Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Pál apostol arra bíztat bennünket, hogy tegyük zárójelbe az „én”-t. Galatákhoz írt levelének 2. fejezetében ezt így olvassuk a 20. versben: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Közismert, hogy az énünk általában a középpontban áll. Előtérbe tolakszik. Társaságban jól esik, ha én szólhatok, ha énrám figyelnek. Mesélhetek magamról. Jól esik, ha a nevemet említik, és sért, ha kihagynak. Az én tehát agresszív – előtérbe akar kerülni. Pál apostol boldogan beszél az én félretételéről: „többé nem én élek.” Pál kitette a zárójelet. Az én ne legyen sürgős, ne legyen fontos, ne legyen a téma. Ne legyen az első.

Persze mindennek előfeltétele szívünk romlottságának a felismerése, mert amíg hamis képünk van önmagunkról, addig nem tesszük zárójelbe az énünket. Ezért inti Jézus az indulatos tanítványokat, akik el akarnak pusztítani egy samáriai falut, amely nem fogadta be őket: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek.” (Lk 9,55) Szívünkről többnyire hamis képünk van. Olvassuk el, hogy Jézus szerint mi minden származik a szívből (Mt 15,19).

Akinek már van reális képe önmagáról, az igyekszik zárójelbe tenni magát. Tudja és tapasztalja, hogy ennek sok haszna és áldása van.

Gondoljunk a családra. A mai modern és nagykorúságára büszke társadalmunkban is nyugtalanító és vissza-viszszatérő kérdés: szükség van-e a családi együttélési formára, vagy netán elavult, kidobható, mint valami ócska lom. Mindenféle új megoldásokon gondolkodunk, hogy hogyan is lehetne összetartani a széteső házasságokat, hogyan lehetne a drogtól, az italtól, abortuszoktól visszatartani gyermekeinket.

Jó, ha keressük a megoldást. Jó, ha érezzük, hogy az anyák önmegvalósítási törekvése, az apák felfelé ívelő karrierje nem elég a kiegyensúlyozott, boldog családi élethez. Kell valami más, ami nem frázis, nem szégyellni való maradiság: Jézus hiányzik az életünkből, az Ő megismerése, az Ő vezetésének elfogadása. „Többé tehát nem én élek…” Ezt el lehet kezdeni, ezt lehet gyakorolni. Az Ő nevét aláhúzni – és akkor a magamé zárójelbe kerül.

Ez talán sokaknak nem tetszik. A természetes ember tiltakozik, a „szabadságát” félti… de ez az áldás útja, az élet útja.

Tegyük hozzá végül, ha az énünk háttérbe kerül, kevesebb csalódás fog érni. Az ember tele van igényekkel, és aki igényel, többnyire csalódik. A zárójelbe tett én azt jelenti, kevesebb lesz az elvárásom, és kevesebb lesz a csalódásom. Ez is Isten áldásának a jele!

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::