Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

dr. Czeizel Endre

Kik a tehetséges emberek? Honnan lehet felismerni őket? Bárkiből lehet-e zseni? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ azon a konferencián, amelyet a dunántúli egyházi iskolák pedagógusai számára rendeztek a tehetséggondozásról február 27-29. között a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban. Az eseményen jelen volt D. Szebik Imre elnök-püspök, az Északi, valamint Ittzés János püspök, a Nyugati Evangélikus Egyházkerület vezetője is.

A résztvevők megismerkedhettek az egyházi - katolikus, evangélikus és református - iskolákban nagy hagyománnyal bíró tehetséggondozó munkával. A szekcióülések keretében azok a kollégák oszthatták meg a tapasztalataikat egymással, akik a saját területükön már foglalkoznak tehetséggondozással.

A bevezetőben említett kérdéseket dr. Czeizel Endre orvos genetikus tette fel nagy sikerű előadásában (képünkön). Mint megtudhattuk, az emberek 67%-a teljesen átlagos. Az iskolában a diákoknak körülbelül 5%-át mondják tehetségesnek (2,5% kitűnő tanuló, 2,5% valamilyen területen különösen eredményes). A társadalmi tapasztalat azt mutatja, hogy átlagosnak jó lenni. A kivételesen jóknak sok a problémájuk a társadalomban, sokszor abnormálisaknak számítanak. A pedagógusok kétharmada átlagos képességű; nagy kihívás számukra, hogy mit tudnak kezdeni a tehetségekkel.

Dr. Polonkai Mária adjunktus, a Magyar Tehetséggondozó Társaság alelnöke előadásában kijelentette, hogy kárt okozhatunk, ha túlmisztifikálunk tulajdonságokat. Mindig az adott gyerekekhez kell alakítani a nevelési programot.

Dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár a spor területén megnyilvánuló tehetségről szólt. Mint elmondta, ma sincs kevesebb sporttehetség, csak a "beérési feltételek" hiányoznak.

Szabados Tamás, az Oktatási Minisztérium államtitkára megállapította, hogy olyan iskolát kell létrehozni, amelybe az erősek vágyakoznak, és amelytől a gyengébbek sem riadnak vissza. Sajnos a magyar közoktatás ma nem felel meg ennek az elvárásnak; az iskolák között fényévnyiek a különbségek. A legtöbb intézményben nincs átgondolt tehetséggondozás, készség- és képességfejlesztés. Ugyanakkor az iskolai tanulmányi versenyek kiterjedt hálózatával Európában páratlanok vagyunk. Az iskolának a tehetségeseken kívül a végzetesen leszakadókra is gondolnia kell. Nem veszhet el azért egyetlen gyerek sem, mert nem jó helyre született. Akkor lesz jó világ, ha az Arany János tehetséggondozó programban megvalósuló feltételeket minden gyereknek biztosítani tudjuk. A mai diákok egyharmadának azonban erre nincs esélye.

Érdekességként említhető, hogy a diákságot is bevonták a programba: a pedagógusok által kijelölt hetven, valamilyen területen kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákot tájékoztatták arról, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint az iskola miben tud nekik segíteni (előrehozott tantárgyi vizsgáktól egészen az egyéni óratervig), majd beszélgethettek a bonyhádi gimnázium egykori tanulójával, Nusser Zoltánnal, aki 35 évesen a Magyar Tudományos Akadémia legfiatalabb professzora.

Szabados Tamás a következőképpen összegezte a rendezvény eredményeit: Egy ilyen konferencia vagy megerősíti a pedagógust eddigi munkájában, vagy elgondolkodtatja - tehát mindkét esetben megérte eljönni.

Máté Réka

::Nyomtatható változat::