Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Alapkőletétel

Az önálló teológiai fakultás 80 éves jubileumát ünneplő Evangélikus Hittudományi Egyetem tanévnyitó istentisztelettel és ünnepi üléssel nyitotta meg a 2003/3004-es tanévet szeptember 18-án. A kora délutáni óra ellenére sokan jöttek el Zuglóba, erre a lutheránus szigetre, amely – mint arról előző heti számunk mellékletében is hírt adtunk – a közeljövőben tovább gyarapodik. A Teológus Otthon leendő új épületszárnyának alapkövét ugyanis szintén ezen az inkább nyarat, mint őszt és iskolakezdést idéző délutánon helyezték el egyházunk és a teológia vezetői.

Az istentisztelet liturgiai szolgálatát Szabóné Mátrai Marianna és dr. Fabiny Tamás végezte. Igehirdetéssel az intézményt idén felügyelő püspök, D. Szebik Imre szolgált Jer 18,6 alapján: „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izrael háza, mint ez a fazekas? (...) Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izrael háza, mint az agyag a fazekas kezében.”

Egyházunk elnök-püspöke prédikációjában hangot adott annak a kettős örömnek, amely ezt a napot betölti: egyrészt öröm azoknak a fiataloknak a léte, akik a lelkészi pályát választják, hiszen ők testesítik meg az egyház jövőjét. Öröm azonban a múlt felé tekintve is adatik számunkra: az a 80 esztendő, amely óta egyetemi szintű lelkészképzés van egyházunkban. A hit és tudomány elválaszthatatlan egységére emlékeztet ez az évforduló. Rendkívüli alkalom az idei évnyitó abból a szempontból is – mutatott rá Szebik Imre –, hogy építkezés indul a teológián, a lelkiek mellett most materiális értelemben is.

A választott igehely kapcsán az elnök-püspök a minket formáló Istenre irányította szemünket – hiszen „nem vagyunk készen”. Istenünk egész életünkön át mint jó fazekas formál bennünket, míg szívünk utolsót nem dobban. Az Ő akaratára hagyatkozva és Őbenne bizakodva kezdik meg most a felkészülést és a szolgálatot az elsőéves hallgatók éppúgy, mint a végzősök. Szebik Imre aláhúzta: engednünk kell Isten formáló szeretetét az életünkben. Ő nem „marketingszakemberré” akarja nevelni a hallgatókat, hanem olyan emberekké, akik Igéjéből élnek, szívüket és értelmüket az Úristen szava tölti be, s így vállalják a papi pálya sajátos életvitelét, egyetlen más hivatáshoz nem hasonlítható, tartalmas küldetését. Isten sokféleképpen formálja gyermekét. Még egy olyan drámai esemény is eszköze lehet ebben – emlékeztetett a püspök –, mint Anna Lindh svéd külügyminiszter közelmúltbeli tragikus halála.

A szomorú eset nyomán Svédország-szerte megteltek a templomok. Az emberek Isten után sóvárognak, és egy ilyen megdöbbentő esemény megállásra, elgondolkodásra késztet milliókat. A minket formáló Úristen adjon áldást az új tanévhez, óvjon a kísértésektől, és adjon erőt a próbákhoz. „Jöjj, Szentlélek Úristen, látogasd meg a te néped” – zárta igehirdetését Szebik Imre püspök a zuglói templom szószékén.

A teológia énekkarának szolgálata után szimbolikusan is szép aktus következett: a mentorok és hatodéveseik kibocsátása. Szabóné Mátrai Marianna és Fabiny Tamás igével, áldással indította útnak a végzősöket – melyet ki-ki egyenként „megkapott” a bátorító érintés kíséretében: „Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül szent nevét, hirdessétek tetteit a népek között.” Fabiny Tamás felidézte azt a történetet, mely szerint egy misszionárius egyszer azt mondta: a tanár ül, az igehirdető áll, a misszionárius megy. Az az igazi – hangsúlyozta az egyetem docense –, ha mindhármat együtt tudja tenni az, aki a lelkészi pályát választotta. S miközben betegágy mellé ül, szószéken áll, vagy családlátogatásra megy, el ne feledkezzen a negyedik mozdulatról: a térdelésről, az Istenhez fohászkodásról sem.

A tanévnyitó istentiszteletet a szokott rend szerint ünnepi ülés követte. Dr. Szabó Lajos rektor tanévkezdő gondolatainak az „Áldott emlékű prédikátorok nyomában” címet adta. Vajon mire vállalkozik az, aki ma teológushallgatónak jelentkezik, hová fog egyszer megérkezni? És vajon mit lát maga mögött az az idős lelkész, aki már nyugdíjasként van jelen ezen az évnyitón? – tette fel a kérdést beszédében a rektor. Kiemelte: minden egyes prédikáció előtt és után az életünk vizsgálata folyik – Isten igéjének tüzében. Az eredeti, a tiszta táplálékhoz kell megérkeznünk, hogy hiteles értékeket tudjunk találni. Ez élet- és lélekkérdés bennünk és körülöttünk. Ébredő, kutató, felfedező erővel kell a teológusnak rendelkeznie, készen állnia az izgalmas, bátor dialógusokra. Kinek érdekes ma még az egyház, a kereszténység? – hangzik el oly gyakran, talán a ma induló elsőévesek vagy szüleik szívében is. A lelkes válasz valahogy így szólhat, akár egy fiatal, akár egy sok évtizede pályán lévő lelkész szájából hangzik el: „Hiszen nincs ennél érdekesebb, izgalmasabb a világon.”

A külső építkezés legyen generációkat átölelő jel – mondta végezetül a rektor –, annak jele, hogy a növekedést kizárólagosan adó Isten személyes szeretetét tapasztaljuk meg ma is naponként és hittudományi egyetemünk évtizedeinek távlatában. Legyenek áldott életű prédikátorok a most indulók, legyen ez az intézmény áldott életű, és megszólítottként legyünk ott a modernizálódó Európában – e kívánsággal fejezte be évkezdő gondolatait Szabó Lajos.

Az ülés napirendi pontjaiból – hely szűkében – hadd emeljük ki Szirtes András baptista lelkipásztor doktorrá avatását és dr. Frenkl Róbert országos felügyelő biztató szavait, melyben hangsúlyozta: az a tény, hogy egyházunk mindhárom püspöke – az igehirdető Szebik Imre mellett Ittzés János és Gáncs Péter püspök is – jelen van az évnyitón, azt jelzi: nem protokolláris kötelezettségnek tesznek eleget, hanem felelős szeretettel viseltetnek az egyetem iránt.

Az ünnepélyes tanévnyitót követően a résztvevők kivonultak az egyetem kertjébe, ahol Szebik püspök, valamint Szabó Lajos rektor elhelyezte a Krizsán András építész tervei szerint épülő új kollégiumszárny alapkövét.

Kőháti Dorottya

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Hittudományi Egyetem

::Nyomtatható változat::