Élõ víz

Hozzászólás a cikkhez

Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bûnösök voltunk. (Róm 5,8)

Böjt második hetében az Útmutató reggeli igéi Isten irgalmas szeretetét hirdetik, az örömhírt, hogy az értünk meghalt Krisztusban való hit által igazul meg a bûnös ember. Ezek az igei példázatok, elõképek olyanok, mint a figyelmeztetõ KRESZ-táblák: böjti utunkon a kereszt felé haladó Jézusra irányítják tekintetünket. A fõpapok, írástudók és vének ráismertek önmagukra a gonosz szõlõmûvesekrõl szóló példázatban (Mk 12,1-12). Az örökösben és a sarokkõben mi felismerjük-e Isten egyszülött Fiát, aki már akkor meghalt értünk, amikor bûnösök, erõtlenek és istentelenek voltunk? Isten Jézusért megigazít, megbékéltet és üdvözít minket (Róm 5,5-11), vagyis szeretetét adja szívünkbe.

Jeremiás szavaiban a keresztény gyülekezet a Názáreti Jézus sorsára is talál utalást: "Az Úr küldött engem, (...) hallgassatok Isteneteknek, az Úrnak a szavára! (...) Ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket." (Jer 26,12-15) Jóbot Isten a sátán kezébe adta, csak azt kérte tõle, hogy az életére vigyázzon (Jób 2,6). A feddhetetlen, szenvedõ Jób betegségében is istenfélõ maradt. Nyomorúságainkban kérhetjük a vasárnap névadó zsoltárversével: "Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktõl fogva vannak." (Zsolt 25,6) Viszont õ nem kímélte szeretett Fia életét. Jézus "megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8). "Az Úr így szólt Mózeshez: (...) Én majd ott állok elõtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belõle, és ihat a nép." (2Móz 17,5-6) "Az a kõszikla pedig a Krisztus volt." (1Kor 10,4) Õ egyben pártfogónk is, és az "igazi" engesztelõ áldozat, az ártatlan Bárány. De csak akkor, "ha megvalljuk bûneinket". Ha így teszünk, "hû és igaz (Isten) õ: megbocsátja bûneinket" (1Jn 1,9).

A tanítványok másodszor sem értették, mit jelentenek Jézus azon szavai, hogy "az Emberfia emberek kezébe adatik" (Lk 9,44). Mi, mai tanítványok Páltól tanulhatjuk a keresztény életforma lényegét, célját és értelmét, például így: Isten az õ ingyen kegyelmébõl Jézus Krisztusért megigazít engem, tehát úgy tekint rám, mintha bûntelen lennék. Krisztus az én óemberemet s vele minden bûnömet felvitte a keresztre, és önmagát adta értem is. Ezért én e testi életemet az Isten Fiában való hitben élhetem. S ami emberi ésszel meg nem érthetõ csoda: már most Krisztus él bennem, s mivel õ elõbb szeretett engem, azért szerethetem én is Uramat és Istenemet (Gal 2,16-21)! "Te vagy fénylõ napvilágom, Jézus, boldogságom" (EÉ 357,4).

Garai András

::Nyomtatható változat::