.

II.

(…) Vajon milyen statisztikai adatok tudnak valós képet adni a belső gyülekezeti és területi egyházi lelki életről? Sokszor túl hamar gondolunk az istentiszteletek, igei alkalmak, evangélizációk, rendezvények számára és a ráfordított idő és pénz mennyiségére és a részvételi számadatokra. (…) A statisztikai adatok tekintetében azt is figyelembe kell vennünk, hogy 1987-ben a Déli Egyházkerület sokkal nagyobb volt a mainál, egyházunk felét jelentette, az új háromkerületes struktúrában viszont ma kb. egyharmadot képviselnünk csupán.

(…) Egyházkerületünk 64 anyaegyházközségében a legutóbbi, 2001-ben történt népszámlálási adatok szerint öszszesen 115 481 evangélikus él. Ugyanezekben a gyülekezetekben 1900-ban 227 395, 1930-ban 269 935 és 1949-ben 233 613 volt híveink száma. A kerülethez tartozó lelkészek száma 110, benne a teológiai tanárok és központi beosztású munkatársak is. Nyugdíjas lelkészeink száma 32, és 5 gyülekezeti munkatársat tartunk számon, akik közül többen kisegítő szolgálatokat végeznek. Egyházunk és benne kerületünk még mindig lelkészhiánnyal küzd, mert nem csupán arra kell gondolnunk, hogy a 64 anyaegyházközségben legyen szolgálatvégző, hanem hiányoznak a speciális munkaágak (kórházlelkész, börtönlelkész, tábori lelkész), az esperesi hivatalok segédlelkészei, az iskolák-intézmények ellátására alkalmas, főleg fiatalabb szolgatársak. Püspöki hivatalunkban nincs püspöki titkár és kerületi lelkész. Teológiánk büszkén viseli az ajándékba kapott Evangélikus Hittudományi Egyetem nevet, de alig-alig tudjuk biztosítani az akkreditációban megkövetelt végzettségű professzori kart. Az a reményünk, hogy egy-két évtized múlva lesz már elegendő „hadra fogható”, megfelelő munkatársi gárdánk. Ma még ugyanis legtöbbször nem a gyülekezetek választanak lelkészt, hanem a lelkész választ gyülekezetet.

(…) Püspöki szolgálatom alatt 103 lelkészt avattam, ebből kettőt a szomszéd Horvátországi Evangélikus Egyház kérésére. Isten áldása legyen egyházunkban szolgálatukon! Közülük heten eltávoztak az egyházi munkamezőről, különböző személyes problémák miatt.

(Jelentésemhez csatoltam azt az összefoglalást, amelyik a számok tükrében mutatja be, hol épültek új templomok, parókiák, orgonák, hol indult új óvoda, iskola, szeretetotthon. Az egyházkerületi struktúra változása miatt ebben az összefoglalásban a korábbi egyházmegyék, tehát a Pest megyei egyházmegyék és a Somogy-Zalai Egyházmegye adatai is szerepelnek.)

Külön kiemelem az iskolák fontosságát! A rendszerváltoztatás sodrában az első gimnázium, amit visszakaptunk, az 1989. szeptemberében egyházi iskolaként újraindult Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium volt. Jelenlegi kerületünkben még Budapest-Deák tér, Bonyhád, Békéscsaba és Orosháza intézményeire vagyunk büszkék.

III.

Kérdezhetjük, hogyan lehetséges az, hogy egyházunkban a legutóbbi másfél évtized püspök- és felügyelőválasztásainál törvényértelmezési problémák adódtak, és ehhez hozzájárult még a legutóbbi alkalommal a beiktatás rendjének és liturgiájának problémája. A válasz egyszerű, törvényeink pontatlanok, joghézagosak és a legutóbbi zsinati törvényi kozmetikázás csak még nagyobb bizonytalanságot eredményezett.

(…) Remélem, a zsinat tagjai és elnöksége, valamint szakbizottságai is meghallják erős kritikánkat a legutóbb „megjavított” választási törvénnyel kapcsolatban. Mivel ezt éppen a tavalyi közgyűlésünk idején módosították, szabad feltételeznünk, hogy a déli kerületi püspökválasztás is ott volt a szemük előtt, amikor változtattak az előző törvényen. Ez a törvény bizony nem sikerült! Szükséges a módosítás!

IV.

Örömmel számolhatok be (…) ökumenikus kapcsolatainkról, mert kétségtelenül erősödött ökumenikus kötődésünk.

(…) A rendszeres januári imaheti katolikus–protestáns ökumenikus istentiszteletek sorát éppen kerületünkben, 1987. január 21-én bács-kiskuni esperességünkben, Csengőd evangélikus templomában nyitotta meg dr. Paskai László akkori kalocsai érsek ifj. Hafenscher Károly lelkészünk meghívására.

(…) Örülök, hogy 1992–98 között, két ciklusban megválasztva a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökévé, más téren is ökumenikus közeledést munkálhattam. Megkezdtük az egységes ökumenikus liturgikus szövegek előkészítését. Ez a munka nem volt mindig gyors, de a vegyes házassági ökumenikus esketési szertartások rendje végül 2001. december 3-án hatályba lépett.

(…) Végül engedjék meg, hogy személyes ökumenikus munkámról annyit említsek meg, hogy 1997 óta tagja vagyok a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának és Tanácsának. Ez év júliusában a kanadai Winnipegben ül össze a Világszövetség legközelebbi világgyűlése, és ezen új vezetőséget választunk majd. (…) A Lutheránus Világszövetség és a Vatikáni Egységtitkárság nemzetközi dialógusbizottságának 1995 óta vagyok evangélikus társelnöke. (…) Az évente egy-egy alkalommal mindig szeptember elején ülésező, mindkét egyház részéről 10-10 bizottsági taggal és szakértőkkel dolgozó csoport az egyház apostoliságának témájával foglalkozik. Várható, hogy 2004-ben vagy legkésőbb 2005-ben fejezzük be a munkát, és tesszük le az eredményt tanulmány és ajánlások formájában az asztalra Genfben és Rómában.

Új lehetőség, hogy az Európai Egyházak Konferenciája elnöksége a norvégiai Trondheimben 2003. június 25–július 2. közötti nagygyűlésére a református és ortodox moderátor, levezető nagygyűlési elnökök mellé evangélikus részről harmadik moderátornak kért fel.

Az elmúlt másfél évtizedben természetesen más teológiai, tudományos kérdések terén is akadtak feladataim. Az ökumené tágabb értelmezésébe tartozik, hogy 1991 óta a Keresztény–Zsidó Társaság elnökségi tagja vagyok, és számos rendezvényen, gyülekezeteinkben és a Hittudományi Egyetemen is tanulmányi napok, konferenciák keretében foglalkoztunk olyan kérdésekkel, amelyek mindkét oldalt érdeklik.

(…) Ugyancsak fontos kérdések kerültek elénk a szociáletika területén, ahol különösképpen is foglalkoznom kellett a környezetvédelem, a bioetika kérdéseivel, jogi-gazdasági és filozófiai-teológiai értelemben. Ezeknél a problémáknál segítséget jelentett, hogy 1991 óta a Magyar Környezetvédelmi Egyesület alelnöke, illetve most tiszteletbeli elnöke vagyok.

(…) Az elmúlt másfél évtized alatt a napi egyházvezetői feladatok, ökumenikus kötelességek nem tették lehetővé számomra, hogy nagyobb ívű, részletesebb teológiai munkába fogjak. Kötelességemnek tartom, hogy a következő években, ha Isten ad erőt ehhez, részletesen írjak majd azokról az évekről és eseményekről, amelyek ma feldolgozatlanok, és a magam tapasztalatait, olyanokat, amelyek eseményként, történésként sokszor félremagya- rázva, torzítva élnek és jelennek meg egyházunkban, megpróbáljam az események összefüggéseiben vezetői oldalról megvilágítani.

(…) Egyházunk történelméből szeretném kiemelni azt a vonást még, hogy sohasem Magyar Evangélikus Egyházként jelentkeztünk, hanem Magyarországi Evangélikus Egyházként, mert német és szlovák anyanyelvű gyülekezeteink is voltak és vannak. A második világháború szégyenteljes etnikai tisztogatási, kitelepítési akciói ugyan megtépázták ezeket a gyülekezeteket, szeretnénk azonban ezen kisebbségek jogát ápolni és támogatni.

Regionális hozzárendelés: Déli Evangélikus Egyházkerület

::Nyomtatható változat::