EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Az egészségügyben dolgozom (nem ágy melletti beosztásban); közismert, hogy nem túl magas a fizetésünk. Nemrégiben kollégáim között felvetődött a sztrájk gondolata. Én kijelentettem, hogy nem tartok velük, mert a sztrájk erkölcstelen módszer akaratunk érvényesítésére. Az egészségügyben dolgozók sztrájkja azt jelentené, hogy csak a sürgős eseteket látnánk el, de elmaradnának a tervezett műtétek, vizsgálatok, és ezzel sokak gyógyulását késleltetnénk. Persze jó lenne több pénzt keresni, de hívőként mégsem tudom rávenni magamat a munka megtagadására.”

Kedves N.! Az Ön levele is arról tanúskodik, hogy az olvasók a hétköznapi élet egyre több területén kívánják elérni azt, hogy Isten igéje valóban hitük és életük zsinórmértéke legyen. Örülök, hogy kedves levélíró testvérem is tisztán akar látni, és tanítványhoz méltóan szeretne cselekedni ebben a fontos döntési helyzetben.

Nem tipikus, hogy valaki hitbeli meggyőződése miatt még akkor is tudatosan szembehelyezkedik a többség véleményével, ha ez számára a kollégái körében való népszerűségvesztéssel jár. Sokat gondolkodtam azon, hogy felvállaljam-e a nyilvános válaszadást meglehetősen politikaízű kérdésére. Mivel nem szoktam megfutamodni a nehéz helyzetek elől, úgy éreztem, hogy – természetesen politikai állásfoglalás nélkül – meg kell, hogy erősítsem Önt és persze minden olvasómat abban: soha nem szabad a lelkiismeretünkkel szemben cselekednünk. Ha a Szentírás alapján felismertük, hogy valami bűn, hogy egy adott dologgal nem tudunk közösséget vállalni, akkor azt nem szabad megtennünk! Tapasztalatból mondhatja közülünk bárki, hogy amikor nem így tett, akkor elveszítette benső békességét, sőt az Úrtól is eltávolodott, és egészen addig nem is talált vissza hozzá, amíg meg nem vallotta és le nem tette bűnét.

Természetesen együtt érzek mindenkivel, aki végső elkeseredésében a sztrájk drasztikus módszeréhez folyamodik azért, hogy kifejezze nemtetszését egy igazságtalan gyakorlat ellen, vagy hogy el tudja tartani a családját. Nyilvánvaló, hogy az egészségügyi dolgozók munkabeszüntetésének súlyos következményei is lehetnek. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” (Mt 7,12) Jézus szavait hallgatva mindannyian érezhetjük, hogy Urunk e helyütt az emberi együttélés aranyszabályát tárja elénk. És ha arra gondolunk, hogy mennyire megijednénk, ha kisgyermekünk vagy hajlott korú nagymamánk nem kapná meg időben a megfelelő egészségügyi ellátást egy sztrájk miatt, akkor rögtön beláthatjuk, hogy a munkabeszüntetés nem járható út a krisztusi mérce szerint élők számára.

Mindezek alapján tehát teljesen egyetértek kedves levélíró testvéremmel abban, hogy az adott helyzetben a sztrájk ellen voksolt. Bízom benne, hogy kollégái megértik vagy legalábbis respektálják döntését, ha elmondja nekik, hogy hite alapján határozott így. Csodálatos alkalom ez a bizonyságtételre! Legalább mi mutassuk meg, hogy a pénzbálvány világában is meg lehet maradni az örök értékek szolgálóinak. Javasolja munkatársainak, hogy válasszák a tárgyalásos megegyezés lehetőségét! Mondja el nekik, hogy Ön ebben akár aktív szerepet is vállalna; így megérzik, hogy nem kell megvonniuk Öntől a bizalmukat. És semmiképpen se adja fel meggyőződését. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?” (Lk 9,25) Bizony semmit sem adhat az ember váltságdíjul a lelkéért.

Kedves N.! Minden tiszteletem az Öné azért, hogy bár nagy szüksége lenne a fizetésemelésre, mégis ragaszkodik hitbeli meggyőződéséhez. Bizonyos vagyok abban, hogy Urunk áldása kíséri majd döntését, és jutalma sem marad el. Számíthat hordozó imádságaimra! Testvéri szeretettel:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::