Kultúrkörök

Bibliavasárnapi visszatekintés

Hozzászólás a cikkhez

A 487 éve megindult reformáció egyik legjelentősebb eredménye volt, hogy a nép a saját nyelvén olvashatta Isten szent igéjét. Ebben az összeállításban a német és a magyar kezdetekre tekintünk vissza, a fordítóktól származó néhány mondatos idézetekkel emlékezve az első bibliafordításokra.

1. éve, 1522-ben jelent meg Luther Márton első német nyelvű Újszövetség-fordítása.

A Nyílt levél a fordításról című füzetében reformátorunk 1530-ban így ír: „A fordításban mindvégig azon iparkodtam, hogy tiszta és érthető német nyelven szóljak. Nemegyszer megesett velünk, hogy két, három vagy négy hétig egyetlen szót kerestünk, olykor teljesen hiábavalóan. (…) Ne a latin nyelv betűit faggassátok, ha németül akartok beszélni, mint ahogyan ezek a szamarak teszik, hanem kérdezzétek meg az anyát otthon, a gyermeket az utcán, az egyszerű embert a vásárokban, az ő beszédüket figyeljétek meg, és csak azután kezdjetek a fordításnak. (…) Nem engedtem szabad folyást a szavaknak, hanem segítőimmel együtt nagy gonddal ügyeltünk arra, hogy ahol fontos volt, a betű szerinti értelmet megtartsuk, és ne változtassunk rajta tetszésünk szerint.”

1. éve, 1534-ben jelent meg Luther Márton első német nyelvű teljes bibliafordítása.

Az Ótestamentumhoz írt előszavában 1523-ban ezt írja a fordító: „Úgy gondolkodj az Írásokról, mint a legnagyszerűbb, legnemesebb szentségről, mint legdúsabb kincsesházról… így rátalálsz arra az isteni bölcsességre, amit Ő olyan szerény és egyszerű szavakkal mond el… Megleled itt a pólyát és a bölcsőt, Krisztus fekvőhelyét… noha rossz és hitvány pólyák ezek, drága kincs a Krisztus, aki fekszik bennük. (…) Mózes a törvény által hirdetheti ugyan, mit cselekedjünk és mit ne, hanem az ehhez való erőt és képességet nem adhatja meg, így meghagy bennünket a bűnben. (…) Ha jól és biztosan akarsz értelmezni, érts mindent Krisztusra, mert ő az az ember, akiről mindezek szólnak.”

1. éve, 1541-ben jelent meg Sylvester János első magyar nyelvű Újtestamentum-fordítása.

Sylvester Sárváron kinyomtatott Újszövetség-fordításának nevezetessége az Ajánlás, amely az első magyar nyelvű időmértékes vers:

„Próféták által szólt rígen néked az Isten / Azkit igírt ímé, vígre megadta fiát. / Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal, / Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess. (…) / Azki zsidóul és görögül, és, vígre diákul / Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul: / Minden nípnek az ű nyelvin, hogy minden az Isten / Törvínyínn íljen, minden imádja nevít.”

1. éve, 1590-ben jelent meg Károli Gáspár gönci prédikátor első magyar nyelvű teljes bibliafordítása, a Vizsolyi Biblia.

A fordító Ajánlásában ezeket olvashatjuk: „Meggondolván azért az anyaszentegyháznak az mi nemzetségünk között ez dologban való fogyatkozását és jövendő épülését, másfelől az mi tisztünket, az Istennek nevét segítségül híván minekutána hozzákezdettem volna egynéhány jámbor, tudós atyafiakkal, kik nékem az fordításban segítséggel voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem az Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálódtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig ez nagy munkát el nem úntam, hanem nagy serénséggel és szeretettel munkálódtam, mígnem elvégezém azt.”

Az Olvasóknak így ír az „istenes vénember”: „Bizonnyal tudom, és semmit nem kételkedem, hogy ez mi munkánknak, minekutána az emberek közé az kimegyen, sok irigye és rágalmazója leszen. (…) Annakokáért minden keresztyén olvasókat kérek, hogy az én munkámért engemet ne rágalmazzanak, és meg ne keserítsenek, hanem nagy isteni félelemmel és hálaadással vegyék és olvassák ez magyar nyelvre fordíttatott Bibliát. Ha valahol az fordításban tévelygettem és az célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségnek, hanem az én gyarlóságomnak. Az olyan helyeket az olvasók ugyan regestrum szerint jegyezzék meg, és engemet intsenek meg, hogy míg az Isten ez testben tart, jobbíthassam meg az mi fordításunkat, mindaddig, mígnem igen szép és jó leszen, etc.”

1986-ban válogatás jelent meg az eredeti Vizsolyi Bibliából a Világirodalom klasszikusai című sorozatban.

A válogatás és a kísérő tanulmány Vas István munkája. Néhány szemelvény a kísérő tanulmányból.

Ajánlás a Bibliához: „Ki olvassa a Bibliát? Úgy veszem észre, manapság egyre kevesebben ismerik – és azt hallom, ez így van világszerte. Hát nem furcsa (…), ha a világ leghatásosabb könyvének alakjai vagy epizódjai kerülnek szóba, sznobisztikus fiatalemberek sem átallnak értetlenül, üres képpel az ember szemébe bámulni? És most hogyan közeledjem a Bibliához? Mivel ajánljam azoknak, akik nem vele nőttek föl? Akik nem ismerik? Hogyan értessem meg velük, hogy a Bibliát olvasni kell – nem, dehogyis kell! –, hogy érdemes olvasni? (…) E válogatás legnagyobb sikere az volna, ha sokan kapnának kedvet egy kis tallózásra a Bibliában. Tudvalevő, hogy a Vizsolyi Biblia a maga eredeti szövegében sohasem jelent meg másodszor – csak 1981-ben a hasonmás kiadása. Az egyházi kiadások 1590 óta szinte minden alkalommal javítottak, változtattak rajta. Ebben a válogatásban a Vizsolyi Biblia eredeti szövegét használjuk fel…” Végezetül ebből a kötetből álljon itt egy idézet – az egyik legismertebb gyöngyszem, a XXIII. zsoltár:

„Az Úr az én pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörűséges és füves helyeken legeltet engemet, és kies vizek mellé viszen engemet. Az én lelkemet megvidámítja, és visel engemet az igazságnak ösvényin az ő nevéért. Még ha szinte az halálnak árnyékának völgyében járok is, nem félek az gonosztól, mert te énvelem vagy; az te vessződ és az te botod vigasztalnak engemet. Asztalt szerzesz énelőttem azok ellen, kik énnékem ellenségim, meghizlalod olajjal az én fejemet, és megtöltöd az én poháromat bővségesen. Sőt még bizonnyal az te jó voltod és irgalmasságod követnek engemet életemnek minden idejében, és lakozom az Úrnak házában hosszú ideiglen.”

Összeállította: Garai András

::Nyomtatható változat::