Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20)

Húsvét ünnepe után az ötödik héten az Útmutató reggeli igéi az Isten által el nem utasított imádságról adnak tanítást. Közismert az a hasonlat, hogy az imádság azt jelenti a léleknek, amit a levegő a testnek. S az Ige azt a szerepet tölti be a lélek számára, amit a kenyér a test számára. Kenyér nélkül elélhet az ember néhány napig vagy hétig, de levegő nélkül egy percig sem! Így talán szó szerint is érthető a vasárnapi ige felszólítása: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thessz 5,17) Jézus az ő nevében mondott imádság meghallgatását ígéri: „(…) kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16,24) Pál arra kér bennünket, hogy minden emberért mondjunk közbenjáró imádságokat. Mi ezeknek az Isten szemében jó és kedves könyörgéseknek, esedezéseknek és hálaadásoknak a célja? Az, „hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,4).

Salamon imádsága jó példa az Isten akaratával egyező kérésre: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet. (…) Tetszett az Úrnak, hogy ezt kérte Salamon.” (1Kir 3,9–10) Isten ezeket az imádságokat meghallgatja és „ráadásul” teljesíti is. Izrael azért győzhette le Amálékot, mert Mózes felemelt kézzel könyörgött a győzelemért. Ne lankadjunk meg a folytonos könyörgésben, mert ha abbahagyjuk, a mi ősellenségünk lesz az erősebb (2Móz 17,8–13)!

Jézus „mintaimádságának” sorai a dicsőítésre, a kérésre, a bűnvallásra és a könyörgésre adnak példát. De ne felejtsük el a hálaadást sem, ha megtapasztaltuk imádságaink meghallgatását (Lk 11,1–4)!

Feltámadása után negyven nappal Jézus „miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe” (Lk 24,51). Az apostolok cselekedeteiről írott könyv Jézus utolsó szavaival kezdődik: „(…) ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg, (…) és tanúim lesztek (…). Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.” (ApCsel 1,5.8.9) Hová ment Jézus? „Az én országom nem e világból való” (Jn 18,36) – mondja Jézus Pilátusnak, ám őt nem érdekelte Isten igazsága, az Istennél fenntartott üdvösség, az örök élet (lásd a „magyarázatos Bibliát” az 1288. oldalon). Fogadjuk meg Pál tanácsát, hogy a mi könyörgéseink is el nem utasított imádságok legyenek: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által.” (Ef 6,18) S elmondhatjuk az úgynevezett „Jézus-imát” is: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!” „Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, / hozzád sietünk lélekben, / és amiként parancsolád, / imádkozunk, mint egy család…” (EÉ 72,1).

Garai András

::Nyomtatható változat::