e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Rovatunkban legutóbb a kiotói egyezmény február 16-i hatálybalépése kapcsán a klímaváltozásról, a klímakutatás hazai helyzetéről írtunk. Most az egyezmény fontosabb elemeit, hazai és egyházi vonatkozásait vázoljuk fel röviden.

A kiotói egyezmény, más néven a klímavédelmi jegyzőkönyv értelmében az aláíró országok vállalták, hogy az 1990-es bázisszinthez képest 2012-ig világviszonylatban átlagosan 5,2%-kal visszaszorítják az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását. Az Európai Unió ennél nagyobb, 8 százaléknyi csökkentést vállalt.

1992-ben Rio de Janeiróban tartották az ENSZ környezet és fejlődés világkonferenciáját. Ekkor alkották meg az éghajlatváltozásról szóló keretegyezményt, melyhez mára 189 ország csatlakozott. Az első konkrét feladatot azonban csak 1997-ben, a kiotói találkozó alkalmával fogalmazták meg: csökkenteni kell az üvegházgázok kibocsátását. Az egyezmény életbelépésének sajátos feltételei voltak: legalább 25 csatlakozó fél, valamint a kibocsátás 55 százalékáért felelős felek ratifikációja. 2004-re már közel 130 ország csatlakozott, ám ezek együttes kibocsátása nem érte el az 50 százalékot sem. Ezért volt fontos lépés Oroszország döntése, hiszen az összkibocsátás 17,4 százaléka erre az országra jut. Így Oroszország 2004 novemberében történt ratifikációjával végre elérhetővé vált az előzetesen kitűzött 55 százalék.

A kibocsátás mintegy negyedéért felelős – Kiotóban még az egyezményt támogató – Amerikai Egyesült Államok 2001-ben visszalépett a szerződéstől, és nincs jele annak, hogy a jelenlegi kormányzat tervezné az egyezmény elfogadását. Hiszen ezzel (álláspontjuk szerint) megtörne az amerikai gazdaság töretlen fejlődése, s ezt – úgy tűnik – nagyon is szem előtt tartják. A kormány a megoldást egyelőre inkább az önkéntes kezdeményezésekben és a klímavédelemhez kapcsolódó adópolitikában látja. A szakértők szerint a jelenlegi kibocsátási szint mellett 1990-hez képest 2012-ig 30 százalékkal nőne a kibocsátás, míg az egyezmény 7 százalékos csökkentésre kötelezné az USA-t.

Az unió a már említett 8 százalékot a jelenlegi trendek mellett valószínűleg nem tudja teljesíteni, hazánk azonban azon tagállamok közé tartozik, amely biztosan teljesíti nemzetközi kötelezettségét: ez az üvegházgázok kibocsátásának 6 százalékos csökkentését írja elő. A bázisidőszakhoz képest Magyarországon jelenleg 25-27 százalékkal kevesebb üvegházgáz kerül a légkörbe. Hazánkban 260 olyan létesítmény található, amely az uniós irányelv hatálya alá esik, s ezek a hazai kibocsátás 40 százalékáért felelősek. A következő két évre vonatkozó terv összesen 89,71 millió tonna (!) szén-dioxidnak megfelelő kvóta kiosztásának a részleteit tartalmazza. (Ennek legnagyobb részét az állam ingyenesen osztja szét a leginkább felelős vállalatok között.) Az egyezményhez csatlakozó országok számára lehetőség van a kvóták egymás közötti adásvételére, illetve azoknak a 2012 utáni időszakra való „félrerakására”.

Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter szerint a kiotói megállapodás nehezen elért, kis lépés, amely még messze van a megoldástól. A tudományos vélemények szerint ahhoz, hogy valódi eredményeket érjünk el, sokkal nagyobb csökkentésekre volna szükség: 2050-re globális szinten átlagosan 50 százalékos mérséklésre. – A számok és az adatok olvastán megfogalmazódhat bennünk a kérdés, hogy vajon ilyen léptékű folyamatokban egyáltalán van-e, lehet-e szerepe, feladata az egyes embereknek, vagyis nekünk. Meggyőződésem, hogy a mindennapi életünk felelős döntései által, tudatosan alakított környezetszemléletünkkel, fogyasztói, utazási szokásainkkal hozzájárulunk a levegő, a víz, a talaj minőségének megőrzéséhez vagy pusztulásához éppúgy, mint a klímaváltozás hatásaihoz.

S van-e szerepünk és feladatunk ebben keresztényként? Számos – főként külföldi és nemzetközi – egyházi szervezet foglalkozik a környezetvédelem kérdéseivel és feladataival. Igen érdekes – bizonyára kevésbé ismert – tény, hogy az Egyházak Világtanácsa 1990-től kezdve részese volt a kiotói megállapodás előkészítésének. Több ízben is beszámoltunk már ilyen irányú egyházi kezdeményezésekről, szerepvállalásról. Csak példaként említem az Európai Keresztyén Környezetvédelmi Hálózatot (ECEN), mely külön munkabizottságban foglalkozik a klímaváltozás kérdéseivel is.

JCsCs

::Nyomtatható változat::