EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

"Felnőtt ifjúsági körünk egyik szombat esti bibliaórájának témája a >>Ne paráználkodjál!<< parancsolat értelmezése volt. Elhangzott, hogy Isten ezzel a felszólítással védi a házasságot, és azt várja tőlünk, hogy >>tisztán és szemérmesen őrizzük magunkat<< a házasságig. Véleményem szerint ez a tanítás korunkban már nem tartható. Ha ezekkel a nézetekkel állnék elő a főiskolán, akkor mindenki kinevetne. Egy éve élek együtt a kedvesemmel, talán, ha egzisztenciát teremtünk, házasság is lehet belőle. Addig azonban fontos, hogy megismerjük egymást, hiszen így csak azt akarjuk bebiztosítani, hogy tartósabb legyen közös életünk. Szeretjük egymást, akkor miért kellene önmegtartóztató életet élnünk? Ráadásul az nem is egészséges!"

Nem szeretném elkedvetleníteni kedves ifjú levélírónkat, de az ifjúsági bibliakör vezetőjéhez hasonlóan nekem is meglehetősen "elavult" nézeteim vannak a házasságon kívüli nemi élet kérdéséről. Már hogyha a biblikus nézőpontot elavultnak lehet nevezni... Nagyon vigyáznunk kell azzal, hogy a Szentírást ne kényünk-kedvünk szerint olvassuk. Óvakodnunk kell attól, hogy Isten kinyilatkoztatott szavát aszerint ítéljük meg, hogy abból mi vonzó számunkra, és mi nem. Jól tudom, a párválasztás és a szexualitás olyan kényes terület, amelyről sokan szeretnék kizárni a mindenható Istent, mondván: "Ehhez két ember elegendő!" Magam is megtapasztaltam a szerelem mindent elsöprő érzését. Átéltem, hogy milyen az, amikor egy férfi és egy nő számára szinte megszűnik létezni a világ. Azonban ott dől el, hogy ez az érzelem mennyire mély, hogy a testi szerelem (szexus és érosz) vágya mellett a szerelmespár szívében megjelenik-e az egymás iránti felelősségérzet és az életre szóló kötődés (fília és agapé) is, amely házassághoz vezet. A szexus, az érosz és a fília (baráti, szociális szeretet) minden esetben értékeli vágya tárgyát: "Szeretlek, mert... szép, jó, okos, megbízható vagy, de ha már nem vagy az, akkor lecseréllek valaki mással, aki betölti elvárásaimat." A világi gondolkodás ennek alapján ajánlja, hogy a fiatalok házasságkötés előtt hosszabb ideig éljenek együtt, mert ugye "lakva ismeri meg az ember a másikat", és ha kiderül, hogy valami nem elég harmonikus közöttük, akkor minden kellemetlen következmény nélkül búcsút inthetnek egymásnak. De vajon mi ez, ha nem a társ érzelmeinek becsapása? Sőt, ami még riasztóbb: hasonlít az embervásárhoz.

Bármennyire logikusan is hangzik, mégsem lehet kipróbálni, előre bebiztosítani, hogy tíz-húsz év múlva hogyan fog majd működni házasságunk. Sokkal inkább arról van szó, hogy a házasság kötöttségét, a társ iránti élethosszig tartó felelősséget nem kívánják sokan felvállalni.

Előfordul, hogy a diploma, a lakás megszerzése késlelteti az elköteleződést, sőt az sem ritka, hogy az esküvő - manapság meglehetősen jelentős - költségei hátráltatják a frigy létrejöttét. Ilyenkor pedig mi maradhat a fiatal szerelmesek számára, mint az, hogy a hosszú várakozás helyett megadják magukat "hormonsorsuknak"...

Egy lelkészi hivatalban a következő párbeszéd zajlott le az idős lelkipásztor és az ifjú menyasszony között: "Életem legboldogabb pillanata előtt állok, mégis sír a lelkem" - panaszolta a lány. "Mi a baj? Talán bizonytalan az érzelmeiben, vagy fél a jövőtől, kedvesem?" - kérdezte a lelkész. "Az fáj, hogy nem adhatom magam tisztán életem szerelmének. Megfosztottam attól, ami egyedül őt illette volna" - szólt a különös válasz. Különös, mert a világi gondolkodás számára nehezen elfogadható. Önmegtartóztatás? Lekacagott erény. Pedig a test érzéki vágyainak fegyelmezése valójában emberi mivoltunk nemesedése. Gondolhatunk itt egy ószövetségi ifjúra, Józsefre, aki a maihoz hasonló környezetben élt, egy olyan világban, amely szüntelenül azt kérdezte: "Miben lelhetek élvezetet?" és "Mi hajt nekem hasznot?". József azonban tudta, hogy Isten gyermekeinek életében nem ez a mérce. Szíve arra a kérdésre várta a választ: "Mit kíván tőlem az Isten?" Ezért egy szexuálisan szabados, pogány környezetben is győzött benne az Isten szava, és ellent tudott állni a paráznaság bűnének (1Móz 39,7-23).

Mindez azt jelenti, hogy nemcsak hormonjaink hatnak ránk, hanem lelki-szellemi, hitbeli magatartásunk is viszszahat hormonjainkra. Mit mond erről a házasságtudomány? A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a szexust át lehet lényegíteni a sportba, munkába, tanulásba, és így le lehet vezetni a nemi energiákat. Hát hogyne lehetne akkor Istenhez menekülni és kérni kegyelmét, hogy amíg a nekünk rendelt társat hozzánk vezérli, addig igenis "tisztán és szemérmesen" éljünk, elkerülve így sok csalódást, nemi betegséget és a nem kívánt terhességet?

Dr. Németh György írja Lelki egészségünk című, 1973 óta többször megjelent könyvében: "Semmi hátránnyal nem jár, ha egy fiatalember vagy leány egy ideig uralkodni tud ösztönén, és szerelmének beteljesedését az igazinak tartogatja." Nem kell tehát félni attól, hogy az önmegtartóztatás egészségtelen, és nem muszáj elhinnünk, hogy feltétlenül az a helyes, amit mindenki tesz. Amikor a hívő szív megízleli az Urának való engedelmesség édes ízét, akkor csalhatatlanul tudni fogja, hogy ez az ő útja. A sátán szüntelenül igyekszik elbuktatni bennünket, mégpedig óemberünk leggyöngébb pontját választva célpontjául. A nemi élet területén sem spórolhatjuk meg a döntést: a keskeny ösvény vagy a széles út? Isten parancsa vagy a világi divat? Ezt a válaszadást is hitben kell megharcolnunk, és én úgy olvasom ki kedves ifjú testvérem leveléből, hogy csata dúl a szívében. Remélem, segít, ha elmondom: a gát sohasem akadályozza a folyó folyását, hanem szabályozza, hajózhatóvá teszi azt, és segít abban, hogy a víz energiája erőműveket hajtva, az embereket szolgálva hasznosulhasson. Így tesz a mennyei Atya is: nem kíván megfosztani minket semmilyen jó dologtól. Ellenkezőleg: az igazi, túláradó örömöt kínálja nekünk, amikor a házasság rendjét ajánlja nekünk a partnerváltogatás helyett. Álljon itt végül egy Lacordaire-idézet:

"Egy óra hosszat szeretni - állati dolog.

Egy évig szeretni - emberi dolog.

Egy egész életen át szeretni - angyali dolog.

Egy életen át csak egyet szeretni - isteni dolog."

Őszintén kívánom, hogy bizalmával engem megtisztelő levélírónk lelje meg társa oldalán az igazi összetartozás szépségét, töltse be életét az el- és befogadó isteni szeretet, az agapé, hogy megérezze: valóban áldás számunkra Isten mindenkor jó akarata.

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::