|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 11
- Nyilatkozat
A közelmúlt krónikája
Hozzászólás a cikkhez
Nyilatkozat
Nem minden szomorúság és fájdalom nélkül, ugyanakkor megfoghatatlan nyugalommal olvastam a nevemet az interneten nyilvánosságra hozott, semmilyen hivatalos személy és szerv által hitelesnek nem minősített „ügynöklistán”. Így módomban áll az igazságot ismertetni.
Többszöri sikertelen kísérlet után, talán 1983-ban egy útlevélkérelem visszatartása következtében találtak meg a Belügyminisztérium „illetékesei”. Megígértették velem, hogy ha az állambiztonságot fenyegető vagy az egyház és az állam közötti jó viszonyt veszélyeztető jelenséget észlelek, akkor szólok. Az útlevelem aznap készen volt…
Ilyen jelenség nem volt, nem volt miről jelentést tenni. Hivatalomnál fogva – és ez semmiképpen nem az országos pénztárosi munkámmal volt kapcsolatban – bizonyos ügyekben mégis találkoznom kellett az állambiztonsági szolgálat képviselőivel (például az LVSZ budapesti nagygyűlése, koszorúzás Ordass Lajos püspök sírjánál, Káldy Zoltán püspök temetése).
A beszélgetések során jóval több információt kaptam, mint amennyit tőlem hallhattak, személyekről soha nem is érdeklődtek.
Soha senkinek nem ártottam, most mégis őszintén bánom, hogy egy porszem vagyok abban a sárban, amelyet az ügy kapcsán bizonyos körök kéjelegve az egyházakra dobálnak. Megkövetem azokat, akiket a listán való szereplésemmel megbántottam és megbotránkoztattam. Bízom abban, hogy hosszú egyházi szolgálatom megítélésében nem a fentiek, hanem a gyülekezetekért és a lelkészekért végzett munka játszik döntő szerepet.
Megnyugvásomra azonban a Déli Evangélikus Egyházkerület megyei elnökségeinek 2005. március 4-i, valamint az egyházkerület 2005. április 15-i presbitériumi ülésén felajánlom lemondásomat egyházkerületi felügyelői tisztségemről, mert sem a Magyarországi Evangélikus Egyház, sem az általam nagyon szeretett Déli Egyházkerület, sem Gáncs Péter püspök terhére lenni semmiképpen nem szeretnék.
Hálás vagyok az utóbbi napokban kinyilvánított bizalomért, szeretetért és a vigasztaló szavakért, melyeket telefonon kaptam.
Úgy érzem, ennyi tartozik a nyilvánosságra, a többi a kettőnk dolga. Az Úristené és az enyém!
Budapest, 2005. március 3.
Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő
::Nyomtatható változat::
| 
