EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

Kedves ifjú testvérem! Nagyon megörültem levelének, hiszen nagyszerű hírt közöl: egy fiatal élet vágyódik az Isten közelségére! „Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?”– írja a zsoltáros (Zsolt 14,2) – és íme: igen, van! Örvendezhetnének kedves szülei, hogy olyan leányuk van, aki zsebpénzét nem hiábavaló és kártékony, testet-lelket beszennyező dolgokra költi, hanem Isten országának ügyére szánja. Ne csüggedjen, még eljön az az idő, amikor ők is belátják ezt.

Istennek eredeti szándéka az volt, hogy a família és az eklézsia egybeessen. Jézus idejében nem voltak hatalmas egyházközségek, csak házi, családi gyülekezetek. Az európai kontinensen a legelső missziói állomás Filippi városában volt. Egy megtérő börtönőr hitre jut, felveszi a keresztséget, és teljes odaadással keresztény lesz. Felhangzik az apostoli szó: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” És az ő megtérése valóban nagy öröm és üdvösség forrása lett az övéi számára. Hiszen az egyes ember megtérése mindig abban a közösségben történik, amelyben él, tanul vagy dolgozik. Úgyhogy én biztos vagyok abban, hogy ha kedves levélírónk megmarad a hitben, akkor családjának tagjai lesznek az elsők, akiket evangélizálni fog, és egyszer még evangélikus gyülekezete is lesz annak a falunak! Ezért legyen állhatatos, ne engedje, hogy a hétköznapok öröme és bánata megfojtsa szívében az igét. Olvassa el a magvető példázatát és magyarázatát (Mt 13, 1–23)! A gonosznak az a legfőbb célja, hogy elragadja, megfojtsa szívünkben az igét, hogy eltántorítson minket Krisztus útjáról, hogy megakadályozza, hogy életünk gyümölcsöző lehessen.

Levélíró testvérem nagyon helyesen látja, hogy bizony a magányos báránykának sokkal kevesebb az esélye a túlélésre, mint a nyájnak, ha jön a ragadozó farkas. Szükségünk van gyülekezeti háttérre, ahol egymás hite által épülhetünk, ahol imádságban hordoznak minket, ahol szolgálhatunk Isten dicsőségére és testvéreink javára. Sokan szeretnének „maszek” keresztények maradni. Hitvallásuk ez: „Hiszek én a magam módján, nekem ne dirigáljon az egyház!” De a tapasztalat mégis egyértelműen bizonyítja, hogy a Krisztus-test csodálatos közössége nélkül az egyes hívő lelki élete kiszárad vagy kificamodik. Elhalkul a dicsőítés, és tévtanok ütik fel a fejüket. Ezért kérem, hogy ne törődjön bele abba, hogy lakhelyén nincs evangélikus templom és gyülekezet. A környéken minden bizonnyal van. Érdemes áldozatot hozni azért, hogy hallhassa az igét, és hogy testvérekre leljen. Érdemes feltérképezni azt a várost is, ahová középiskolába jár, mert elképzelhető, hogy egy hétköznapi ifjúsági bibliakör működik a helyi evangélikus egyházon belül. Ha egyszer elmegy, segítségre is talál. Biztos vagyok benne, hogy az Úr gondoskodik majd arról, hogy jelentősebb kiadás nélkül kapcsolódhasson be a csoport életébe!

De otthon is nagyon fontos az Atyával való szüntelen imádságos kapcsolat és a Biblia tanulmányozása. Olvasson minél több lelki irodalmat, hallgasson igehirdetéseket hangkazettán; fizessen elő lapunkra, ha ez nem jelent problémát. Ha elküldi nekem címét, szívesen segítek, hogy színvonalas hitépítő anyag juthasson el Önhöz addig is, amíg a gyülekezeti élettől elszigetelten kell élnie. „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak!” – ígéri az Úr, és ez az ígéret velünk van, erősít a legmélyebb ínség idején is. Az Isten választott népének nem az volt a legnagyobb ínsége, amikor fogságba hurcolták őket, és hazájuktól távol voltak, hanem az, hogy a templomuktól voltak távol. Vágyódott, csaknem elepedt a lelkük az Úr tornácai után.

Kedves fiatal testvérem levele mélyen elgondolkoztat. Mennyi, de mennyi templom hívogat kitárt kapuival Krisztushoz! Országos egyházunk és a helyi egyházközségek színes, tartalmas alkalmakon igyekeznek megszólítani a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt. Milyen sok drága lehetőség… és milyen sok elmaradt találkozás. Senki sem tiltja, hogy hitünket gyakoroljuk, de a kényelmünk, a világ vonzása vagy a túlzásba vitt munka mégis elnyomja bennünk az Isten utáni vágyakozást, és vele együtt azután a békességünket és boldogságunkat is elrabolja! Rettenetes, ha a bennünket szólongató Isten egyszer elnémul; hátborzongató arra gondolni, hogy lejár a kegyelmi idő. Áron is vegyük meg az Istennel való találkozás áldott alkalmait! Ne sajnáljuk időnket és az anyagi áldozatot sem arra, hogy megismerhessük őt. Drága testvérem! Merje odaszánni testét-lelkét, életét az Úrnak élő szent áldozatul! Ne igazodjon a világhoz, akarjon új emberré lenni ebben a világban! Induljon el a keskeny ösvényen, és maradjon Krisztus követője még akkor is, ha ezt minden körülmény igyekezne meghiúsítani! Hordozza keresztjét, és megtapasztalja, hogy a kereszt hordozni fogja Önt!

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::