evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Kőszeghy Miklós korábbi cikkemre reflektáló leveléhez három megjegyzést kívánok hozzáfűzni.

Mindenekelőtt szeretném felhívni a figyelmét, hogy cikkemben senkit nem buzdítottam sem a szentek, sem Isten anyjának (Luther is így nevezte!) imádására. (Ezt római katolikus testvéreink sem tették soha.) De a szentek és Szűz Mária segítségül hívására, közbenjárásának kérésére sem bátorítottam senkit. A Liturgiai Bizottság által kidolgozott liturgiatervezet sem tartalmaz olyan elemet, amely a szentek és Mária segítségül hívásának volna tekinthető, vagy közbenjárói szerepükre utalna. Egyáltalán, Máriáról és a szentekről említés sem történik benne. Bár az is lehet, hogy Kőszeghy testvérem talán egy másik cikket olvasott, és egy másik - általam ismeretlen - liturgiatervezetre reflektál...

Úgy tűnik, Kőszeghy testvérem kizárólag a jelenleg érvényben lévő Agendánk úrvacsorai rendjét tartja szívből jövőnek és hitből fakadónak. Kénytelen vagyok feltételezni, hogy szerinte csak a magyarországi evangélikusok vesznek helyes módon úrvacsorát. Hiszen ismeretem szerint a Tízparancsolat felolvasása és az öt gyónási kérdés a nem magyar nyelvű evangélikus egyházak liturgiájában nem szerepel, sosem szerepelt. Ez magyar specialitás. Mi lennénk az egyedül üdvözítő evangélikus egyház?

Cikkemben - abban, amely az Evangélikus Életben valóban megjelent, és nem abban, amelyet Kőszeghy testvérem olvasni vélt - egy szóval sem említettem, hogy mi, evangélikusok egyben római katolikusok lennénk, vagy azok kívánnánk lenni, illetve hogy Luther a kiátkozás után is római katolikusnak vallotta magát. Az említett összefüggésekben római nélkül alkalmaztam a katolikus jelzőt, miként a mostani Agenda szerint minden istentiszteleten elmondott Apostoli hitvallás is teszi. Ugyanakkor utaltam arra, hogy Luther romanistáknak, illetve pápistáknak nevezte ellenfeleit, mintegy az ő katolicitásukat kérdőjelezve meg. Luther az igaz katolicitásért küzdve bírálta a római katolicizmust.

Véghelyi Antal

::Nyomtatható változat::