Élő víz

Böjti gyónótükör 2.

Hozzászólás a cikkhez

A böjt az Isten előtti elcsendesedés időszaka, amikor befelé és felfelé figyelünk, amikor rendezzük dolgainkat, és szembesülünk mulasztásainkkal. Hívjuk most segítségül ehhez az úrvacsoraosztás előtt elhangzó, jól ismert gyónási kérdéseket - hogy azokat alaposabban megértve őszintén megállhassunk Isten előtt. Érdemes fellapoznunk Bibliánkban az egyes elmélkedések felett található igeszakaszokat is, hiszen ezáltal mélyebb összefüggések is feltárulhatnak előttünk...

A bűnbánat könnyei (Lk 7,38; Mt 26,75)

A bűnvallás békességet ad, de fájdalmassá teszi a bűnt. Az ember szemébe könnyek szöknek... Nem árt azonban tudni, hogy a sírást sok minden kiválthatja: együttérzés, félelem, igazságtalanság, de hiúság, irigység is. A szív szerint való bűnbánat könnyei a tehetetlenségből fakadnak, jelezve az erőtlenséget, a hiábavaló igyekezetet. Nincs más megoldás: elerednek a könnyeink - olykor éppen az úrvacsora előtt vagy alatt. Tudjuk, hogy valakivel helytelenül cselekedtünk, ám látjuk a megmenekülés útját is...

"A mélységből kiáltok hozzád, Uram!" - szakad fel a zsoltáríró szívéből a kiáltás. A bűnös asszony is valami hasonlót érezhetett: azt, hogy élete elveszett. Egyet tudott tenni: sírni! Sírásunk azonban mindaddig felszínes, amíg elég erősnek érezzük magunkat. Ám az igazi bűnbánat nem keresi a nyilvánosságot, inkább csendes és alázatos. Ez az asszony szerényen közeledett Jézushoz - megszólítani sem merte őt -, csendesen leült a lábánál, és sírt...

Hasonló érzések tölthették el a vámszedőt is bűnbánatában. Péter pedig kiment a főpap udvarából - elbújt a nyilvánosság elől -, és keserves sírásra fakadt.

Két ember könnye: egy bűnös asszonyé és egy erős halászemberé. Az egyik Jézushoz megy, a másik Jézustól támolyog el. Tudták és érezték, hogy bűnösök...

A mi bűneink tudnak-e ilyen fájdalmat okozni nekünk? Ha hiányzik életünkből Jézus, akkor nem. Ha azonban a közelében vagyunk, boldogok lehetünk, amennyiben arra a kérdésre: "Bánod-e?" - könnyeinkkel válaszolhatunk...

A bűnbánat gyümölcse (2Kor 7,8-11)

A könnyek hamar felszáradnak, mintha nem történt volna semmi sem, az igaz bűnbánatból azonban jó gyümölcsök fakadnak. A könny ugyanis nem gyümölcs, mint ahogyan az eső és a napsütés sem termés. Igaz: az eső viszont felpuhítja, előkészíti a magvetéshez a talajt... Istennek az a célja, hogy lelkünk alkalmas talaj legyen az evangélium befogadására.

Kétféle szomorúságot ismerhetünk: a világ előttit, amely gyümölcstelen, és az Isten előttit, amely gyümölcsöző. Isten kegyelme által láthatjuk Krisztust és a keresztet is, melyet a világ többnyire eltakarni igyekszik. Ám Isten mégsem szeretne magunkra hagyni minket!

Pál úgy tapasztalta Korinthusban, hogy a hívek - bár korábban mindenféle mentségeket kerestek - komolyan veszik bűneiket, és kerülni igyekeznek azokat. Megragadta őket a Lélek, és munkálkodni kezdett bennük, ezért - mintegy bocsánatot kérve Istentől - igyekeztek jó gyümölcsöket teremni és kivetni magukból mindazt, ami fertőzött.

Mindezek példát adhatnak nekünk is a megújulásra való törekvésben. A "tékozló fiúhoz" hasonlóan mi is reménykedhetünk abban, hogy az Atya bennünket is magához ölel. Lehet, hogy nehéz és keserves ez az út, de járható, hiszen velünk vándorol utunkon Jézus, hogy életünk valóban Istennek tetsző és gyümölcsöző legyen...

Mónus László

::Nyomtatható változat::