Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8)

Böjt második hetében az Útmutató reggeli igéi Isten irgalmas szeretetét hirdetik, az örömhírt, hogy az értünk meghalt Krisztusban való hit által igazul meg a bűnös ember. Ezek az igei példázatok, előképek olyanok, mint a figyelmeztető KRESZ-táblák: böjti utunkon a kereszt felé haladó Jézusra irányítják tekintetünket. A főpapok, írástudók és vének ráismertek önmagukra a gonosz szőlőművesekről szóló példázatban (Mk 12,1-12). Az örökösben és a sarokkőben mi felismerjük-e Isten egyszülött Fiát, aki már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök, erőtlenek és istentelenek voltunk? Isten Jézusért megigazít, megbékéltet és üdvözít minket (Róm 5,5-11), vagyis szeretetét adja szívünkbe.

Jeremiás szavaiban a keresztény gyülekezet a Názáreti Jézus sorsára is talál utalást: "Az Úr küldött engem, (...) hallgassatok Isteneteknek, az Úrnak a szavára! (...) Ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket." (Jer 26,12-15) Jóbot Isten a sátán kezébe adta, csak azt kérte tőle, hogy az életére vigyázzon (Jób 2,6). A feddhetetlen, szenvedő Jób betegségében is istenfélő maradt. Nyomorúságainkban kérhetjük a vasárnap névadó zsoltárversével: "Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak." (Zsolt 25,6) Viszont ő nem kímélte szeretett Fia életét. Jézus "megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8). "Az Úr így szólt Mózeshez: (...) Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép." (2Móz 17,5-6) "Az a kőszikla pedig a Krisztus volt." (1Kor 10,4) Ő egyben pártfogónk is, és az "igazi" engesztelő áldozat, az ártatlan Bárány. De csak akkor, "ha megvalljuk bűneinket". Ha így teszünk, "hű és igaz (Isten) ő: megbocsátja bűneinket" (1Jn 1,9).

A tanítványok másodszor sem értették, mit jelentenek Jézus azon szavai, hogy "az Emberfia emberek kezébe adatik" (Lk 9,44). Mi, mai tanítványok Páltól tanulhatjuk a keresztény életforma lényegét, célját és értelmét, például így: Isten az ő ingyen kegyelméből Jézus Krisztusért megigazít engem, tehát úgy tekint rám, mintha bűntelen lennék. Krisztus az én óemberemet s vele minden bűnömet felvitte a keresztre, és önmagát adta értem is. Ezért én e testi életemet az Isten Fiában való hitben élhetem. S ami emberi ésszel meg nem érthető csoda: már most Krisztus él bennem, s mivel ő előbb szeretett engem, azért szerethetem én is Uramat és Istenemet (Gal 2,16-21)! "Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom" (EÉ 357,4).

Garai András

::Nyomtatható változat::