Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Bizony a lelkészi fortélyokat is meg kell tanulni! A teológián két esztendeje bevezetett hatodév ezt a célt szolgálja: a hallgatóknak hittanórákat, áhítatokat és istentiszteleteket kell tartaniuk egy gyülekezetben, amely „életszerűen” produkálja az éles helyzeteket, miközben a lelkészjelöltek jogilag megőrzik diák státusukat. Egy ilyen „kihelyezett” tanév lezárását élhették meg a soltvadkerti evangélikusok, amikor Homoki Pál hatodéves hallgató vizsga-istentiszteletére gyűltek össze május második vasárnapján.

A vizsgabizottság tagjai – D. Szebik Imre elnök-püspök, Szentpétery Péter teológiai docens és Káposzta Lajos esperes lelkész, a hallgató mentora – árgus szemekkel figyelték a huszonéves fiatalember mozdulatait. Elmondásuk szerint „mindent” értékeltek, azaz az igehirdetés tartalmát, a lelkészjelölt magatartását a templomba való belépéstől kezdve, a hangsúlyozást és az oltár előtti mozgást. Az előző héten a dr. Szabó Lajos rektor által vezetett bizottság Homoki Pál vizsgahittanóráját tekintette meg és elemezte ki. Vajon van-e értelme ennek a gyakorlati tanévnek, és beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? – kérdeztük D. Szebik Imrétől.

– A rendszerváltás utáni modernizációs program egyik nagy eredménye ez a hatodik év. Erre azokat bocsátják, akik az ötödév végén leteszik a tudományos szigorlatot. Idén tizenhárman vannak kint a három egyházkerület erre kijelölt gyülekezeteiben. A helyszínek kiválasztásakor ügyeltünk arra, hogy mind az adott egyházközség, mind pedig az ott szolgáló mentor biztosítsa a megfelelő tapasztalatszerzés lehetőségét a leendő lelkésztársnak. Azt kell mondanom, hogy elképzeléseink beváltak: mind a mentorok, mind pedig a gyülekezetek nagy örömmel fogadták, hogy valakit „gondozni” kell és lehet. A havonkénti egyetemi megbeszélések bizonyítják: a hallgatók olyan élményekre tettek szert, amelyeket a hittudományi egyetem nem tudott volna biztosítani. A lelkészjelöltek rádöbbentek esetleges hiányosságaikra, és megtanultak éles helyzetben is „lelkészként” viselkedni. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ezt követő segédlelkészi időszak felesleges lenne. A mai világ egyre bonyolultabb, a felmerülő kérdésekre csak nagy tapasztalattal lehet megfelelő válaszokat adni. Ezért vagyunk hálásak a mentorok értékeléséért is: ők egy-egy hallgatóval kapcsolatban őszintén leírták a mai gyülekezet elvárásait, egyetemünk pedig éppen nekik képezi a leendő lelkészeket – zárta szavait a püspök.

A cikk végén hadd hangozzék el az édesanya véleménye is. A Homoki család hitben nevelte gyermekeit. Fiuk vizsga-istentiszteletét meghatottan hallgatták végig. Vajon mi lesz, ha Pali elkerül egy távoli gyülekezetbe? – tettem fel a kérdést Homoki Jánosnénak.

– Abba bizony bele kell nyugodni, mert az Urat szolgálja. És bárhova is veti az élet, az Úr vele van – felelte a tordasi gyülekezetben kántorként szolgáló édesanya.

Ifj. Káposzta Lajos

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Hittudományi Egyetem

::Nyomtatható változat::