Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A Magyar Nemzeti Múzeum

Régi pompájában ragyog a Nemzeti Múzeum az előcsarnoktól a kiállítótermeken át a megújult, „a 21. század elvárásainak megfelelő” raktárakig. A munkálatok most az épületen kívülre költöztek. Mélygarázs épül, a múzeumkert pedig átalakul történelmi parkká, ahol 150 év története elevenedik meg. A parkban eredeti növényeket ültetnek el, szoborcsoportokat állítanak fel. Az átfestésekkor az egyik pad alatt a következő feliratot találták a restaurátorok: „Olvasók padja” – ennek emlékét őrzi egy hölgy, aki kis tolókocsin könyveket tol. Valamikor régen ugyanis a bejárat mellett könyveket is lehetett kölcsönözni…

Elkészültek az állandó történeti kiállítások, lassan teljes üzembe helyezik őket. A Lapidárium kávézó – melynek helyén három éve még műhelyek, raktárak voltak – különféle programok helyszíne lesz. Október 20-án Illyés Kinga „San Gennaro vére” című pódiumestjén Márai Sándor műveiből olvas fel. November 17-én „Egyedül” címmel Bálint Mária tart Székely János-estet. Az őslénytár elköltözik a Természettudományi Múzeumba, s a felszabadult 1500 m2-en magyar és külföldi időszaki kiállításokat rendeznek majd.

A legfontosabb tervek közé tartoznak az iskolásokat, a „jövő látogatóit” csalogató, ideszoktató programok. Húsz évvel ezelőtt indultak meg a különféle tárlatokra épülő foglalkozások, s ezek anynyira népszerűek lettek, hogy ma már az unokákat hozzák az akkori látogatók. Hogy ne csak vitrinbe zárt tárgyakat lássanak a gyerekek, a múzeum újszerű családi-iskolai foglalkozásokat kínál: a kicsinyek választhatnak egy történelmi kort, és közös játékokban vehetnek részt. A „Históriás Történeti Játszóház” sorozatában a következő programok szerepelnek: Kőkori őseink (október 12.), Bronzkori menyegző (november 9.), Ave Caesar! (december 14.). A gyerekek ékszereket, edényeket, agyagszobrocskákat, mozaikokat készíthetnek, pénzt verhetnek, és az elkészített tárgyakat haza is vihetik. A foglalkozások „korfelidéző játékokkal” zárulnak. „Honfoglaló eleink” egy képzeletbeli jurtában gyűlnek össze, „Szent István törvénynapján” az ispán a király nevében törvénynapot tart, utána vadlúdvadászaton vesznek részt a jelenlévők. A „középkori vásáron” a foglalkozások során elkészült portékát kínálják a csoportok, miközben a városbíró felügyel a rendre. További információkért a Históriás Társasághoz (tel.: 364-1728) vagy a múzeumban Kesik Gabriellához (327-7749) fordulhatnak az érdeklődők.

Az iskolás csoportoknak tárlatvezetéseket szer- veznek, a pedagógusoknak füzeteket készítenek, és a feladatlapokat e-mailben küldik el nekik. A vidéki és határon túli iskolacsoportok ingyenes belépést kérhetnek.

Közös programot kínál az egész családnak a „Régészeti séták” nevű rendezvény, melyet minden hónap utolsó szombatján 15.30-kor tartanak. Ízelítőül néhány a választható témákból: A kőkor, A bronzkor, A népvándorlás kora, Hogyan dolgozik a régész?, A restaurátor műhelytitkai. A gyerekek itt is készíthetnek különböző tárgyakat.

Rendszeresek lesznek a Lapidáriumban az „Évszakváltó” és a „Sétáló koncertek” is, ahol termekként egy-egy korszak muzsikájával ismerkedhetnek meg a résztvevők. A tartalomból: Francia és lengyel barokk zene (szeptember 27.), Török s német között: a Thököly-kor muzsikája (1670–1700) (október 25.), Győzhetetlen szép kővárom: a Rákóczi-kor muzsikája (1700–1735) (november 8.).

Végül két időszaki kiállítást szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani. Október 3-a és január 4-e között – az egri Dobó István Vármúzeum bemutatója után – a Betléri Múzeum gyűjteményéből Budapestre érkezik a „Főúri terítékek az Andrássyak asztalán” című tárlat, ahol több száz tárgy és két teljes 19. századi teríték lesz látható. A különféle evőeszközök segítségével – egyebek mellett – megtanulhatjuk, hogyan kell az osztrigát kinyitni, illetve azt is, hogy a rák ollójából miként vehetjük ki a húsát. Láthatunk fúvott és csiszolt üveg pohárkészleteket, őzbakagancsból készült vagy bécsi udvari ékszerész által készített evőeszközöket, de néhány festmény is segít majd felidézni egy-egy lakomát vagy a híres család egy-egy személyiségét…

A másik tárlat – mely „Az út vége, Szovjetunió–Budapest, 1956” címmel október 22-től lesz látható – a Paris Match legendás fotósának, Jean-Pierre Pedrazzininek állít emléket. Pedrazzini lapja megbízásából 1956 nyarán a Szovjetunióban, ősszel pedig Magyarországon fényképezett. Október 30-án a Köztársaság téren halálos találat érte. Huszonkilenc éves volt. A bemutatott fotókat a Paris Match archívuma bocsátotta a szervezők rendelkezésére. A szovjetunióbeli képek az ottani kisemberek mindennapjaiba engednek bepillantást (azoknak a világába, akik azután idejöttek leverni forradalmunkat…), a magyarországiak pedig a forradalom eseményeit, helyszíneit, hőseit örökítik meg. Ezek a dokumentumok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a világ megismerje szabadságharcunkat. Pedrazzini nővére jóvoltából a kiváló fotós néhány személyes tárgyát is látjuk, köztük az itt használt fényképezőgépét és kórházi ingét, melyet a Péterfy Sándor utcai kórházban viselt. 1956 Pedrazzini életének utolsó éve volt. Nyugodjék békében…

Kovács Mária

::Nyomtatható változat::