Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Élet szerkesztőbizottsága ez évi kihelyezett ülését Felvidéken, a Magas-Tátra lábainál fekvő Liptószentmiklóson tartotta. A szállásadó gyülekezet egykori lelkészét, Török Gyulát meglátogatva derült ki, hogy aktív lelkipásztorként szintén a médiamunkában látta az évezred végén élő ember megszólításának egyik páratlan missziói lehetőségét. Munkatársammal, Győri Virág olvasószerkesztővel kopogtattam be hozzá.

A templommal szemben, az egykori iskolaépület egyik lakásába irányítottak bennünket. Már a kaputelefon eltorzult hangján keresztül is éreztük, hogy a hetvenöt éves lelkész – betegágya mellett – örömmel fogadja magyar vendégeit. Hellyel kínált, majd nosztalgiával emlékezett gyermekkorára, gömöri származására. Elmondta, hogy fiatalkorát Jósván töltötte, ahol Baltazár János volt a lelkipásztora. Életre szóló hatással mégis egykori hitoktató-lelkésze, Remete László volt rá, akinek példáját követve indult el a papi hivatás felé. Egy áldott emlékű ifjúsági kör tagja lehetett, amelyben a komoly lelki élmények mellett házastársra is talált. Tízévi jegyesség után vette felségül Svecz Kató tanítónőt, aki két évvel ezelőtti haláláig hűséges társa volt. Két fiuk született. Egyikük fájdalmasan fiatalon távozott el, miután hosszú ideig reménytelenül küzdött a szervezetét megtámadó halálos betegséggel szemben.

Török Gyula a letűnt diktatúra akkor még csak éledező éveiben, 1951-ben végzett a pozsonyi teológián, majd káplánként Jósvára került. Szolgálatának következő állomása Hosszúszó volt, ahol nyolc esztendeig dolgozhatott. Mivel „a szocialista fejlődés fékezőjének” kiáltották ki őt, tovább kellett állnia. Egy barátja tanácsára pályázott Liptószentmiklósra, ahol a gyülekezet megválasztotta lelkészének. Közel negyven évig szolgált ezen a kis településen, 70 éves korában, 1998-ban kérte nyugdíjazását.

Sokoldalú lelkipásztor volt. Bábszínházat szervezett, majd fotózott és filmezett. Sokat emlegetett álma volt, hogy a rendszerváltás után – a mi Zákeus Médiacentrumunkhoz hasonlóan – a Szlovákiai Evangélikus Egyház is létrehozzon egy audiovizuális központot. Ennek érdekében gyakran járt Magyarországon, és szívesen tanult Győri János Sámueltől. Idős korára való tekintettel már nem kívánt belemélyedni a videotechnikába vagy a digitális adatrögzítésbe, bár íróasztalán ott áll a számítógép a világhálóra kapcsolva.

Betegsége két évvel ezelőtt kezdődött, éppen azon a napon, amikor az amerikai terrortámadást közvetítette a média. Ma ágyhoz kötötten éli napjait, de fáradhatatlanul dolgozik: jegyzetel, cikkeket, verseket fordít. Külön öröm volt számára, hogy nemrégiben egyházunk vezető személyiségei is meglátogatták otthonában.

Időnk lejárt, lassan indulnunk kellett. A búcsúzáskor éreztük, hogy valaki imádkozik értünk és azért, hogy az egyházi médiamunka a mi gyarló emberi szolgálatunkon keresztül is betöltse missziói feladatát.

Menyes Gyula

::Nyomtatható változat::