Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Egyhetes ünnepségsorozattal emlékezett új épülete fennállásának századik évfordulójára a Fasori Evangélikus Gimnázium. Október 11. és 15. között az intézmény egy-egy osztályának tanulói adtak mûsort a díszteremben, ahol pénteken igényes gálamûsorral és egy iskolatörténeti kiállítás megnyitójával folytatódott a múltidézés. Az ünnepség, melyen patinás oktatási intézményünk tanulói mellett öregdiákok, tanárok és érdeklõdõk is szép számmal részt vettek, a Fasori Evangélikus Egyházközség szomszédos templomában tartott orgonazenés istentisztelettel zárult.

„Addig erõs egy közösség, amíg múltját vállalni és megújulni képes” – kezdte a Fasori Evangélikus Gimnázium iskolatörténeti kiállítását megnyitó beszédét dr. Glatz Ferenc, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója. Egyházunk középfokú tanintézménye vállalta és vállalja múltját, melyre október 11. és 15. között többféle módon is emlékezett.

„Az iskolatörténeti kiállításon kívül pályázatot írtunk ki »Miért is lehetünk 2004-ben fasori diákok?« címmel, az egyes osztályok pedig ünnepi mûsorokkal készültek az évfordulóra” – összegezte lapunknak az elmúlt hét eseményeit dr. Tárnok Dezsõ igazgató.

A legszínvonalasabb produkciókat bemutatták az október 15-i gálaesten, amelyet személyes hangú felszólalások is színesítettek. Miután az igazgató köszöntötte a vendégeket, dr. Frenkl Róbert országos felügyelõ lépett a pulpitushoz. A gimnázium egykori diákjaként három fogalom – a hála, az értékközvetítés és a szomorúság – köré csoportosította gondolatait. „Hálásak lehetünk azért, hogy eleink létrehozták ezt az iskolát, és azért is, hogy itt mindig értékeket közvetítettek” – mondotta. „Szomorúságra az ad okot – folytatta –, hogy az 1952-es államosítást követõ harminchét évben nem oktatási intézmény mûködött e falak között. Isten kegyelmébõl azonban 1989-ben »a Fasorban« újra megkezdõdhetett a tanítás – egyházunk középfokú oktatási intézményei közül elsõként. Napjainkra megváltozott a világ, így gimnáziumunknak is változnia kell. Fontos, hogy a régi értékek megõrzésével alkalmazkodjunk az új követelményekhez. Bízom benne, hogy az itt oktató tanárok továbbra is megõrzik azt a fajta nyitottságot és szellemiséget, amely az öregdiákok számára annyira meghatározó volt” – zárta beszédét dr. Frenkl Róbert.

Ha van még valaki, aki sokat tett a gimnázium újraindítása érdekében, az dr. Gyapay Gábor, akinek neve és élete szinte elválaszthatatlanul összefonódott a „Fasor” történetével. Az intézmény egykori igazgatója és tanára a múltat idézte fel, csakúgy, mint az ünnepségsorozatot lezáró istentisztelet igehirdetésében Szirmai Zoltán. Õ azonban a századik zsoltár alapján tartott áhítatában nemcsak a mulandóra, de „az állandóra” is ráirányította a figyelmet. Hálával emlékezett az iskola egykori építõire, tanáraira és diákjaira, és emlékeztetett az iskola jelmondatára: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.”

– gazdag –

Regionális hozzárendelés: Budapest–Fasori Evangélikus Gimnázium

::Nyomtatható változat::