Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A mozi előtt rég nem látott tömeg. Mellettem egy harminc év körüli nő magyaráz barátainak: „Először megrendeltem a mi három jegyünket, majd szóltak Petiék, hogy nekik is kell három, aztán meg anyu felhívott, hogy ők is eljönnek. Utoljára a Flinstones családot látták moziban.” Pénztárcáját szorongatva egy fiatal srác lép az ablakhoz: bőrkabát, zselézett haj, koptatott farmernadrág. „Két diákjegyet kérek A passzióra!” A pénztáros nem javítja ki. Talán fel sem tűnt neki. Vagy úgy gondolta, hogy teljesen felesleges, elvégre biztosan nem a másik terembe meghirdetett, Elveszett jelentés című produkcióra gondol a fiatalember...

Pontosan nyolc órakor elsötétül a terem. Örülök, hogy ezúttal a szokásos reklám elmarad. Nem akarnak minket kasszasikert sejtető vígjátékokra invitálni, kólával itatni, rágógumival etetni az utolsó vacsora előtt. Idővel megszűnik a zacskócsörgés, üdítőszürcsölés, ezek a – moziban egyébként nélkülözhetetlen – „hangulati elemek”. Ha nem is tudatosul mindenkiben, de benne van a levegőben: ez másfajta film.

Mikor leszedik a testet a keresztről, elsötétül a kép. Majd lassan elgördül a kő, látjuk az üres halotti leplet és az élő Mestert, amint elhagyja a sírboltot. Az alkotók névsora közben felkapcsolják a világítást. A nézők azonban még jó ideig némán ülve maradnak...

L. J. Cs.

::Nyomtatható változat::