Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Mindenki könnyen tudna felelni a kérdésre, még ha váratlanul éri is: „Mitől akarsz szabadulni?” Talán betegségtől, adósságtól, rossz szomszédtól…

Jézus neve azt jelenti: szabadító. Azonban ő másféle szabadítást kínál. Jézus először önmagunktól akar megszabadítani bennünket. De hát mi ennek az oka? Sok embert az emészt fel, hogy sorsát, önmagát nem tudja elfogadni. A másikra irigykedő, zúgolódó szőlőmunkásnak azt mondja a gazda: „Vedd, ami a tied, és menj el.” (Mt 20,14) Más szóval: fogadd el sorsodat, helyzetedet.

Vannak magunkkal, gyermekeinkkel, unokáinkkal kapcsolatos terveink, elgondolásaink, álmaink. És ha az élet másképp alakul, ha látunk valakit, aki jobb helyzetben van, mint mi, aki sikeresebb, akinek kevesebb a terhe, a családja egészséges, ő maga pedig jól boldogul – zúgolódni kezdünk, és ez nehezíti meg az életünket. Az önmagában még nem baj, hogy terveink, elgondolásaink vannak, de az már igen, hogy Isten őrzése nélkül akarunk élni és a magunk útján járni. Jézus meg akar szabadítani bennünket attól, hogy nálunk nincs alárendelés. Ő vezetni akar minket, ahogy szép énekünk is mondja: „Velem vándorol utamon Jézus…” (EÉ 459) Ez azt is jelenti, hogy az Uram akar lenni. De úgy, hogy ez a szó tényleg az ő uralmát, naponkénti tanácsát, vezetését jelentse.

Beleszülettünk az Istentől elszakadt állapotba; így él a világ, és ezt látjuk a környezetünkben is. A kísértő elindít bennünket az önző, engedetlen életbe, és jönnek a „megkötözöttségek”, a testi vágyak, az anyagiasság, a gyűlölködés. Ha valaki mégis változni akar, úgy jár, mint a láncra vert kutya: mikor tovább akar menni, szorul a lánc a nyakán. A kísértő nótája ez: „Elkezdted, most már csináld, amíg bele nem pusztulsz!” Ez igaz a gyűlöletre, az alkohol vagy a drog hatalmára és más szenvedélyekre is. „Nem vagyok függő, abbahagyom, ha akarom” – mondja a szerencsétlen, aztán később, amikor már tönkrement, rádöbben, hogy képtelen szabadulni.

Önmagamtól akar megszabadítani engem Jézus, vagyis abból az életből, amelyet eddig nélküle éltem. Önmagamtól, ha már rájöttem: nem a férjem, a feleségem, a főnököm vagy a szomszédom, hanem én rontok el mindent. És mehetnék bárhová – más lakásba, más környezetbe, más emberek közé –, jön velem az én önző, elégedetlen, zúgolódó természetem.

Csak az tapasztalja meg, hogy Jézus ma is él, aki átadja neki a saját élete fölötti uralmat. Akkor működni kezd benne Jézus ereje, és ez segíti abban is, hogy megszabaduljon önmagától. Hogy énje háttérbe szoruljon, és megkötözöttsége gyötrő bilincsei lehulljanak.

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::